Caravaggio Máltán

Menekülés a mesterség csúcsára

A XVII. század egyik legnevesebb festője, aki sajátságos technikájával iskolát, sőt irányzatot teremtett, 1573. szeptember 28-án született Michelangelo Merisi da Caravaggio néven. Extravagáns egyéniség, ugyanakkor a kereszténység számtalan eseményének, személyiségének művészi megörökítője - és sorsüldözött. Olyan művész, akit emberi sorsa legalább oly nevezetessé tett már életében, mint művészi munkája. 1606 és 1608 között az igazságszolgáltatás elől Máltára menekült, s ez idő alatt születtek leghíresebb festményei: művészete éppen e zaklatott időszakban érett be igazán. Málta idén ünnepli Caravaggio szigetországi munkásságának négyszáz éves jubileumát kiállítással, előadásokkal és más programokkal.

Egyesek szerint Milánóban, más életrajzírói szerint Caravaggio faluban született, melyet először ő, majd környezete keresztelt e névre. (Apja, Franceso Sforsa Caravaggio márki építésze és birtokának gazdatisztje volt.) A művészet iránti rajongása már korán Rómába vonzotta, ahol Valentino mesternek köszönhetően Del Monte érsek és a társadalmilag jobb körök közelébe férkőzött. Az érsek támogatta az ifjú festőt. Művészetének első, barokk korszaka az ellenreformáció kibontakozása idejére esett, amely a katolikus egyház számára felemelkedést, a művész számára hírnevet hozott. 1606. május 28-án a római Palazzo Firenze előtt a harminchárom éves festő verekedésbe keveredett, a rendőrség ekkor már ismerte vad életmódja, a római tavernákban gyakori tivornyázásai miatt. Párbajban megölte Raniccio Tomassoni festőt - ezzel vette kezdetét a művész kálváriája, menekülése, mely haláláig tartott. Rómából az albán hegyeken át Nápolyba, majd Szicíliába és Máltára ment, aztán újra Nápolyba. Festményei, oltárképei sötétebb tónusúak, érzelmileg még kifejezőbbek lettek, a részletek a "fizikai realizmust", az érzelmek valódiságát sugározzák. Felvetődhet a kérdés: ha Caravaggio Rómában marad, vajon ugyanilyen kiváló művésszé vált volna? Talán hányatott életének, keserű tapasztalatának köszönhette, hogy a "transzcendencia festője" lett. Meglehet, hogy az erőszak nyitott utat számára az ember megismeréséhez. Tudatosan is mást akart teremteni, mint Raffaello klaszszikus harmóniája vagy Michelangelo manierizmusa.

1607. július 12-én érkezett Máltára, a pápa szabadságlevelére várva, hogy visszatérhessen Rómába. Bár realizmusa miatt nem volt népszerű, mindig akadt előkelő pártfogója. Fény-árnyék technikájával egyszerre drámai és realisztikus, ami Shakespeare kortárs színházával rokonítja. Szociális érzékenysége következtében morális tartása elítél minden kegyetlenséget és igazságtalanságot, ami az emberi méltóság ellen való.

Egyik legjelentősebb vászna, az egyetlen aláírt festménye La Valletta Szent János-templomában található. Egyéves novíciusidejét töltötte itt Caravaggio, amikor megfestette Keresztelő Szent János lefejezését. A festő-forradalmár műve Mattia Preti barokk renoválásának és a nagyvonalú Carafa nagymester anyagi támogatásának köszönhetően az oratórium központi helyére került.

A művész másik fő műve, Az író Szent Jeromos egy nagy szent emberi gyengeségének megformálása: Jeromost koponyával ábrázolta, mintha csak a létről monologizáló Hamlet lenne.

Miközben élete legnagyszerűbb műveit Máltán alkotta, Caravaggio egyre csak barátai segítségére várt, hogy visszatérhessen Rómába. Bárkára szállva 1610-ben vissza is tért, de a város közelében útonállók támadtak rá: végig kellett néznie, ahogy poggyásza, festményei tűz martalékává válnak. A kétségbeeséstől belázasodott, súlyos beteg lett, és keserves magányban hunyt el.

Reviczky Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu