Akik a sötétségben gyertyát gyújtanak

Egy igazságosabb és testvériesebb Magyarországért hirdetett küzdelmet karácsony előtt két jezsuita szerzetes, Vértesaljai László és Hofher József, akik vízkeresztig éhségsztrájkoltak és imádkoztak. Egyházi személyek és civilek is csatlakoztak hozzájuk, hogy imával, böjttel, konkrét cselekedeteikkel segítsenek felhívni a jóakaratú emberek figyelmét a kormány sokakat szegénységbe taszító intézkedéseire. Néhányan közülük kérésünkre elmondták véleményüket a kialakult társadalmi helyzetről, a szolidaritási felhívásról.

(Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Hofher József az egyházi hagyományból ismert böjtöt tart húsvétig, Vértesaljai László pedig tovább folytatja éhségsztrájkját.)

"Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a sokaságtól, mert nem ti fogtok harcolni ellenük, hanem az Isten" (2Krón 20,15). Az idézett sorra Bocsa József váci piarista házfőnök hívta fel figyelmemet, amikor csatlakozásának okáról kérdeztem. Amint elmondta: egyrészt önvizsgálatra szerette volna felhívni embertársai figyelmét, mert a most hatalmon lévő politikai vezető csoport lábbal tapossa az emberi együttélés legelemibb követelményeit is. Az igazi hangsúlyt azonban az áldozat, a böjt, a kötelességteljesítés és az ima fontosságára helyezi.

- Én magam nem a teljes böjtöt vállalom, hanem a reggelit hagyom ki, és arra a szándékra imádkozom, hogy törjön meg a sötét erők uralma hazánk felett. Teszem ezt egyszerűen a magam helyén, és azt remélem, hogy ha mindenki teszi becsülettel Isten színe előtt, ami tőle telik, akkor sok egyszerű kötelességteljesítés, áldozat, önmegtagadás és ima nem lesz hiábavaló. Isten valami jót fog kihozni ezekből.

Mint mondja: egyik régi diákja a napokban egy hajdani történelemórára emlékeztette őt, amikor arra hívta fel az osztály figyelmét, hogy a törökök nem féltek a magyarok fegyvereitől, de féltek a magyarok imáitól és böjtjeitől.

Jó, ha figyelünk a történelemre! Blanckenstein György szentendrei plébános elmondja: ebben a - közhiedelem szerint - gazdagabb városban gyakran találkozik elszegényedett emberekkel, akiknek lakásában kikapcsolták a villanyt, a fűtést, akik kényszerűségből lemondanak az orvosi ellátásról, mert nem tudják kifizetni a vizitdíjak sorozatát.

Nyomasztja és felháborítja, hogy nem jutnak segítséghez, s reményt sem kapnak, hogy majd valamikor kitörhetnek szorult helyzetükből. Ugyanakkor azt látják, hogy egy szűk csoport egyéni érdekei mentén, módszeresen kirabolja hazájukat. E kör képviselői közömbösek az emberek sorsa iránt.

- Az a fontos - mondja, s ezt a templomban is hirdeti -, hogy egyre nagyobb szolidaritással forduljunk az elesettek, a szegények felé. Hiszek a segítségnyújtás erejében, s helyben is azt tapasztalom, hogy az emberek fokozatosan rádöbbennek az adakozás fontosságára. Ha valakinek jobban megy a sora, több jutott neki a javakból, az juttasson belőle a másiknak, a rászorulónak is. Hiszek abban is, hogy Isten előtt kedves a böjt, az imádság, ezért a böjt áldozatával és imáimmal én is támogatom a két jezsuita atya éhségsztrájkját. Mód Miklós devecseri plébános szentmiséivel, imádságaival, s jelenlegi betegségéből fakadó szenvedéseinek felajánlásával csatlakozott a jezsuita atyák áldozatához. Őt sokkal inkább a szellemi, lelki, mint az anyagi nyomorúság aggasztja. A településen nem éheznek az emberek, nincs hajléktalan, viszont ami emberileg megviseli, az a munkanélküliség.

Legfájdalmasabb számára, hogy az egyházközeli egyesület, amely munkanélkülieknek szeretett volna tanfolyamot szervezni, nem kapott támogatást az uniós pályázaton. Több szinten akadályozzák abban, hogy szélesebb körben is segítsen az embereken - ami elgondolkodtató.Célja, hogy a "sötétségben gyertyát gyújtson", ezért teljes erejével a Biblia évére készül. Kültéri hangszóróból már most is állandóan hallható a téren a hangos Biblia, gyűjti a szentírási témájú zeneszámokat, a templomban bárki olvashatja a kitett Bibliákat, közösségi házat épít a hátrányos helyzetűeknek, s ezenkívül még széles skálán mozog fantáziája, tenniakarása Isten nevében az emberért.

Barsi Balázs szerzetest a ferencesek sümegi házában értük utol. Beszélgetésünk előtt is az igehirdetésre készült, mint ahogy állandóan, éjjel-nappal az Ige köti le figyelmét. A hívek szinte "isszák" az evangéliumot, ha igazán mélyről jön. Jelen helyzetünkben ő a legmélyebbről fakadó források értelmét próbálja a hívek elé tárni. - A kommunikáció sok-sok formáján kívül van egy igazi, mély út, amely összeköti az embereket - mondja. - Ez az út az igazságnak a tapasztalata. Próbáljunk az arctalan világ ellen összefogni, mert Isten megmutatta arcát Krisztusban, s ezáltal megmutatta az emberi személy arcát is. Szabadulást és üdvösséget is csak ő adhat. Egyre nagyobb a függőségünk a csokoládétól kezdve a kábítószeren át a hamis eszmékig. Isten pedig úgy szabadít fel a függőség alól, ha csak tőle függünk, mindenestül. A Jézusba való belekapaszkodás még a törvény alól is felszabadít, mert a törvényt sem lehet csak úgy betartani. Barsi Balázs a maga területén így küszködik egy emberibb világért, egy szebb Magyarországért. Azokkal a testvérekkel érez, akik vállalkoztak a nemes prófétai cselekedetre. Varga M. Péter budapest-tisztviselőtelepi plébánost egy nehéz nap végén az esti szentmise után találtam meg. Kérdésemre, hogy figyel-e az áldozatra a világ, nemmel válaszolt.

- A világ arra sem figyelt, hogy annak idején ki született meg a betlehemi barlangban, mint ahogy arra sem, hogy egy zsidó embert felfeszítettek a keresztre. Vagy hisz az ember az ima, az áldozat erejében, hogy egyszer majd beérik, vagy nem érdemes semmit sem csinálni. Ki gondolt arra a koncentrációs táborban, hogy Kolbe atya önkéntes halálának van-e értelme! Azt mutatta meg, hogy "a mi hitünk a világon diadalt arat". A keresztény ember ezekben hisz. A kolostor csendjében, magányában mondott szerzetesi zsolozsmát Isten hallja, mint ahogy látja a középkori templomok ember szeme elől elrejtett kőcsipkéit is.

Minden vasárnap és hétköznap azért imádkozik Varga M. Péter, a szentek közbenjárását kérve, hogy a Szentlélek világosítsa meg azokat, akik az egészségbiztosítási törvény jogerőre emelkedéséről dönthetnek.

- Ha a hazugságokat nap mint nap, óráról órára halljuk, akkor miért ne hangozhatna el ez a könyörgés is napról napra, óráról órára!

Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu