Farkas Péter

Senki sem sziget...

Gondolatok kereszténység és közélet viszonyáról

Manapság sokszor hallani: a politika piszkos dolog, hívő ne politizáljon. Mások azt hangoztatják: a kereszténység magánügy. Nem érthetünk velük egyet: a keresztény ember felelősséget érez és vállal a köz ügyei iránt.

A keresztény társadalmi tanítás fontos elve, hogy az egyháznak nem feladata a társadalom politikai, ideológiai vagy gazdasági életében önálló tényezőként való részvétel. A társadalmi tanítás szerint az egyház véleményt mond az erkölcsi tartalommal bíró közügyekben, és tagjait azoknak a törekvéseknek és közszereplőknek a támogatása érdekében mozgósítja, amelyek, illetve akik az általa megfogalmazott célokat egy adott történelmi vagy közéleti helyzetben következetesen vagy másoknál megfelelőbb módon képviselik.

Az egyház nem politikai erőket és közéleti stílusokat, hanem olyan eszméket támogat, amelyek hívő meggyőződés szerint az igazságos és jó rendet a leginkább szolgálják. Így híveit - a pártválasztás megkötése nélkül, de a társadalmi tanítás erkölcsi útmutatásával ellátva - a közéletben, a politikában való felelős részvételre buzdítja, felismerve, hogy a keresztény elvek érvényre jutásának a politika vagy a gazdaság világában szinte egyedüli biztosítéka a hívő emberek aktív részvétele a közösség ügyeinek intézésében.

A II. vatikáni zsinat rögzíti: "Akik alkalmasak vagy tehetséget árulnak el a politika nehéz, de egyszersmind nemes mesterségére, készüljenek fel rá, és a maguk kényelmével vagy áruba bocsátható érdekeivel nem törődve igyekezzenek azt gyakorolni. Megvesztegethetetlenül és okosan szálljanak síkra minden igazságtalanság és elnyomás, egy-egy személy vagy politikai párt más véleményét nem tűrő önkényuralma ellen. De legyenek őszinték és méltányosak, sőt, politikai szeretettel és eréllyel szenteljék magukat minden ember szolgálatára."

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1996-ban Igazságosabb és testvériesebb világot! címmel közzétette azt a körlevelet, melyben "a katolikus hívekhez és minden jóakaratú magyar állampolgárhoz" fordult annak érdekében, hogy az ország problémáinak megoldásában részt vegyen, illetve megállapítsa azokat az értékeket, melyeket az egyház társadalmi tanítása is tartalmaz.

A körlevél az egyház társadalmi tanításának három alappillérét állapítja meg: így az emberi méltóság tiszteletét, a szolidaritást, és harmadikként a szubszidiaritás elvét. Ahhoz, hogy a közjó elérhető legyen, feltétlenül szükséges, hogy ezen értékeket a politikusok is elismerjék és magukénak vallják.

A keresztény társadalmi tanítás alapelveit korunk egyik jelentős politikai mozgalma, a kereszténydemokrácia valósítja meg. A kereszténydemokrácia olyan keresztény és demokratikus indíttatású politikai-kulturális mozgalom, amely demokratikus és pluralista társadalomért munkálkodik. Ez a mozgalom független az egyházi intézményektől, de a hívő emberekre támaszkodik, és az evangéliummal összhangban politizál.

Az evangéliumban vallásról és nem politikai programról van szó. Ezzel magyarázható, hogy a történelemben különböző keresztény pártokkal találkozunk. Ezek azonban mind bizonyos közös, alapvető elvekre épülnek, melyek ellentétben állnak a marxista és liberális tanokkal.

A marxisták az embert csupán a hatalom elsődleges "nyersanyagának" tekintik, aki majdan legfeljebb a marxizmus haszonélvezője lehet. Ez azonban csak akkor következik be, ha a hatalom letéteményesei saját képükre átformálták, és így érdemessé válik a hatalom kegyeire. A hatalommal szemben nem hivatkozhat semmilyen magasabb jogra vagy alapvető szabadságra. Ezzel ellentétben a liberális felfogás az embert individuumnak tekinti. Egy híressé vált tétel szerint: az ember egy millió lényből alkotott csoportnak milliomod része. Egy országot lehetetlen lenne kormányozni, ha minden polgára Robinson Crusoe-ként viselkednék, és kizárólag önnön vágyait venné tekintetbe.

A keresztények szerint az ember magasabbrendű értékkel bíró személyiség. Feladata - melyet minden közhatalomnak nemcsak tiszteletben tartani, de minden eszközzel támogatni kellene - ennek a személyiségnek nemcsak anyagi, de szellemi kibontakozása. Ez a teljes egyéni szabadság alapján alakult társadalomban valósul meg, az egyén azonban alá van vetve az erkölcs szabályainak és a közösségi kötelességeknek.

Úgy véljük, hogy a keresztény tanítás emberről alkotott képe realista. Az ember kétségtelenül nem angyal. Képes társait elárulni, kizsákmányolni, üldözni, megölni. A politikai cselekvés egyik fő célja tehát a rossz mérséklése, a bajok kezelése, az igazságtalanságok kiküszöbölése. Ez elkerülhetetlenül konfliktusokhoz vezet. Az összetűzéseket vállalni kell, de sosem keresni. A keresztény békeszerető, aki igyekszik a rosszat csökkenteni és a jót előmozdítani - a lehető legalacsonyabb emberi áron. A keresztény számára a politikai cselekvés egyszerűen eszköz. Egy reform, egy törvény, egy új intézmény nem cél. A cél az ember szívének megváltoztatása, az emberi kapcsolatok megújítása.

Bár civilizációnk kalmár civilizáció, a politika nem lehet pusztán alku tárgya. A demokratikus rendben az igazság és a jog egyeztető erőként kell hogy működjék. Az igazság a politikai élet tétje. Az igazság felszabadít a szeretetre, az igazság az alapelve és a megalapozása minden rendszernek. Az igazságra épül az erkölcsi élet. A politika sem létezhet nélküle.

A társadalomról alkotott rendszerező katolikus felfogás záróköve a II. János Pál pápa által többször is kiemelt szociális szeretet, a kereszténység e világi társadalmi céljának, a "szeretet civilizációjának" a megvalósulása. Ezen munkálkodjunk!

(A szerző szociológus.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu