Hangulatjelentés

Schön Nándorné

Délután négykor már sötétedik, az eső konokul szemerkél. Hogy megvigasztalódjam, fiókomból előkeresem Schön Nándorné naplóját. 1991 őszén került hozzám, amikor Esztergomban segítettem kipakolni egy gazdátlanul maradt házat. A roskatag kredencben egy bőrkötéses, sűrűn telerótt noteszt találtam: egy sváb asszony emlékiratait élete legfontosabb eseményeiről. A szövegből kiderül, hogy Schön Nándorné 1863-ban született, feljegyzéseit pedig 1926-ban vetette papírra. Most közzéteszek néhány részletet - történelem alulnézetből, a szemtanú hitelességével, pontos, megbízható adatokkal. S hogy a varázst meg ne törjem, a szöveg letisztázásakor meghagytam a "c" betű helyetti "cz"-ket. Íme:

"1881. május 13.: Stefánia és Rudolf trónörökös bevonulása Budapesten nemcsak fényes volt, de meseszerű pompával is ment végbe. Az összes főnemesség díszmagyarban olyan látványt nyújtott a bandériumban, hogy azt elképzelni alig lehet. Stefánia az ő bájos arczával mindenkit meghódított. Este remek kivilágítás volt, az Operában díszelőadás, gyönyörű.

1894. április 2.: Kossuth Lajos és neje temetése a legnagyobb gyásszal múlt el. Mi Freiszbacher nénitől néztük végig, és éjjel mentünk a Nemzeti Múzeumban felállított ravatalhoz. Épp éjfél volt, amikor a koporsóhoz értünk. Nagy protekciónk volt, hogy be tudtunk jutni. Tizennégy koszorús kocsi volt, és az ország minden tájáról a sok nép. A legünnepélyesebb a lipótvárosi Bazilika harangozása volt az egész menet alatt. A kandeláberek feketével bevonva, végig az úton égtek.

1896. május 3.: A nagy kiállítás megnyitása pompás volt. Igaza van az egyik újságnak, hogy mint aggastyánok is remegő hangon fogunk mesélni ezekről a fényes napokról. A királyi pár: Ferenc József és Erzsébet királyné! Istenem, milyen megható volt itt láthatni a Királynét! Egy fogatban ültek, fehér lovaktól vontatva, parókás, franczia livrébe öltözött szolgaszemélyzettel. Erzsébet a sok éljenzésre mindenfelé köszönt, a Király pedig folyton szalutált. Eljött valamennyi főherczeg és főherczegnő. Csodás dolog volt az ezredik születési évét megünnepelni a szép nagy Magyarországnak. A szem belefáradt a sok káprázatosságba.

1896. június 9-én volt a nemzet a trón előtt. Ezt a díszmenetet ismét Freiszbacher nénitől néztem végig, hát ez volt mindennek a koronája. A felvonulás négy óra hosszat tartott. Tündérség volt a sok arany, ezüst, drágakő csillogás, de a bandérium tagjait nem lehetett irigyelni: ugyancsak izzadhattak a prémes kaczagányaikkal. A fogatok között a legszebb Vaszary Kolos hercegprímásé volt, és még a pannonhalmi főapáté, Fehér Ipolyé. Este remek kivilágítás volt, görögtűzzel. Vajon lesznek-e még ilyen szép napok Budapesten?

1897. szeptember 29-én Vilmos császár Budapesten lakott, láttam a délczeg német császárt: fess ember, szigorú nézéssel. Csak az elutazása után tudtuk meg az ő remek beszédét, amit a magyarokról és az ezeréves múltunkról mondott - minden szava dicséret volt.

1897-ben a perzsa sah budapesti látogatása sem volt kicsiség. A perzsa szózat kissé különös volt a mi fülünknek. Freiszbacher néni ablakából kitűnően láttunk mindent. Pazar egzotikus dísszel jött ide. Az lett volna a legjobb, ha mindet nekünk adja: minek neki az a töméntelen kincs.

1916-ban volt Habsburg Károly koronázása Budán, amit a felállított tribünről néztem végig. Pazar szertartás volt. A királyi pár és a díszmagyarba öltözött kis Ottó trónörökös persze megható látvány volt. Minden szép volt, csak az a kár, hogy az eső elkezdett szemeregni: tudja Isten, szomorú kezdetnek tartom.

1924. november 16-án volt Csernoch János hercegprímás aranymiséje. Esztergomnak ismét voltak fényes napjai, a kivilágítás igen jól sikerült, bár itt nem lehetett olyasmit várni, mint régente Pesten." (...)

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu