Zlinszky János

Az Alkotmány nem engedi...

Az egyneműek "házassága" - a jogász szemével

Több képviselő törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésben annak érdekében, hogy más, "haladó" államok példáját követve, hazánk is tegye lehetővé azonos nemű személyek házasságkötését. Érvelésük szerint nem létezhet részleges szabadság, és míg el nem érik céljukat, hazánkban nem lehet szabadságról beszélni.

A benyújtott törvényjavaslat már általános indokolásában, mindjárt az elején, alapvető fogalomzavart mutat. Teljesen tévesen értelmezi a "szabadság" fogalmát, amelynek át-, illetve megéléséhez a törvényjavaslat elfogadását elengedhetetlennek tartja.

A szabadság ugyanis nem jelenti azt, hogy mindent szabad. Még kevésbé jelenti azt, hogy mindent lehet.

Az ember, a legtöbb szabadságot garantáló társadalomban is, alá van vetve fizikai, kémiai, biológiai törvényszerűségeknek, amelyek alól a jog őt feloldani nem hivatott, de nem is képes.

A jogrend - elsősorban az annak alapját képező Alkotmány - megszabja az egyénnel szemben kötelező állami szolgáltatásokat, megszabja a hatalom jogosítványait és határait, s megállapítja, hogy a le nem határolt körökben az egyén általában szabadon, a hatalom beleszólásától mentesen cselekedhet. E köröket nevezzük általában szabadságoknak.

A szabadságok csak annyiban jogok, hogy az állam az egyén számára az azokon belüli mozgástér kihasználását külső beavatkozástól mentesen biztosítja, szükség esetén ilyen beavatkozással szemben az egyént védi.

A házasság az Alkotmányban többszörösen előnyben részesített, védett intézmény. Viszont nem szabadság mindenki számára.

Az ember kétneműsége biológiai törvényszerűség. Ilyen élettani törvény az is, hogy a társadalomban az élet továbbadása két különnemű ember személyes kapcsolata révén történik. Az embernek nem áll szabadságában a biológiai törvény megváltoztatása, legfeljebb annak figyelmen kívül hagyása vagy az azzal való visszaélés. Ám a társadalmi méretű visszaélés vagy figyelmen kívül hagyás társadalmi méretű katasztrófát eredményezhet.

A társadalom a maga fennmaradását értéknek tekinti, az életet alkotmányosan védendő értéknek minősíti. Olyan értéknek, amelyet a társadalom létrehozta hatalom védeni, előnyben részesíteni köteles céljai meghatározása során. Bár egyébként a közösségben együttműködő egyének társadalmi céljaik meghatározásában meglehetősen szabadok, a gondolat- és véleményszabadság által van módjuk e célok meghatározására, sorrendi besorolására, anyagi ellátására, az Alkotmányban kiemelt értékeknek a politikai célok meghatározásában elsőbbséget kell biztosítani.

Előnyben részesítendő érték az élet. Előnyben részesítendő kapcsolat az élet továbbadását szolgáló társadalmi alapintézmény, a házasságon alapuló család. Így rendelkezik hatályos Alkotmányunk 15., 16., 66., 67. paragrafusaiban.

A házasság, amelyen a család alapul, különnemű két ember - férfi és nő - életközössége, olyan életközösség, amely eshetőlegesen az élet továbbadására képes. A következő nemzedék, az élet továbbadása érdekében védi az Alkotmány e kapcsolat tartósságát, írja elő a gyermek jogát családja részéről védelemre és gondoskodásra, mert az megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. A "gyermek joga" itt azt jelenti, hogy bár a család belső világa, a szülők nevelő tevékenysége, a belső érzelmi kapcsolat szabad, annak kibontakozását külső behatás ellen jogi eszközökkel is védeni, a társadalmi körülményeket e célok érdekében alakítani tartozik a hatalom, mégis, a családi kötelék szilárdságának, megóvásának a társadalom céljaiban hangsúllyal szerepelnie kell.

A házasság fogalmának alkotmányos definíciója kizárja, hogy bármely, e meghatározásnak meg nem felelő, egyébként emberek közt fennálló, érzelmi kapcsolatot jogrendünkben házasságnak lehessen minősíteni. Mivel az élet továbbadására a társadalom érdekét szolgáló módon, bensőséggel és méltósággal csak két különnemű ember életközössége képes, egyetlen más közösség sem igényelheti a maga részére azt a kiemelt védelmet és gondoskodást, amit a házasságon alapuló családnak az Alkotmány szerint nyújtani kell. Ez ma hazánkban az alkotmányos jogi helyzet. Törvénnyel nem is változtatható. Ennek elfogadása viszont - amíg az Alkotmány e tekintetben nem módosul - minden magyar állampolgárra nézve kötelező!

Minden egyéb, mégoly mély és állandó, emberek közötti érzelmi kapcsolat a jog rendjén szabad, abba a hatalom nem avatkozhat bele. Sem támogatólag, sem tiltólag - ez sértené a szabadságot. Ha a felek érzelmi kapcsolatuk megerősítését a jog eszköztárával keresik, arra a szerződéses szabadság alkotmányos lehetőséget nyújt. Alkotmányos kiemelést azonban az ilyen, a társadalom vonatkozásában nem gyümölcsöző kapcsolat nem igényelhet. Főleg nem az egyenlő elbánás alkotmányos tétele értelmében, hiszen nem azonos társadalmi hatású kapcsolatokat kívánnak - tévesen - egyenlővé minősíttetni.

Hogy a házasság épp e potenciális családi lét miatt élvez kiemelt védelmet, mutatja, hogy a szintén élet továbbadására alkalmas, noha társadalmilag kevésbé állandó kapcsolat, az élettársi viszony, ha abból gyermek származik, a házassághoz sokban hasonló jogi előnyöket élvez.

Minden más érzelmi kapcsolat lehet szabad adott társadalomban, de eleve nem kívánhat előnyöket azon társadalmi cél szolgálatából levezetni, amely a társadalom fennmaradását szolgáló kapcsolatnak kijár. Még kevésbé tarthat igényt - e képesség híján - e címen kijáró előnyökre az egyenlőségre hivatkozva. A különböző érzelmi kapcsolatokat ugyanis társadalmilag nem kell azonos módon kezelni - az Alkotmány csak az önkényes megkülönböztetést tiltja.

Nem minősül tehát sem kirekesztésnek, sem a gyűlölet megnyilvánulásának az, ha egynemű társak kapcsolatát nem minősítik házasságnak. Ez csupán annak a ténynek elismerése, hogy a kétfajta kapcsolat különbözik, mind jellegét, mind társadalmi jelentőségét tekintve. Az egyik valóban két ember magánügye, a másik, hatásában, közügy is.

Megjegyzendő, hogy a szabad társadalom nem avatkozhat bele jogi eszközökkel a polgárai véleményszabadságába, így a rokonszenv vagy ellenszenv érzelmi világába. Minden ilyen kísérlet visszaüt, mert sérti a szabadságot és a magánautonómiát. A társadalom elfogadó magatartásának kialakítását csak óvatosan, tájékoztatási és nevelési eszközökkel, valamint az érintett kisebbség magát elfogadtatni tudó szerény magatartásával lehet elérni. Ennek során nemcsak a kisebbség, hanem a többség jogát is figyelembe kell venni, mert a demokratikus jogállamban a többségnek is joga van véleménye kifejtésére. Még a keresztény többségnek is.

(A szerző volt alkotmánybíró, a PPKE Jog- és Államtudományi Karának nyugalmazott dékánja)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu