Kincset érő könyv

A templomosok elleni per igaz története

Október végén Raffaele Farina érsek, a Vatikáni Titkos Levéltár prefektusa, Sergio Pagano püspök, történészek, régészek és újságírók jelenlétében mutatták be a Processus contra Templarios című monumentális alkotást, a templomosok ellen 1308 és 1311 között lefolytatott szentszéki peres eljárás négy pergamentekercsének anyag- és szöveghű másolatát. Nem egyszerű reprint kiadványról van tehát szó, amely ma használatos papírra közöl oldalméretű fényképeket. A Scrinium Kiadó díszes kötetében minden az eredetit idézi, az összesen öt és fél méter hosszú pergamenek éppúgy, mint a rajtuk függő viaszpecsétek. A mű első példányát XVI. Benedek pápa kapja ajándékba.

A metszett bőrkötésű, 799 számozott példányban megjelent mű a levéltár "Értékes másolatok" sorozatába illeszkedik. Szentévi bullák, valamint egy velencei adománylevél után ez a sorozat harmadik és egyben legigényesebb darabja. Csillagászati ára - több mint egymillió forint - is mutatja, hogy elsősorban kimagasló művészi alkotásról van szó, de nem mellékes a pergamenek tartalma és tudományos érdekessége sem.

"A Vatikán felfedi a templomosok titkait", "A templomosok rehabilitálása" - ilyen és hasonló címekkel számoltak be a kiadványról a világ vezető sajtóorgánumai, jelezve, hogy napjaink egyik felkapott történelmi témája a templomos lovagrend története.

A most megjelent peranyag nagyobbik része nem újdonság, kritikai kiadásukra már százhúsz éve sor került. 2001 szeptemberében viszont kiegészültek az akták: egy fiatal kutatónő, Barbara Frale a Vatikáni Levéltár angyalvári egységében felfedezte a per talán legérdekesebb részét, az úgynevezett Chinon-tekercset. A véletlen esetről így nyilatkozott: "Régi iratokat dolgoztam fel, amikor a kezembe került egy XVII. században érdektelennek minősített eljárási jegyzőkönyv, amely nem volt más, mint a templomosok nagymesterének és egyéb tisztségviselőinek pápai parancsra lefolytatott kihallgatásait lezáró, eddig hiába keresett végzés. Nem akartam hinni a szememnek. Rohantam a levéltár prefektusához, és izgatottan mutattam a tekercset, mire ő csak annyit válaszolt: ťNézze, ez egy elég komoly levéltár, itt bármi előkerülhet. Az önéhez hasonló felfedezések nem ritkák minálunk.Ť"

Pagano püspök a sajtótájékoztatón is ilyen higgadtsággal nyugtatta a szenzációra éhes újságírókat, amikor jelezte, hogy a per kezdetének 700. évfordulóján ez a könyv nem egy kései rehabilitáció. A Chinon-tekercs sem számít újdonságnak, hiszen a szövegét tavaly már publikálták. Inkább a teljessé vált peranyag művészi reprodukciója és a kísérő tanulmányok teszik egyedivé a kiadványt.

Ezekből kiderül, hogy a templomosok letartóztatásával semmit nem kockáztatott IV. Fülöp francia király, aki tudta, hogy szabályzatuk értelmében a lovagok nem foghatnak fegyvert keresztény hittestvéreik ellen. Európában élő tagjaik ráadásul magas kort megélt veteránok voltak. Az ellenük szőtt vádak nagy része nem tényeken alapult, hanem más hasonló perek bevett fordulatait ismételte. Összeállításuk a közvélemény befolyásolását szolgálta, és V. Kelemen pápa tisztázó törekvéseinek ellehetetlenítését. Az Angliával harcoló pénzsóvár Fülöp mindenáron el akarta érni a lovagrend feloszlatását, hogy megszabadulhasson templomos adósságaitól. Felismerte ezt az "avignoni fogságban" élő pápa, aki végül az egyházszakadás veszélye miatt szolgáltatta ki a lovagrendet az uralkodó önkényének.

A Chinon-tekercsből azonban az is világosan kirajzolódik, hogy a templomosok nem estek az eretnekség bűnébe. A pápa megbízottjai, három bíboros, akik Chinon várában folytatták le a kihallgatásokat, sok visszásságot felderítettek a lovagrend mindennapi életéből, kegyetlen és botrányos beavatási szokásokat. De ezek nem igazolták az eretnekség vádját, amit a pápa megbízottjai a hitehagyás tényállására változtattak. Ezért bűnbánatra szólították fel a lovagrend tagjait, majd megadva a pápai feloldozást, visszafogadták őket az egyház szeretetközösségébe. Mindezt immár hiteles iratok bizonyítják, és ez fontos még akkor is, ha tudjuk, hogy a pápai szerepvállalás nem tudta megmenteni a vezető lovagok életét. Fülöp párizsi emberei ugyanis folytatták a korábban megkezdett kényszervallatást, és ily módon "kiderítették", hogy a vezető lovagok a pápai feloldozást követően visszaestek korábbi bűnükbe, sőt eretnekséggel tetézték azt. Ekként ítélték halálra őket. A párizsi koncepciós per és a templomos rend virágzása ezzel véget ért.

A különleges vatikáni könyv és a hozzá kapcsolódó más, jobban hozzáférhető publikációk a templomosok igaz történetét mutatják be az olvasónak. Aki a XIX. században keletkezett hamis híreszteléseket keresi bennük, vagy az újonnan kitalált "Da Vinci-kódokat", az csalódni fog, és ez talán segít leküzdeni a XXI. század egyik népbetegségét, a minden alapot nélkülöző hiszékenységet, a "Da Vinci-kórt".

Kovács Gergely

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu