LITURGIA

Új korszak kezdetén

A negyedik század politikai történései jelentős fordulatot hoztak a keresztények életében és istentiszteleti gyakorlatában. Elődei szemléletétől gyökeresen eltérve Konstantin császár a kereszténységben birodalma egységének nem akadályát, hanem éppenséggel alapját látta.

313-as milánói rendeletében és későbbi törvényeiben a vallási türelmet és a vallások egyenlőségét hirdette meg. Első lépésben a kereszténység még nem lett államvallássá, ez lehetetlen is lett volna a konzervatív római szenátorcsaládok és a régi vallások követőinek érzülete, illetve ellenállása miatt. A birodalom nagyobb városaiban és főképp Rómában még mindenfelé álltak a pogány vallások ihlette művészeti alkotások és templomok, egy hanyatló, mégis hatalmas kultúra emlékjelei. Ezek igen nehezen adtak helyet egy újonnan, Keletről érkező vallásnak a maga fiatal de erőteljesen emelkedő kultúrájával.

Az ősi szokást folytatva Konstantin is a legfőbb főpap, a Pontifex Maximus címet viselte, és noha nem tekintette magát keresztény értelemben papnak, a birodalmi nyilvános vallásgyakorlás őreként tettei, törvényei és adományozásai alapvetően meghatározták a liturgia további fejlődését.

A klérust privilégiumokkal tüntette ki, bizonyos megkülönböztető ruhadarabok viselését engedélyezte és írta elő számukra. Ezek hatása a liturgikus öltözékekre napjainkig tart. A pallium, a stóla, korábban a manipulus, illetve a gyűrű használata ettől a kortól válik bevett gyakorlattá. A papság az állami hivatalviselőkhöz hasonló hivatalos öltözéket kezdett viselni (tóga= reverenda, kazula, dalmatika).

A 319-es törvény szerint a vasárnap, a "Nap napja" szabadnappá válik, felváltva elődjét, az addigi szombati pihenőnapot. A niceai zsinat alapján a császár megerősítette az egyházi tartományi központokat. A legelőkelőbb tartományi fővárosok, metropolisok Alexandria, Antiochia, Jeruzsálem, valamint az antik Róma fényét elhomályosítani, illetve átvenni hivatott új császári város, Konstantinápoly (az "új Róma") voltak. A metropolisok körül (többek között) saját istentiszteleti hagyomány kezdett kialakulni, amely kihatott a leányegyházak istentiszteletének alakulására. Alexandria a kopt és az etióp liturgia kialakulására volt hatással. Antiochia hatása Palesztina területeire terjedt, de a fényes Jeruzsálem liturgiájától maga is függött. Konstantinápoly szellemi hatósugara a szláv területek és Kis-Ázsia egyházai életére gyakoroltak hatást.

Az istentisztelet anyanyelven folyt, ami elősegítette a teológiai gondolkodás pluralitását, ám (egyház)politikai okokkal karöltve, sajnos, liturgikus és teológiai vitákhoz, majd végül az úgynevezett monofizita és nesztoriánus egyházak elkülönüléséhez vezetett.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu