Házak és szívek kapui nyíltak...

Képek, élmények a taizéi közösség genfi imatalálkozójáról

Alois testvér a genfi imacsarnokban

A Kárpát-medencéből ezerkétszáz magyar zarándokolt a múlt év végén Genfben megtartott ökumenikus imatalálkozóra, ahol mintegy negyvenezren gyűltek össze ötven ország fiataljai. Még Roger testvér, a taizéi közösség alapítója indította el a Bizalom zarándokútját, amelynek harmincadik nagy találkozóját rendezték meg a svájci városban. Alois testvér, a taizéi közösség jelenlegi vezetője a Vatikáni Rádiónak azt nyilatkozta: Európában egyre fontosabb a kiengesztelődés, ami annyit jelent, hogy kilépve saját kis világunkból elindulunk mások felé, kiszélesítve barátságainkat. A találkozó napjaiban számos alkalom nyílt baráti beszélgetésekre. Edit - aki a magyarországi csapattal zarándokolt Genfbe - meséli a következő történetet: Ha valaki részt vesz a taizéi zarándoklatok imaóráin, gyakran csak a földön talál ülőhelyet, mert a nagy csarnokban kevés a pad. Nem szeretek a földön ülni, mert félek a megfázástól. Az első napon nagyon fáradt voltam az imaóra előtt, ezért mindenképpen szerettem volna egy padot találni. Útközben összebarátkoztam két lánnyal, és az egyikük, Réka segített is. Egy afrikai fiú, Nátániel mellett talált helyet nekem. Nátániel mellett senki nem ült. Bemutatkoztunk egymásnak, beszélgetni kezdtünk, és megdicsértem, milyen szép héber neve van, amely azt jelenti, Isten ajándéka. Azt gondoltam, valamelyik európai országban tanult, de kiderült, hogy egy kis faluban él Beninben. Először van Európában, ő is a találkozóra jött. Januárban haza is utazik. Úgy éreztem, örült, hogy mellé ültem.

Eszembe jutottak Jézus szavai az evangéliumból, amelyet később az imaórán is elolvastunk. - Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és meg vagytok terhelve, én felüdítelek titeket. - Megértettem, hogy valóban Isten ajándéka volt az ülőhely Nátániel mellett a padon, és Jézus jelenlétében pihenhettem.

Edit látássérült, ketten kísérték őt a találkozón, Réka és Kata, ők a szilveszterestéről számoltak be lapunknak: A múlt év utolsó éjszakája nyugodt és csöndes volt a találkozón. A napközbeni programok (reggeli ima, kiscsoportos beszélgetés, plébániai ebéd, déli ima, délutáni program, vacsora, esti ima) után este 11 órakor elmentünk misére; Benoit Riviére az autuni (Taize is ehhez az egyházmegyéhez tartozik) püspök mondta a misét. Eleinte úgy terveztük hogy ezt az imádságos alkalmat kihagyjuk, inkább nyakunkba vesszük a várost újdonsült külföldi barátainkkal, de mivel megkértek minket, hogy zenéljünk és olvassunk fel (magyarul) a liturgián, mégis a misén maradtunk. Utólag úgy látjuk, jó volt ez így: észre sem vettük az idő múlását: mire kijöttünk a templomból, hatalmas örömtüzet raktak a templom elé, az órámra néztem: hajnali fél egy - 2008. január 1.

A genfiek, illetve a Genf környéki plébániák közösségei voltak a szállásadók. Veronique genfi zongoratanárnő három magyar fiatalt és egy taizéi házaspár gyermekeit fogadta házába. Ez egy kicsit felforgatta jól elrendezett, nyugalmas egyedülálló életemet - mondja, de micsoda hét volt ez! A zarándok fiatalokkal való kapcsolat jó nagy levegővételt jelentett... Beszélgetős este egy pohár forró ital körül, ahol a fáradtság és a nyelvi nehézségek ellenére maradandó kapcsolatok szövődtek. Bizalmasan mertünk beszélni egymással, akár a legközelebbi barátokkal... A találkozó vége felé pedig még egy látogatás: egy baráti magyar házaspár gyerekei érkeztek hozzám, barátnőm megbízásából... Befejezésül a tetőpont: a házam jól megtelt: kilencen ültek a konyhaasztal körül az utolsó estén!

Az életem új távlatokat nyert, az a benyomásom, hogy most 100 km/órával élek. Köszönöm Uram, köszönöm ezeknek a fiatal magyaroknak, hogy sikerült megnyitniuk házam és szívem kapuját - mondja lelkesen a tanárnő.

A taizéi találkozók ökumenikus jellegéből következik, hogy azokon a protestáns egyházak képviselői is nagy számban vannak jelen. Genfben ott volt többek közt a svájci Vöröskereszt volt főtitkára, a protestáns Jean Pascalis úr is - aki 1956-ban, a forradalom idején a Vöröskereszt küldötteként gyógyszert, bébiételt, pokrócot szállított Budapestre. Pascalis úr néhány éve egy idősotthon lakója. "A taizéi felhívásra több, az otthonban lakó ember - köztük én is - úgy döntöttünk, hogy fogadunk fiatalokat - mondja az idős férfi. Néhány összejövetelt tartottunk, hogy eldöntsük, mit kell tennünk. Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy tíz zarándokot fogadunk, akiket egy közösségi teremben szállásolunk el. Természetesen volt egy kis fenntartás egyes lakók részéről, akik féltek, hogy zavarni fogják őket, felborítják szokásos menetrendjüket, és hasonlók. Aztán megérkeztek "ők". Hozzánk nyolc lány került Szlovéniából, két fiú és egy lány Olaszországból. Mind katolikus. Lerakták óriási hátizsákjaikat: azonnal kitört a rendetlenség. A pillanatnyi megdöbbenés és visszahőkölés után azonban egykettőre megtört a jég. Később az a háromszáz zarándok, akit a mi kerületünkbe küldtek, többször eljött protestáns gyülekezeti központunkba, ahol a bensőségesebb rendezvényeket tartott. A falak kitágultak. A fiatalok mind a földön ültek, a terem közepén, a felnőttek körülöttük padokon és székeken. Az egyik olasz fiunk kísérte az énekeket a magával hozott hegedűn; ima, könyörgések, homília és mindig énekek. Sok könnyet láttam lecsordulni katolikus és protestáns híveink arcán.

Csodálatos emléket őrzök erről a nagyszerű és megerősítő találkozóról, amely nemcsak ünnep volt, hanem különleges élmény, amelyben Krisztus jelenlétének csodája nyilvánult meg.

Egy öttagú magyar családdal is együtt töltöttem egy estét barátaim barátainál, amelyen egy idős ápolónő is részt vett, aki előrehaladott rákbetegségben szenvedett, és nem habozott három emeletre felmászni, hogy átélje azt, ami számára jótékony, fiatalító kúrát jelentett. A mi vendéglátó háziasszonyunk egy jóízű vacsorát készített, amelyen az áldást magyar nyelven mondták.

Csak a hálaszó alkalmas arra, hogy a Krisztus reménységét hozó napokról beszéljek.

Körössy

Fotó: Wiesia Klemens

Brüsszel készül a vendégfogadásra

A genfi találkozó során kihirdették, hogy a taizéi közösség jövő év végi találkozójának helyszíne Brüsszel lesz. Belgiumi egyházi vezetők üzenetben köszöntötték a genfi találkozó résztvevőit, és kifejezték örömüket, hogy jövőre ők láthatják vendégül a fiatalokat. Az üzenetet katolikus részről Godfried Danneels bíboros prímás, Guy Harpigny püspök, anglikán részről Robert Innes, a protestáns egyházak képviseletében Guy Liagre, ortodox részről pedig Panteleimon metropolita írta alá.

Magyar Kurír

Utótalálkozó Budapesten

A genfi zarándoklat után, január 18-án 18 órakor a budai ferences templom (Ferenciek tere) hittantermében lesz taizéi összejövetel és élménybeszámoló a résztvevők számára.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu