Hangversenykritika helyett

"Mily kimondhatatlan boldogságot adott nekünk az Úr!"

Reménytelenséget, összevisszaságot sugárzó űrzene. Olyan hangok csúsznak egymásba, amelyek az összhangzattan szabályai szerint nem is szólalhatnának meg együtt. De egyszerre csak felhangzik Isten parancsa: "Legyen világosság!" - s kürtök, trombiták és üstdobok kíséretében örömujjongásban ragyog fel a kórus, majd vidám fuvolahangok érzékeltetik, hogy Isten szavára immár egy boldog új világ keletkezett, megsemmisítve a "fekete sötétnek ijesztő árnyait". Megszületik a mennybolt, a vizek meg a szárazföld, a kontinensek békés völgyeiben immár fényes patakok csörgedeznek, a fák meg az aranyló gyümölcs alatt roskadoznak, s a zöldellő réteken békés juhnyáj legelészik. A mennyei seregek lantot ragadnak, s hálaénekkel köszönik meg, hogy a hatalmas Isten a Földet ilyen ragyogó pompába öltöztette. S az űr sem káosz többé, mert a világító égitestek nemcsak hogy fényt árasztanak Földünkre, de méltóságteli mozgásuk - például ahogy a napfelkeltét (illetve a Nap születését) a hallgatóság elé varázsló pompás zenekari tutti azt érzékelteti - megadják a percek, a napok, az évszakok, az évek és az évezredek ritmusát, s főleg értelmét, hiszen mivel az élővilág teljességéhez hiányzik még Isten művének csúcspontja, az ember, az Úr saját képmására a hatodik napon őt is megteremti, természetesen férfinak és nőnek. Az emberpár így "méltósággal és fenségesen, szépséggel, erővel és bátorsággal" tekint fel az égre, miközben felhangzik a zeneirodalom talán egyik legszebb szerelmi kettőse, benne a hálaének: "...mily kimondhatatlan boldogságot adott nekünk az Úr!"

E vázlatos ismertetésből is nyilván sokan rájöttek, Haydn A teremtés című oratóriumáról van szó, mely legutóbb éppen újév napján hangzott fel a Művészetek Palotájában. A hatalmas terem mindhárom szintjét zsúfolásig megtöltő szerencséseknek igazi évkezdő ajándékban volt részük, mellesleg azt is bizonyítva, hogy a monumentális hangversenyterem is alkalmas helyszíne lehet a hallgatóság bensőséges, akár lélektől lélekig ható megszólításának, amennyiben olyan mű szólal meg, mely az Alkotó szándéka szerint van. Úgyhogy mikor az előadás után felhangzott a fergeteges taps, eszünkbe jutott az ősbemutatón jelen lévő szerző minden dicséretet szerényen elhárító megnyilatkozása, aki akkor, több mint kétszáz évvel ezelőtt könnyes szemmel, az égre mutatva kijelentette: "Nem tőlem származott, hanem onnan felülről!"

De ez az újévi ajándék a jelek szerint nemcsak erre az egy alkalomra szólt, hiszen mint ahogy a karnagy, Fischer Ádám nyilatkozta, ez az "onnan felülről" származó szép zene ezentúl minden év január 1-jén felhangzik majd. Nyilván azzal az eléggé nem üdvözölhető szándékkal, hogy a híres és kevésbé híres újévi koncertek sorában nálunk, Budapesten olyan hagyomány teremtődjék, mikor a könynyen befogadható muzsika közvetítésével a szív mélységéig hatolva csillan fel teremtett világunk megannyi szépsége, hogy az elkövetkező év(ek)re buzdítást, erőt, s - merjük kimondani - hitet adjon korunk sok-sok rontástól és bajtól megcsömörlött emberének.

(Közreműködött az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar, a Magyar Rádió Énekkara, valamint: Veronika Cangemi - szoprán, John Mark Ainsley - tenor és Florian Boesch - basszus.)

Szende Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu