Uj Ember

2007.11.18
LXIII. évf. 46. (3092.)

Keresse
legújabb
könyv kiadványunkat!

Főoldal
Címlap
Odahajolva a másikhoz
Mádl Dalma kapja a Szent Erzsébet rózsája-díjat
A beteg egészségügyben is kell gyógyítani
Az egészségügyben dolgozó önkéntesek országos találkozója
"Amibe egy életen keresztül lehet kapaszkodni"
Százötven éve Magyarországon a Szegény Iskolanővérek
A Szentatya elfogadta Keresztes Szilárd püspök lemondását
A szolidaritásról és a szeretetről
Szent Mártonra emlékeztek Szombathelyen
Lelkiség
"Ne törjétek fejeteket..."
Szentírás-magyarázat
Siettethetjük-e halálunk óráját?
Homíliavázlat
Új korszak kezdetén
LITURGIA
A hét szentjei és ünnepei
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Az Alkotmány nem engedi...
Az egyneműek "házassága" - a jogász szemével
Talán a jogszabállyal van a gond
Schanda Balázs a gyógyszerészek lelkiismereti szabadságáról
Jegyzet
Faültetés
Élő egyház
Az esélyegyenlőség célja nem az egyformaság
A Magyar Katolikus Családegyesület XIV. Családkongresszusáról
Tovább a kiengesztelődés útján
Magyar és szlovák főpásztorok találkoztak
A templom élő kövei
Lelkipásztori kisegítők képzése
Magyar Pasztorációs Központ - Kassán
Győri rendezvényekről
Kézfogás Tihanyban
Élő egyház
Irán az iszlám világban
Fórum
A Papi Egység és a szociális szeretet
Vigasztaló versek
Tűnődés a hétről
KÖNYVESPOLCRA
Középkori műveltség Esztergomban
Szatmár vértanú püspöke
Scheffler Jánosra emlékeztek Kálmándon
Az Olvasó írja
Szeretetből szenvedni
Hősök emléke
Fórum
Újjáéledő rend Szlovákiában
Piaristák a Felvidéken
Cseppek a természetből
Béres Csepp - Az Év Természetfotósa 2007 pályázat
Caravaggio Máltán
Menekülés a mesterség csúcsára
Fórum
Kincset érő könyv
A templomosok elleni per igaz története
Az "ezeréves ifjú" ünnepén
Szent Imrére emlékeztek országszerte
Fórum
Magyarok példaképe
Mindszenty József bíboros Szent Erzsébetről
A hetedik Szent Erzsébet-centenárium Pozsonyban
Jubileum - száz évvel ezelőtt
Megemlékezések Párizsban és Lyonban
Szabad ember volt
Ifjúság
A versmondólány és az őrangyalok
Segesdi lelkigyakorlaton a kaposvári diákok
Fiatalok közösségei Debrecenben
Hangulatjelentés
Schön Nándorné
Lulu, avagy Isten mosolya
REJTVÉNY
DÍSZNÖVÉNYEK
Kultúra
Aki zeneszerzőket is megihletett...
Szent Erzsébet fohásza
Hírek a Kegyelemről
A szent asszony
Paletta
Fórum
Az európai kontinensen túl - Henley-től Honoluluig....
Szent Erzsébet-emlékek itthon és külhonban (20.)
Mozaik
"Tiszta divat"
Missziós programok - tinédzsereknek
Árpád-házi Szent Erzsébet
AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI
Ahol Szent Erzsébet vár reánk
Álmodik a múlt
Autópálya-kápolna
Változatos aloé

 

Szentírás-magyarázat

"Ne törjétek fejeteket..."

Évközi 33. vasárnap - Lk 21,5-19

Olyan apokaliptikus szöveg ez az Újszövetségben, amely a műfaj minden túlzása ellen fellép. Azzal az ószövetségi prófétai műfajjal "áll szemben", amely a Krisztus előtti III. századtól a Krisztus után III századig virágzott. A történelemről és annak végéről úgynevezett jelek segítségével töprengett az apokaliptikus szerző - sok apokrif irat példa erre. Leginkább az érdekelte a szerzőket, hogy milyen változást fog eredményezni a történelemben az isteni beavatkozás.


A műfaj eredete bizonytalan, egyesek perzsa eredetűnek gondolják ezt a prófétai stílust, mások a zsidó papi körökből származtatják, de akadnak olyanok is, akik ezt a szemléletmódot a babiloni fogságból származónak tartják, amelyet az Isten Igéjébe vetett bizalom megrendülése váltott ki.

Az újszövetségi apokaliptika Jézus fellépésével és személyének történelmi értelmezésével kezdődik, de ettől különbözik a végidőre vonatkozó várakozás. Ennek legfőbb állítása, hogy Krisztus mint a történelem ítélőbírója diadalmasan visszatér a földre. Meg kell jegyezni, hogy Jézus a Keresztelő János által meghirdetett apokaliptikát fenntartásokkal kezelte. Jézus apokaliptikus megnyilvánulásai - összevetve a kor egyéb írásaival - igen gyérek. Az Isten országának elérkezéséről szóló tanítása apokaliptikus ugyan, de azért, mert csak így tudja kifejteni országa történelemfelettiségét. A végítéletről szóló jézusi kijelentések viszont apokaliptikusak.

Ennek következtében a szentírás-magyarázók körében nincs egyetértés arról, hogy ennek az evangéliumi szakasznak a mondanivalója mire is vonatkozik. Egyesek úgy vélik, vagy a jeruzsálemi templom pusztulására, vagy a zsidó világ végére, mások azt bizonygatják, hogy ez a szakasz a keresztény világ leáldozásáról beszélt. Mindenesetre az világos, hogy a képek egy, a világban és a történelemben bekövetkező fordulatról beszélnek: a mulandó és az állandó, a veszendő és a megmaradó problémáját állítva elénk. A szakasz képei első jelentésükben az isteni beavatkozást a történelembe, a jeruzsálemi templom pusztulását szemléltetik. Talán tisztán profetikus szöveggel állunk szemben: Jézus előre megjövendölte, hogy a templom el fog pusztulni? Csakhogy a templom pusztulását leíró félelmetes képek másodlagos jelentést is hordoznak. A "ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek" kezdetű tanácsok azonban már a Jézust követő közösségnek vannak címezve.

Sokan ezután arról kezdtek gondolkodni, vajon ez mikor következik be. A látomásirodalom újrateremtésében nagy szerepet játszott az is, hogy - jóllehet a szöveg figyelmezteti az olvasót: "ne törjétek fejeteket" - különböző jeleket azonosítottak a világvégével. Amikor az emberiség, esetleg azon belül egy vagy több emberi csoport apokaliptikus félelme felerősödött, a jeleket koruk eseményeire értelmezték.

A tessszalonikiakhoz írt második levelében Pál apostol kénytelen volt szembenézni ezzel a tévedéssel is, mivel az általa alapított közösségben is sokan még saját életükben várták Krisztus visszatérését és a világ végét. A Krisztus utáni VI. századig nem csitult el ez a félelem, majd szinte minden ezredfordulón újra fellángolt.

Két hibát követhetünk el eme szöveg értelmezése kapcsán. Az egyik, hogy mindenütt a világ végének jeleit látjuk, és a szimbolikus képeket valóságos katasztrófaképeknek fogjuk fel. A másik hiba, hogy ezt az egész gondolkodást túlhaladott elképzelésnek tekintjük. Az első hiba következménye lehet, hogy az egyházat és az embereket látnokok tartanák indokolatlan rettegésben - mindenben egy eljövendő katasztrófa jeleit látva. A második véglet szerint inkább végérvényesen berendezkedünk erre a világra, és nem gondolunk a végre: vagyis nem mérlegeljük a cselekedeteinket, hogy mi az örök érték és mi a veszendő bennük. Az ilyen egyház és az ilyen hívő csak cégérnek tekinti a keresztet és jól hangzó szlogennek Jézus nevét, de jó esetben is megreked az általános humanizmus szintjén. - Mindkét csapdát jó volna elkerülnünk.

Benyik György

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu