ÁLMODIK A MÚLT

Kései álom

Kézdiszentlélek templomát és a falut is a Perkő csúcsáról néztem és fényképeztem. Az eddig végzett régészeti és helyreállítási munkálatok megállapításai szerint a helység jelenleg álló egyházi épületét a XV. század végén, a XVI. század elején emeltette a székely falusi lakosság - nagy valószínűséggel - régebbi templomának a helyére. Szatmári Tamás rövid öszszefoglalása szerint "osztozott a Székelyföld történelmi sorsában, vagyis az egyre erősebben támadó török és tatár seregek, valamint a garázda Habsburg zsoldosok gyakori dúló-fosztogató portyáiban. Ennek kivédésére, mint szerte a környéken, Kézdiszentléleken is az egyetlen jelentősebb kőépületet, vagyis a helybeli plébániatemplomot kőfalakkal és tornyokkal övezték. Az viszont érdekes, hogy a védőművek létrejöttét elég késői időpontra, a XVIII. századra helyezik a szakemberek."

Nagyon érdekes kialakítású a templomot kerítő védelmi rendszer kiépítése, ami egyedülálló a székely templomerődítések között. "A szokásos egyszerű falkiképzés helyett egy szabálytalan sokszög területet övez a 0,8 méter vastag, 3-4 méter magas kőfal, melynek tetejét rézsűs cserépsor fedi. Valamikor lőrések sora húzódott a falban, melyen keresztül a védők fegyvereikkel tűz alatt tarthatták a környező területet. Ezeknek a lőréseknek a külső oldalát azonban a háborús idők elmúltával befalazták, belülről azonban megtekinthetők. Nem ismeretes az építőmester neve, de tudatosan tagolta így a falakat, hogy minden irányban jó kilövés legyen, ne alakuljon ki holttér, ahová beférkőzhet a támadó ellenség. Erre szolgáltak az alacsony, kerek tornyok is, melyeket szintén kilövőnyílásokkal láttak el. A négyszögletes kaputornyot a későbbiekben barokk ízlésvilágra utaló díszítéssel látták el, ami egyébként jellemzi a kézdiszentléleki templomerődítés egészét is."

A művészettörténész Kovács András megállapítása szerint a megépült védőrendszer már az építés idején is teljesen korszerűtlen és célszerűtlen volt. Hisz az alacsony falak és a földszintes tornyocskák nyilvánvalóan nem ágyútűz ellen épültek. "Az oldalazó védművek 5-6 méteres falszakaszaiból kialakított ollók és az ezek mögött kialakított 2-3 lőréspár a védekezésre csak igen kevés lehetőséget adott. A tört vonalú védőfal sokkal kisebb alapterületet kerít, mint amekkorát szabályos, vagy ahhoz közelálló alaprajzú fallal védeni lehetett volna. Az építők számára valószínűleg nem a védelmi funkció volta legfontosabb. Esetleg egy, az építést jóval megelőzően készült rajz inspirálhatta az Erdélyben egyedülálló alaprajzú, sokszögű védőfal kialakítását. Kézenfekvő, hogy a XVIII. század elején hadászati szakember az említett, korszerűtlen megoldást nem ajánlhatta." Talán valamilyen korábbi építészeti traktátus illusztrációi mozdíthatták meg az építők fantáziáját - véli a művészettörténész, és több, XV. század végén készült olasz mester nevét és rajzát említi: talán a székely közösség egy tanult fia által közvetített rajz hatására választották ezt a kora reneszánszban gyökerező megoldást a kézdiszentléleki védőfal építésére a XVIII. század húszas éveiben. Ha ez igaz, akkor olyan ez, s olyan hangulatot áraszt, mint egy kései álom.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu