Uj Ember

2008.01.13
LXIV. évf. 2. (3100.)

Megjelent
a Testvérek
januári száma!

Főoldal
Címlap
"Nevemen szólított, lefoglalt önmagának..."
Püspökké szentelték Székely Jánost
Az elvándorlók és menekültek világnapján
Vértanúk, áldozatok
Huszonegy katolikus papot, szerzetest és szeminaristát öltek meg a világban 2007-ben
A pápa a diplomatákhoz
Jézus Társasága az egyház és a világ problémáiról
...és felejtéssel
Lelkiség
"Ez az én szeretett fiam!"
Szentírás-magyarázat
Isten szeretett gyermekei vagyunk
Homíliavázlat
A kenyértöréstől a szentmiséig (XXXIII. rész)
LITURGIA
A hét szentjei
Részlet az engesztelő imaév püspökkari körleveléből
A hét liturgiája
A év
Katolikus szemmel
Senki sem sziget...
Gondolatok kereszténység és közélet viszonyáról
Letette a kanalat...
Egykori tábori lelkész emlékei a frontról és a fogságról
LAPSZÉL
Élő egyház
Akinek reménysége van...
Becket Tamás mártír emlékezete
Nagykanizsai műemlék templom felújításáról
Hálát adtak "Gyurka bácsiért"
Bulányi György vasmiséje - 1919-1943-2008
A segélyszervezetek 2008-as költségvetési támogatása
Képeslap-kiállítás Pápán - a pápákról
Élő egyház
Szlovénia történelmi feladata
Fórum
Akik a sötétségben gyertyát gyújtanak
Hajrá!
Tűnődés a hétről
KÖNYVESPOLCRA
Kommunikáció igazságosságban és szeretetben
AZ OLVASÓ ÍRJA
Köszönet
Fabiny Tibor halálára
Fórum
Házak és szívek kapui nyíltak...
Képek, élmények a taizéi közösség genfi imatalálkozójáról
Fórum
Nagy karrierről álmodik gyermekeinek...
Hetvenöt évvel ezelőtti Mária-jelenés Banneux-ben
Az igeliturgia jelentősége
A Biblia éve (3.)
A hit és a természettudomány tanúja volt
Teres Ágoston jezsuita emlékére
Fórum
Házasság és család: az élet kultúrája
Szent az élet
A Biblia évének programjai
Vele alszik, vele ébred...
Józsi bácsi bibliája
Ifjúság
Az egység szenvedélye
Harmincöt éves a Chemin Neuf közösség
A "szentes énekektől" az élő közösségig
Népismereti óra a kaposvári katolikus gimnáziumban
A szabadság halogatott pillanatai
Ünnepel a Ghymes
Kultúra
"Zsoltározzatok bölcsen..."
Béres György nyolcvanadik születésnapjára
Megújult az egyetemi egyházzene-oktatás
Új átlók
Hangversenykritika helyett
"Mily kimondhatatlan boldogságot adott nekünk az Úr!"
Kodály álma nyomán...
Népzene tanszék indult fél éve a Zeneakadémián
Paletta
Fórum
Elhanyagolt múlt - elhanyagolt jövő...
Veszélyben vannak az egyházmegyei gyűjtemények is
Párizs új arcai
Mozaik
Remete Szent Antal
AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI
Itt a farsang!
Nosztalgiabál a Patronában
Kései álom
ÁLMODIK A MÚLT
Kukoricalevél

 

Vele alszik, vele ébred...

Józsi bácsi bibliája

"A II. világháború alatt egy édesanya levelet hozott hozzám. Fia írta a fogságból, de olyan nyelven, amelyet édesanyja nem értett. Miután a levelet lefordítottam, az édesanya még sok kérdést intézett hozzám a levélről, a rajta lévő pecsétekről. Meg kellett magyaráznom, hogy mikor és hol írták, és milyen úton érkezhetett hozzá a levél. Az édesanyának ez a levél kedvesebb volt minden irodalmi műnél, mert attól jött, akit szeretett." (Mócsy Imre SJ)


Így zárja a szívébe a hívő ember is a Szentírást, mert attól jött, akit mindenekfölött szeret. Van levelünk az Istentől: de olvassuk-e, ismerjük-e annak betűit? És hol tartjuk? Porosodó, elfeledett szobában, ki nem húzott fiókban, elzárt tárgyaink között, vagy olyan helyen, ahol szavai mindennap életre kelnek bennünk, álomba merítenek, velünk ébrednek? A válaszaink megmondják, mit jelent nekünk a szeretett Isten, hányszor gondolunk rá, hányszor foglaljuk hittel imába, sóhajba a nevét, hányszor mondjuk ki csak úgy: szeretlek...

Száz év

A Polgáron élő Baráth Józsi bácsi már a századik életévét is betöltötte. Átélt egy évszázadot, annak viharait, fájdalmait és örömeit, mindent, amiből nekünk, fiatalabb nemzedéknek csak egy szelet jutott, és amire gyakran azt mondjuk, hogy kibírhatatlan. Józsi bácsi nyolcvanéves koráig dolgozott, kilenc gyermeket nevelt fel most kilencvenéves feleségével, Annus nénivel. Már közel száz éve minden vasárnap az Úr igéjét hallgatja a templomban, ő nem mondja az életre, hogy kibírhatatlan, mert van, akire rábízza azt, akivel megőrzi gyermeki, jóságos tekintetét, akinek ki tudja mondani: köszönöm...

Az örök élet titka...

A nyílt tekintetű, még mindig fürge járású Józsi bácsi a minap fát ültetett a polgári templomkertben az utókornak, beleültetve az élet erejét, értelmét, folytatását, annak titkát akár több száz évre is. "Mert mi a hosszú élet titka?" - tesszük fel a kérdést, amikor egy bölcs kort megélt emberrel találkozunk, különleges válaszra, receptre várva. Van, aki a táplálkozási szokásokban, a sok pihenésben hisz, és még sorolhatnánk a már hallott válaszokat... Józsi bácsi kijavít, a hosszú élet helyett az örök élet titkát árulja el nekem...

- Az Isten szeret minket. Meg kell maradni a szeretetében - Józsi bácsi határozott kiállású mondatai hitelesek. - Minden azon múlik, hogy meg tudjuk-e őrizni a saját lelkünket a sátánnal szemben, aki könnyen utat tör magának bennünk, teljesítve a kívánságainkat. Ébernek kell lennünk. Keresztvetés közben, amikor kimondom: "az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében....", odafigyelek a szavakra, megőrzöm az akaraterőmet Isten akaratában elmerülve.

- Az Isten jó. Akkor kell a nevét emlegetni, amikor a jóról beszélünk. Isten szeretete keresztülsugárzik a jó emberen, a jó ember mellett jól érezzük magunkat.

A beszélgetés alatt jó volt Józsi bácsi mellett lenni, és hallgatni a bölcsességeit, egyszerű beszédét...

- Sokat dolgoztam - folytatta - de az Úr Jézus mindig mellettem volt. Az ember azt hiszi, hogy a saját erejéből éri el a sikereit, építi fel a házát, pedig ez nem így van.

Józsi bácsi rendszeresen imádkozik, odafigyel azok szavaira, mert azt vallja, hogy a miatyánkban, az üdvözlégy Máriában, a hiszekegyben benne van az egész Biblia.

"Ahol a kincsed, ott a szíved..."

Józsi bácsi a Szentírást is rendszeresen olvassa. A könyvet még a nagymamájától kapta. Felkeltette érdeklődésemet Józsi bácsi bibliája. Az ember ritkán tarthat kezében igai örökséget, ritkán érezheti súlyát olyan értéknek, ami elevenné, igazi élő forrássá, életté válik egy évszázad során. Megkértem őt, mutassa meg nekem a Szentírását. És akkor elindult az ágya felé. Felemelte a párnáját, és a párna alól vette elő a legféltettebb kincsét: a Bibliát....

Beszélgetésünk itt véget ért, mert úgy éreztem, további kérdéseim üresen koppannának a padlón, és hagytam, hogy a szavakba alig foglalható bizonyosság, hitelesség üzenete hozzám is eljusson... Józsi bácsi az örök élet titkáról tett vallomásának pecsétje ez...

Vele alszik... és vele ébred...

Szöveg és kép: Kovács Ágnes

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu