Homíliavázlat

Isten szeretett gyermekei vagyunk

A mai ünnep is "epifánia", vagyis Jézus istenségének kijelentése. Az evangéliumban, az olvasmánnyal ellentétben, már nem a próféta beszél Isten nevében, hanem maga Isten, rendkívüli ünnepélyességgel. A teljes Szentháromság jelenik meg ma szemünk előtt. Az "én szolgám" kifejezést az "én szeretett fiam" váltja fel. Jézus keresztsége mintegy az Üdvözítő hivatalos beiktatása küldetésébe.

Urunk megkeresztelkedésének ünnepén megtörik Názáret harminc évig tartó csöndje. Milyen is lehetett Názáret csöndje? A Szent Család csöndje. Bárcsak a mai otthonokból a felnövekvő nemzedék meg tudná ízlelni valamiképp a názáreti élet lélekművelő csendjét!

Jézus megszólal, és megkeresztelkedése után megkezdődik Isten Országának meghirdetése. Teljesen odaszenteli magát Istennek, beáll a sorba, nem kér előnyt, felmentést, teljesen eggyé vált velünk és az Atyával. Bűntelenül veszi fel János bűnbánatot jelképező keresztségét.

Ő a Fiú, akiről - a mai olvasmányban halljuk - Izajás próféta megjövendöli, hogy nem kiáltozik, hűséges és irgalmas a megtört nádszál életű emberhez. Ő az, akiben az evangélium tanúsága szerint az Atyának kedve telik. Eszünkbe juthatnak a zsoltár szavai: a "Fiam vagy te" (2,7) és az Izajásnál olvasható megfogalmazás: "Akit a szívem kedvel" (42,1). Jézus számára az Atyának ez a megerősítése óriási bátorítást jelenthetett. Az itt használt ige nem kötődik konkrétan egy időhöz: az Atya mindig is gyönyörködött és gyönyörködni is fog a Fiúban.

A szentmise kezdő könyörgésében immár magunk számára kérjük ugyanezt, hogy Istennek, az Atyának kedve teljék bennünk. Nagyszerű meghívása ez a mai vasárnapnak, hogy életünk olyan legyen, mely Istennek örömet szerez, mely őt gyermekeire "büszke" Atyává teszi. Megrendítő, hogy életünk az Atya szerető, biztató, bátorító, bennünk gyönyörködő tekintete előtt zajlik.

Valószínűleg nem teljesítményünk miatt lesz ő büszke ránk, hiszen Jézus számára is ez a mennyei hang nem nyilvános élete - a világ látásmódjai szerinti - egyik csúcsán hangzik el, mint például a kenyérszaporításkor vagy a jeruzsálemi bevonuláskor, nem valamelyik csodás gyógyítás után. Hanem akkor, amikor Jézusnak leginkább szüksége van, hogy megerősítse őt küldetésében.

Üdvösségünk hajnalán egy új korszak, egy új emberiség veszi kezdetét, s ma arra hív, hogy mi is nyomába lépve Isten szeretett gyermekeinek szabadságában és annak örömében élhessünk. Ezt a belső örömet soha semmi és senki nem képes tőlünk elvenni.

A három mai szövegrész szerint Jézust a Szentlélek kente fel. Földi élete a Szentlélek közreműködése által kezdődött, s most az apostoli élete kezdetén is ugyanaz a Szentlélek vezeti. Mi, akik a keresztségkor új életre születtünk Krisztusban, a Szentlélek vezetésével növekedhetünk olyanná, akikben az Atyának egyre inkább kedve telik. Az előttünk álló, soha vissza nem térő lehetőséget kínálja fel nekünk. Váltsuk hát életre az evangéliumot!

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu