Tűnődés a hétről

Hajrá!

Óriási hírverés előzte meg az egészségügyi törvény parlamenti ratifikálását. A nagyobb kormánypárt keménykedő kurucai is kiszálltak ellene, nyilatkozatokban jelezték, hogy hevenyészett a törvényjavaslat, majd behúzott nyakkal megszavazták, miközben hamvába holt a bizonytalan időre tervezett sztrájk, amelynek az ünnepek közeledtével szerény esélyei voltak.

A szavazás után az SZDSZ két különösen "népszerű politikusa", a pártelnök és az egészségügyi miniszter asszony mosolyogva állták a médiumok rohamát. Rózsás jövendő képe bontakozott ki szavaiból, s hogy kétségünk se legyen a kilátásokról, elmondták, most a finomítás és a társadalom meggyőzése következik.

Valami szöget ütött a fejembe. Mi az, hogy a társadalom felvilágosítása és meggyőzése? Lehetséges, hogy a kormánypárti képviselők birkanyája olyasmire adta áldását, aminek hatásairól és következményeiről fogalmuk sem volt? Tette ezt a választók akaratából és felhatalmazásával? Netán a pártfegyelem jobban kötelezi őket, mint a lelkiismeretük?

A miniszterelnök dühödten kikérte magának a demagógnak nevezett kritikákat, amelyek többsége ellenzéki részről hangzott el. Egyébként mindvégig az volt az érzésem, hogy az ellenzék soraiban ül egy olyan egészségpolitikus, aki valóban átlátja és értékelni tudja a katyvasz benyomását keltő törvényt. (Talán akadt még valaki ugyanebben a padsorban, de amikor a televízióban rendezett vita során öszszekeverte Ninivét és Szodomát, kissé elcsüggesztette a nézőket.) Azt eddig nem is sejtettem, hogy a miniszterelnök kiváló egészségpolitikus (is), de most megnyugodhattunk, hiszen a jelek szerint nemcsak a jóslás az erőssége. Ebben egyébként legalább annyira tévedhetetlen, mint az egyik tévécsatorna kártyatudorai.

Egyre-másra szembesülhettünk az elmúlt év során villámgyorsan született ötletekkel, végiggondolatlan, nagyzoló tervekkel, beváltatlan ígéretekkel. A legbotrányosabb ez, a nemzet egészének sorsát befolyásoló törvény, amelyet keresztülerőszakoltak, anélkül, hogy előkészítették volna, s szembesítették volna következményeit a valósággal. Meglehet, jóvátehetetlen bűnt követtek el. S amint a költő mondta: "Utánunk több is jön talán." Amikor pedig a köztársaság elnöke megfogalmazza fenntartásait, a kormánypárti sajtó szereptévesztéssel, jobboldalisággal vádolja. Manapság ezek a kifejezések az emberközpontúság megfelelői.

De nem magában álló ez a kapkodó, mindig gyanús mellékkörülményeket sejtető igyekezet. Növekszik a szegénység. Mi a leghatásosabb orvossága? Egy pompázatos kormányzati negyed terve. Csődbe hajszolt főváros, járhatatlan utakkal, folyvást késlekedő, elfuserált nagyberuházásokkal. Mi a hatékony magyarázat? Nem így van, minden a legnagyobb rendben.

Volt egy híres őszödi beszéd, amelynek az a végkövetkeztetése lett közkincs, hogy eddig meghamisítottuk a valóságot, de ezután...

Mi is várható ezek után? Idén - mondá a miniszterelnök - nem várható adóemelés.

Már-már boldogan föllélegeznénk, de sebesen szembesülhetünk egy-két olyan "aprósággal", amely nem adóemelés, csak újabb elnyomorítást. Drágább lesz a gáz, a víz és a villany. (Mintha eddig olcsó lett volna...) Vele persze minden élelmiszer. Emelkednek a közlekedés és a postai szolgáltatások árai. ("Még mindig olcsóbb, mint a nyugati világban" - halljuk a megnyugtató nyilatkozatokat, amelyekben szó sem esik a fizetések különbségéről: a nyugdíjakról ne is beszéljünk...)

S hogy ne legyünk egészen nyugodtak, föl-fölsejlik néhány halaszthatatlan új megszorítás terve is, mindenekelőtt az ingatlanadóé, s meglebegtették a nyugdíjak adóztatását is. Szóval, érnek még meglepetések. Az átélő - pontosabban: túlélő - azon merenghet, mikor volt ilyen álságos rendszer, mint ez a mostani.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu