A hetedik Szent Erzsébet-centenárium Pozsonyban

Jubileum - száz évvel ezelőtt

Ha Julia Roberts vagy "Madonna" turnézna a mai szlovák fővárosban, sőt, ha itt rendeznék a cannes-i filmfesztivált, talán az se váltana ki akkora tömegmozgást Pozsonyban, mint Szent Erzsébet emlékezete - száz évvel ezelőtt. Merész a párhuzam? Lehet, de kizárólag az emlékezetes esemény méreteit hivatott érzékeltetni.

Az Árpád-házi szent királylány születésének hetedik centenáriuma alkalmából 1907-ben Pozsonyban rendezett háromnapos ünnepség minden fénye és pompája ellenére sem hasonlítható fesztiválhoz vagy sztárparádéhoz. Lényege ugyanis nem a külsőségekben, a formában, hanem tartalmában és hatásaiban rejlett. Persze előbbi sem elhanyagolandó, amint arról a november 4-én Pozsonyban tartott Szent Erzsébet-konferencia résztvevői is meggyőződhettek. Halko József egyháztörténész a korabeli sajtó beszámolói alapján rekonstruálta az 1907. november 16. és 19. között zajló jubileumi triduum nagyszabású, gazdag programját, amelyről fotódokumentumokkal illusztrált színes és izgalmas előadásban számolt be.

A múlt század elején a pozsonyiak szilárd meggyőződése volt, hogy az Árpád-házi királylány városuk szülötte. Bár Karácsonyi János kanonok, történész a Religio hasábjain terjedelmes cikkében ezt kétségbe vonja - mert, mint írja, Pozsonyról ilyen értelemben Pray György sem tesz említést, sőt Temesvári Pelbárt egyenesen Sárospatakot jelenti ki Erzsébet szülővárosának. Komlóssy Ferenc pozsonyi prépost, Szent Erzsébet nagy tisztelője nem késik a válasszal, a Híradóban közölt heves vitairatban jelenti ki: amennyiben megkérdőjelezhetetlen bizonyítékokkal nem szolgálnak az ellenkezőjéről, egyik legkedvesebb szentünk "szülőhelye Pozsony volt, és az is marad". E meggyőződés jegyében - hogy Szent Erzsébet Pozsony szülötte - folytak a lázas előkészületek a hétszázadik jubileumra. A háromnapos ünnepség fővédnöke maga Izabella főhercegnő volt, aki a negyventagú előkészítő bizottság elnöki tisztét is betöltötte. Vaszary Kolos hercegprímással már januárban egyeztette a részletes programot, és Kohl Medárd püspök Rómában X. Piusz pápát is értesítette a nagyszabású eseményről.

Az ünnep fő helyszíne természetesen a Koronázó-templom volt, ám a gazdag és szerteágazó program a város szinte valamennyi templomában, a köztereken, a városházán és a városi színházban zajlott. Az ünnepségek méltóságát a császári küldött, gróf Apponyi Albert jelenléte is növelte, fényárban úszott a város, és elöljárói szóvirágokkal tűzdelt, ékes szónoklatokkal fogadták az előkelő vendéget. Főpapok és jeles egyházi személyiségek vezették a szertartásokat, a Grassalkovich-palota előtt, a templomok körül és a köztereken hemzsegett a tömeg, a rendőrségnek kellett irányítania a forgalmat.

Az ünnep keretében megáldották a Komlóssy Ferenc prépost által állíttatott, a gyermekeket védelmező Szent Erzsébetet ábrázoló szobrot, Rigele Alajos alkotását, amely ma a papi szeminárium udvarán áll. A városházán tizenhét jótékonysági Szent Erzsébet-egylet képviselői találkoztak, és beszámoltak róla, hogy a nyilvántartás szerint 1 millió 700 ezer koronát gyűjtöttek össze a rászorulók megsegítésére, nem beszélve a névtelen adakozókról, akiknek irgalmasságát csak a Mindenható tartja számon. Nagy sikere volt a városi színházban rendezett jótékonysági előadásnak, melynek során képzőművészeti alkotások alapján élőképeket mutattak be Erzsébet életéből. A Szent Erzsébet-élőképek a felsőbb köröket is megihlették, a mintegy százharminc szereplő közt olyan patinás nevek voltak, mint Dessewffy Ilona és Mária grófnők, Pálffy grófnő, Jeszenák Paula bárónő, Szápáry Ilona grófnő, Nini és Eugenie Odescalchi hercegkisasszonyok, gróf Csáky Félix és Gusztáv. A díszpáholyokban természetesen a főhercegi család foglalt helyet. Másnap ugyancsak a főrendekhez illő ceremóniával vonult be a Koronázó-templomba Frigyes főherceg és neje, Izabella, hogy részt vegyen az ünnepélyes záró szentmisén, amelyen a legendás hírű szónok, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök háromnegyed órás prédikációban buzdította Erzsébet hiteles példájának követésére a szegények szentjének tisztelőit, akik zsúfolásig megtöltötték a dómot. Elhangzott Liszt FerencKoronázási miséje és Szent Erzsébet legendája című oratóriuma.

Már a Szent Erzsébet-jubileum programját is a jótékonyság szándéka formálta, az ünnepi események során pedig számtalanszor elhangzott, hogy a triduum akkor teljesíti küldetését, ha a gyakorlatban testet ölt Szent Erzsébet hagyatéka, a szegények és elesettek iránti könyörület és segítő szeretet. Mindennek kézzelfogható eredményeként a rendezvények - egyéb adományokkal és a császár ajándékával kiegészült - bevételéből két év alatt felépült a vár alatt Pozsony első gyermekóvója. I. Ferenc József császár 1909. június 1-jén nyitotta meg a hatvanszemélyes Szent Erzsébet Gyermekotthont, amely szegény családok, dolgozó szülők csellengő gyermekeit gyűjtötte be az utcáról, hogy egészséges ételben, testi, lelki és szellemi nevelésben részesítse őket. Kétségtelen, hogy a Szent Erzsébet-jubileum ebben az örömteli és magasztos eseményben érte el csúcspontját.

Gyepes Aranka

Kép: Pozsonyi Városi Múzeum Levéltára

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu