|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Odahajolva a másikhoz Mádl Dalma kapja a Szent Erzsébet rózsája-díjat Immár nyolcadik alkalommal adja át a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Szent Erzsébet rózsája-díjat, amelyet a szolgáló szeretet erényeinek, a kitüntetett személyes példájának elismeréséért hoztak létre. Idén, amikor különös figyelemmel fordulunk az Árpád-házi szent felé, Mádl Ferencné, Dalma asszonynak ítélték a díjat, amelyet Erdő Péter bíboros, prímás, érsek, az MKPK elnöke ad át a Szent Erzsébet jubileumi év záróünnepségén, november 18-án, Sárospatakon. Mádl Dalma asszony a köztársasági elnök feleségeként töltötte be a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete tisztséget. Ezen öt év alatt nemcsak a hivatalos feladatköréhez kapcsolódó jótékonysági programokban vett részt, hanem igyekezett számos egyéni kezdeményezéssel is segíteni. Rengeteget utazott határainkon belül és kívül: bejárta a katasztrófa sújtotta területeket, s meglátogatta Kárpátalját, Erdélyt, a Vajdaságot. Emellett a köztársasági elnök feleségeként lehetősége nyílt számos helyre meghívni a karitászt, ahova a szervezet különben nem jutott volna el. "Mindig készségesen állt a jó ügy rendelkezésére, és nem reprezentálni jött. Ahogyan Szent Erzsébet nemcsak osztogatta az ennivalót, hanem személyesen hajolt oda mindenkihez, Dalma asszony is ilyen személyes szeretettel lépett a gyerekekhez, szegényekhez, elhagyatottakhoz" - emlékezett vissza közös munkájukra Nagy Károly, a Katolikus Karitász elnöke. - Amikor velünk jött, mindig országos híre volt, így adva rangot a karitászmunkának, illetve felhívta a közvélemény figyelmét az ügy fontosságára." Azonban már e tiszt betöltése előtt is tevékenyen részt vett Mádl Dalma a karitász munkájában, keresztényként mindig igyekezett segíteni a rászorulóknak. "Ajándék, hogy kaptam szemet, amellyel észreveszem, hol kell segíteni. Ezért csak a Jóistennek lehetek hálás - hangsúlyozta a kitüntetett -, s ezt az adottságot ki kell használnom. Ahogyan azt is, hogy könnyen szót értek a gyerekekkel. Mivel nem tanulhattam tovább, a középiskola után alkalmam volt gyermekkórházban dolgozni, ami nagy segítség a velük való kapcsolatteremtésben. S azért tudom őket az ölembe venni, mert úgy éreztem, az unokámat emelem fel, s szükségük van a jó szóra." Mádl Dalma, férje elnöki mandátumának lejárta után is folytatta jótékonysági munkáját, tevékenyen részt vállalva a szervezésben, ugyanakkor a háttérben maradva. 2006-ban alapítványt hozott létre, "Istenadta Tehetség" néven, amely a kistelepülések hátrányos helyzetű, ám tehetséges gyermekeinek tanulását segíti. A Szent Erzsébet rózsája-díjat korábban egy-egy speciális területen dolgozó karitászmunkatárs kapta. Dalma asszony figyelme, segítő szándéka kiterjed az egész Kárpát-medencére, minden korosztályra és társadalmi rétegre, széles körben hirdetve a szolgáló szeretetet. "Hogyha Szent Erzsébet ábrázolására gondolok, mindig a kassai szárnyas oltár képe jut eszembe, ahogyan a koldus haját mossa - mondta Mádl Dalma. - Én ilyen Szent Erzsébet-i légkörben nőttem fel, a családban mindig figyeltük őt. Nagyszerű példák voltak és vannak ma is előttem. Édesanyám a háború után kényszerűségből gazdálkodni kezdett. Bárki jött is hozzánk, akármilyen szegények voltunk, senkit nem engedett el üres kézzel. Ma értem csak meg igazán, mi az, amit tett." Tudjuk, mindig lesznek szegények, ez azonban nem ment fel minket a segítségnyújtás alól. "Magyarországon túlnyomórészt az egyházakra, a magánszervezetekre és alapítványokra van bízva a szegények gondozása - mutatott rá Dalma asszony. - A sérült gyermekekkel szinte csak az egyházak foglalkoznak; a jó minőségű, de elérhető idősotthonokat is főleg egyházi szervezetek tarják fenn. Jó lenne, hogyha minderre jobban odafigyelnénk." Ugyanakkor Mádl Dalma bizakodó: "A mai társadalomban is odahajolnak az emberek a másikhoz. S többször megtapasztaltam, hogy akinek adunk, szintén adni szeretne, mert ő is kapott valamit. Nem tőlem, személy szerint, hanem egy másik embertől. Sőt, a szegény sokszor könnyebben, szívesebben ad. Van, aki »bedobja a perselybe az utolsó két fillérjét« is. Ma is segítenek az emberek, és ez a legfontosabb." Szalontai Anikó
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|