Lulu, avagy Isten mosolya

Rendhagyó párbeszéd részese lehettem az elmúlt napokban. Beszélgetőtársam egy húszéves ifjú hölgy volt, akinek épp a szokásos "ismerkedős" kérdések egyikét tettem fel, amikor hirtelen rövid, ám igen szép tanúságtétel hangzott el válaszként:

- Szóval Budapesten tanulsz. És milyen szakra jársz?

- Terméktervező-mérnök a képzés hivatalos neve.

- Hmm, és ez a szakma tényleg vonz téged?

- Érdekesnek tartom, bár egészen más hívást érzek magaménak..

A vidám, játékos tekintet egy pillanatra komollyá változott, tulajdonosa mintha megszeppent volna, mielőtt nagy titkot árulna el. És valóban...:

- Én édesanya szeretnék lenni.

A történet gyakorlatilag itt be is fejeződhetne, egy ilyen "normális" vallomás ebben az áldozatvállalástól, valódi értékektől fejvesztve menekülő világban olyan üdítően hat, mint élményfürdő a sivatagban. Ám a beszélgetésünk folytatódott:

- Ez nagyon szépen hangzik. Biztosan nagycsaládból származol...

- Nem, ketten vagyunk testvérek, a szüleim pedig sajnos elváltak.

Visszaérkeztünk a szomorú valóság talajára, ám Lulu mosolya s a lényéből áradó derű nem hagyott búslakodni. Tovább faggattam:

- És van, aki segít megvalósítani ezt a nagy tervet?

- Hát, igen, megfelelő társ nélkül nem fog menni. Volt pár barátom, de egyik sem volt igazán hasonló gondolkodású.

Viszont őszintén remélem, hogy meg fogom találni, akit nekem szánt a Gondviselés.

Fiúk, fel a fejjel! Csodálatos kincs vár rátok egy leendő édesanya személyében - keressétek türelemmel, de tudatosan a párotokat! Kedves lányok!

Vegyetek példát Luluról, és ne hagyjátok, hogy bármilyen körülmény befolyásolja a "nagy tervet", ami ott él a szívetek mélyén! És legyetek mindannyian Isten kedves mosolya a világban!

G.I.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu