Szentírás-magyarázat

"Ez az én szeretett fiam!"

Urunk megkeresztelkedése - Mt 3,13-17

Jézus és Keresztelő János nyilvános találkozása a gondolkodó hívő emberben sok kérdést vet fel. Vajon először látták egymást, vagy már korábban is? Vajon Jézus miért döntött úgy, hogy megkeresztelkedik Jánosnál a Jordánban? Vajon mit élt át Jézus és János a keresztelkedés kapcsán?

Biztosak lehetünk abban, hogy Keresztelő János és Jézus nem először találkozott egymással. Működésük idejét különbözően írják le az evangéliumok, de János tudósítása látszik leginkább történetileg hitelesnek, miszerint nyilvános működésüknek volt párhuzamos időszaka is. Ebben a közös szakaszban kulcsfontosságú szerepe van ennek a jelenetnek. János prófétai missziója a kijelentése alapján sajátos jelleget nyer. Különös, hogy sorsszerűen fogalmazzák meg a keresztelkedés tényét, "így töltsünk be minden igazságot"- (15. v.) ez a jézusi válasz együttműködésre hívja fel a vonakodó Jánost.

Jézus szembesült a messiási eszmének korában elterjedt értelmezéseivel: a királyi, a harcos szabadító, a prófétai és papi messiás képzetével. Jézus elfogadja a messiási címet és küldetést, annak minden nehéz feladatával együtt, de nem fogadja el a fenti értelmezéseket. Jézus a keresztelés kapcsán egy oldalra kerül a bűnösökkel, a megváltó messiás nem felsőbbrendűségének hangsúlyozásával kezdi meg nyilvános működését, hanem a bűnösökkel érzett szolidaritás kinyilvánításával. Sokak szerint a 17b versben szereplő "ez az én fiam" kijelentést lehetne úgy is értelmezni, hogy idézet Izajás prófétától, ahol ez szerepel: "ez az én szolgám", az Izajásnál (42) olvasható "szolga" (ebed) szót a keresztény igehirdetés "fiú"-ra változtatta (görögül paisz), hogy kiemelje Jézus speciális viszonyát az Atyával.

Jézus először néz szembe sorsával, először sejlik fel Keresztelő János előtt a kortárs próféta igazi énje. János evangéliumából tudjuk, Keresztelő János bizonytalan, vajon Jézus-e az eljövendő messiás vagy sem, hiszen még lefejezése előtt is ezt tudakolja a tanítványaiból kiválasztott követeken keresztül: "Te vagy-e az eljövendő?" (Mt 11,3). Nehéz volt elképzelni, hogy Jézus a megváltást úgy gondolta el, hogy kézen fogja a bűnös embert, és vele teljes szolidaritást vállalva kivezeti őt a bűnből.

Jézus ezt a megbotránkoztató módszert választotta - nem Jánossal, nem kortársaival, nem a főpapokból alakult bírósággal, hanem az Atyával egyetértésben -, hogy megmutassa: Isten legerősebb érzése a bűnös iránt a szeretet, pontosabban a megváltó szeretet. Ezt pedig meg kellett mutatnia, hogy első lehessen a bűnösök közül, aki az elveszetteket visszavezeti az Atyához.

Azóta is a legnagyobb tragédiát csak azok tudják átélni, akik szeretnek, vagy akik szeretetükkel Istenhez akarnak visszavezetni valakit, valakiket. Isten szeretetének drámája folytatódik az egyházban, s ez teszi teljessé művét.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu