|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Szabad ember volt Az idei Szent Erzsébet-év kapcsán - talán helyzetemből, talán a kor nem túl keresztényi szokásaiból adódóan - engem az foglalkoztatott, hogy szentünk nem törődött a környezete véleményével, hanem csak azzal, hogy cselekedete kedves legyen Isten előtt. Nem azonosult a világ szenynyével, meg tudta Őrizni tisztaságát, és azt tette, amit lelkiismeretén keresztül Isten kért tőle. Nem zavarta, hogy más volt a korszellem, a származásából adott környezet életvitele. Nem zavarta, hogy bolondnak nézik, hogy akadályozzák a szegények iránti figyelmes szeretetében. Ő tette, ami Istennek kedves, ami lelkét gazdagította. Amíg környezete az evilági élvezetekben való tombolásra használta gazdagságát, addig Erzsébet gazdagodott és gazdaggá tett másokat az örök értékek által. Ezt komoly, mély Isten-kapcsolat nélkül nem lehet megtenni. Csak Istenbe vetett teljes bizalommal lehet megélni. Vártam ettől az évtől, hogy többen jelentkezzenek szolgálatra - a szegények, de valójában "az egyház kincseinek" szolgálatára, de ez nem így történt. Még nem eléggé nyitott a fülünk és a szívünk az isteni értékekre, még nem vesszük komolyan földünk szent példaképeit... Mégis voltak igen kedves - s hiszem, hogy Istennek tetsző - megnyilatkozások életünkben. Otthonunk anyagilag nem túl jól áll. Kevés cukrunk, rizsünk volt itthon, és csak két liter olaj. Nagyobb bevásárlásra nem volt pénzünk... A Pannonia Sacra Általános Iskolából tanáruk közvetítésével diákok jelentkeztek látogatóba, és elhozták a városmisszió alkalmával rendezett kilós gyűjtés "eredményeit" : olaj, cukor, rizs, liszt, édesség stb. Több, mint egy mázsa volt az ajándékuk. De ahogy hozták: dobozokban, szatyrokban - vállukon, kezükben - szakadó esőben, gyalog, nem törődtek az emberek megjegyzéseivel, az időjárás viszontagságaival... Tették, mert Krisztus szeretete sürgette Őket... S még ezen a héten Isten gondviselő szeretetének eszközeként Püspökhatvan és a környékbeli falvak lakói több mázsa élelmiszert gyűjtöttek össze, hogy Szent Erzsébet szegényeket segítő szeretetének példáját kövessék. Baranyai László plébános buzdítására éveken keresztül - Erzsébet-nap közelében - így ünneplik meg szentünket, s így adnak hálát Istennek, hogy a magyar népet ilyen csodálatos példaképpel, közbenjáróval ajándékozta meg. Ők sem törődtek azzal, hogy az árak emelkednek, az életkörülmények egyre romlanak... Hiszem, hogy akik a gondviselő Atya eszközei lettek, örök értékekben fognak bővelkedni. Fehér Anna nővér, Erzsébet-apáca
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|