Elhanyagolt múlt - elhanyagolt jövő...

Veszélyben vannak az egyházmegyei gyűjtemények is

A kiállítóterem

Hazánkban számos egyházi gyűjtemény működik. A legtöbb ezek közül a rendszerváltás után vált látogathatóvá. A negyven évig raktárakba kényszerített műkincsek bekapcsolódhattak az állami gyűjtemények rendszerébe. Mindennapi munkájukat azonban kevés kivételtől eltekintve nehéz személyi feltételek és technikai körülmények között végzik. A Magyar Köztársaság az egyes egyházakkal kötött megállapodás értelmében vállalta, hogy részt vesz az egyházi gyűjteményekben őrzött értékek megóvásában, gyarapításában és közhasználatának biztosításában. Ez a rögzített finanszírozási elv azonban messze nem valósul meg. A 2006. évi költségvetésből az egyházi gyűjtemények részére 500 millió forintnyi támogatás jutott. Ez az összeg 40 százalékkal kevesebb, mint a 2005. évi. Már ez sem fedezte az egyházi gyűjtemények működési kiadásait. A támogatás összege évről évre fogy. 2008-ban újabb megszorítások várnak az egyházi gyűjteményekre is. Nehéz sorsú gyűjteményeink közé tartozik a Gyöngyösi Kincstár, mely szintén a túlélésért küzd.

A kiállítás éke - a XV-XVI. század fordulóján készített bőrtűs-filigrános kehelysorozat egyik darabja

Különös gyűjtemény a gyöngyösi. Különös azért, mert annak ellenére, hogy az esztergomi főszékesegyház kincstára mögött a Gyöngyösi Kincstár a második helyen áll, mégis kevesen tudnak róla. Különös sorsú azért is, mert műkincseinek története valóságos kalandregénybe illik. Ezek az eszmei és esztétikai értéküket tekintve is értékes tárgyak mesélnek. Mesélnek egy városról, amely századok óta a Mátra kapuja és ősi központja. Mesélnek arról, hogy egy honfoglalás kora óta létező település miként fejlődött, milyen szerepet kapott a magyar történelemben, és hogy milyen, messze földön híres ötvöscéheknek és gazdag kulturális életnek adott otthont. De beszélnek ezek a tárgyak arról is, hogy a több száz évvel ezelőtt élt mesterek, művészek és mecénások együttes erővel milyen kincseket hoztak létre. Hogy egy mezőváros a XV. századi Magyarországon mennyiféle értéket tudott teremteni.

A gyűjteményt 1990-ben Nagy Lajos apát hozta létre az egyházközség ötvöstárgyaiból. Sajátossága és értéke többek között az is, hogy nem egyházmegye vagy térség anyagait tartalmazza, hanem a templom kincseiből tevődik össze. Ha úgy tetszik: ez a gyűjtemény a gyöngyösi polgárok büszkesége. A Szent Korona Háznak is - ahol a kiállítás megtekinthető - sajátságos története van. GrófAlmásy Pál építtette 1784-ben. Az Almásy grófok koronaőrök voltak. A ház a nevét azután kapta, hogy 1806-ban Napóleon és csapatai elől ide rejtették, és negyvenhárom napig itt őrizték a Szent Koronát. Jelenleg ez az épület ad otthont a plébániának és a gyűjteménynek is.

A gyűjtemény kalandregénybe illő történetét Juhász Ferenc, a gyöngyösi Szent Bertalan-templom plébánosa és a kincstár igazgatója mesélte el. A II. világháború alatt az egyházközség három tagja elhatározta, hogy a benyomuló idegenek elől elrejtik az értékes tárgyakat. Elásták őket, és megesküdtek, hogy amíg a szovjet csapatok hazánkban állomásoznak, senkinek sem árulják el, hová rejtették azokat. A műkincsek 1944 és 1967 között a templom tornya alatt várták a szebb napokat. Mivel a szovjet csapatok tartózkodása a vártnál is hosszabbra nyúlt, az akkori plébános intézkedni kényszerült. Félő volt, hogy a három egyházközségi tag titka mindhármuk halálával sírba száll. Katona István apát szóra bírta a még élő egyetlen tanút.

Így történt, hogy 1967-ben a föld mélyéből monstranciák, kelyhek, füstölők, textíliák, miseruhák, szobrok, könyvek kerültek elő. A negyvenhárom ötvösmű mind számában, mind korát illetően igen jelentős értéket képvisel. Legrégibb darabja 1507-ből való. Egyedinek és különlegesnek számítanak a felvidékről származó, XV-XVI. századi bőrtűs-filigrános kelyhek. Az egész világon tizennégy ilyen van, ebből a Gyöngyösi Kincstár őriz hetet. A számos kelyhet, cibóriumot, úrmutatót és egyéb tárgyat kiemelt egyházi eseményeken egészen 1934-ig használták.

Az épségben előkerült tárgyakat 1967-től kezdve különböző raktárakban helyezték el. Volt közöttük olyan is, amit sajnos értékesítettek.

1990-ben kapott helyet a mintegy százötven tárgy a fent említett Szent Korona Házban. Ennek lassan húsz éve. Kamerákkal, riasztórendszerrel, komoly biztonsági felügyelet mellett őrzik a tárgyakat. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a látogatók úgy találják a kincseket, ahogyan azokat húsz évvel ezelőtt a vitrinekbe tették. Restaurálni kellene őket, a gyűjteményt bővíteni is lehetne. De nemhogy restaurálásra, lassan a fenntartáshoz és szinten tartáshoz sincs elegendő pénz.

Évszázadokat vészeltek át ezek a gyönyörű tárgyak: elődeink keze alatt születtek, és elődeink keze óvta őket. S most sem a tárgyakhoz, sem elődeinkhez nem méltó környezetben tároljuk őket - panaszolta Juhász Ferenc múzeumvezető, aki csakugyan szívén viseli a gyűjtemény sorsát, de csodát nem tehet, nem is akar. Vészharangokat sem kíván kongatni. Bár a gyűjtemény jövőjére vonatkozó kérdésemre választ nem tudott adni. De a mostani szomorú helyzetben úgy tűnik, a kincsek nagyobb biztonságban lennének egyházi rejtekhelyükön, a templom tornya alatt. Ez azonban nem megoldás. A kincstárnak négy dolgozója van, akik másodállásban végzik munkájukat. Bővítésről, restaurálásról és lassan-lassan a működésről is le kell mondaniuk. A kincstár még van, még létezik. A gyöngyösiek büszkék rá. A megmentése és továbbmentése a jövő évtizedeibe nem a polgárok és nem is a szélmalomharcot vívó múzeumvezető plébános feladata, hanem azoké, akik a közpénzeket kezelik, akiktől méltán elvárhatnánk, hogy ne hagyják veszni közös értékeinket.

A Gyöngyösi Kincstár egy a sok közül, amely ilyen nehézségekkel küzd. Az egyházi gyűjtemények - nem csupán a katolikus egyház kincsei, hanem más felekezetek értékei is - komoly veszélyben forognak. De állami gyűjtemények, kulturális és művelődéstörténeti közös értékeink ügye ugyanígy pengeélen táncol ma Magyarországon.

Mi, polgárok, egyszerű hírvivő újságírók "csak" elmehetünk, megnézhetjük, továbbadhatjuk másoknak, amit látunk. A csodát is, és a közelgő vészt is. Ennyi, amit tehetünk. De ezt tehetjük még.

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu