AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI

Remete Szent Antal

Január közepén ünnepeljük korának egyik legnépszerűbb szentjét, Remete Szent Antalt. Remete létére társaságkedvelővé kellett válnia: noha korábban még elhagyott sírboltba költözött, majd romok közé falaztatta be magát, később két, körülötte kialakult remetetelep apátja lett.

Szent Antal még a festményeken is társakat kapott: a XIV. századi firenzei Agnolo Gadditól Keresztelő Szent Jánost, Jakabot, Andrást és Dorottyát, Bicci di Lorenzo műhelytársától (hasonlatosan a magyar I. Báti mesterhez) Alexandriai Szent Katalint, egy XV. századi veronai festőtől Sienai Szent Bernardint, a németalföldi Jacob Cornelisz van Oostsanentől Szent Rókust és Kristófot... Őt egyedül, magányosan láttató festménnyel csak ritkán találkozik a látogató az esztergomi Keresztény Múzeumban.

Antal 250 körül született jómódú családban, ám az evangélium hatására eladta ingóságait, birtokát pedig szétosztotta a szegények között. Ezután elhagyta a várost, hogy teljesen az imádságnak és a munkának éljen. Előbb egy remete közelébe költözött, később azonban "önállósult". Szent remeténknek mindjárt az első időben kemény kísértéseket kellett kiállnia, de a támadásokat egyre keményebb vezekléssel verte vissza - sikeresen. Halála előtt meglátogatta Remete Szent Pált, majd Alexandriába ment, hogy leszámoljon az arianizmus követőivel. Népszerűségét és attribútumait is az ördögökkel való szembeszállásnak köszönhette: kis harangokat, csengettyűket T alakú boton, fáklyát, erszényt, lángot, mankót, disznót, ördögöt a lábánál...

A németalföldi Jan Wellens de Cock XVI. század eleji festménye joggal lehet az Esztergomot látogató múzeumbarátok kedvence. Alkotásán Hieronymus Bosch, illetve Pieter Breughel fantasztikus alakjai elevenednek meg, a bujaságot képviselő Luxuria szép fején pedig az ördög szarvait viseli. Ám hiába, hiszen Antal tántoríthatatlanul imádkozik tovább az istálló előtt... A háttér kékesszürke ködbe vesző hegyes tájkép, ami megerősíti a nézőben: nem földi tájról van szó. Sokkal tradicionálisabb az a tábla, amelyet egy nizzai festő, Antonio Brea alkotott ugyanebben a században. Rongált, átfestett művét Ipolyi Arnold gyűjtőszenvedélyének köszönhetjük.

Dragon Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu