|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
"Amibe egy életen keresztül lehet kapaszkodni" Százötven éve Magyarországon a Szegény Iskolanővérek Az ünnep nem kikapcsolódás, hanem bekapcsolódás - írta Pilinszky János, s ezt a gondolatot idézte Ulrik Mónika, a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Rendjének tartományfőnöknője a rend jubileumi évének megnyitásáról hírt adó sajtótájékoztatón. 2008. október 8-án lesz százötven éve, hogy huszonöt esztendővel a kongregáció megszületése után az alapító Terézia anya hat nővért küldött bajor földről Temesvárra. Antonyi Gerda nővér, a debreceni Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium igazgatója a nővérek nevelési elveiről beszélt. Nevelésről - amely magában foglalja az oktatást is. Az ismeretek puszta átadása ugyanis nem veszi figyelembe a teljes személyiséget. A nevelés nehézségét, egyben szépségét az okozza, hogy intézményi keretek között, ugyanakkor személyes módon folyik. A nővérek, egyetlen női rendként a kommunista diktatúra évtizedeiben is fenntarthattak két gimnáziumot. Az említett debreceni intézet mellett Budapesten, a Knézich utcában a - közismert nevén - Patronát. 1990 után ismét bővülhetett a magyar tartomány tevékenysége. Újra élővé vált a kapcsolat a határon túl élő nővérekkel: a Szerbiában működők 1993-tól ismét a magyar tartományhoz tartoznak, a román tartomány pedig 2002-ben a bajorhoz csatlakozott. A magyar provinciában száz nővér él nyolc rendházban. A nevelés-oktatás szolgálatát végzik óvodákban, gimnáziumokban, diákotthonokban, művészeti oktatási intézményekben és egyetemi kollégiumokban. Lobmayer Judit pesti házfőnök vetített képek segítségével mutatta be a budapesti Patrona, a debreceni Svetits, a szegedi Karolina és a makói Szignum iskola életét. De megismerkedhettünk a bánsági Nagybecskerekben, Kikindán, Csókán, illetve a 2004-ben nyitott erdélyi misszióban, Szovátán élő nővérek életével is. Az általános iskolai korosztálynak - alkalmazkodva a kor körülményeihez és igényeihez - mintegy tíz esztendő óta fiú osztályokat is indítottak. Egy végzett diák föltette a kérdést: milyen is a körülöttünk alakuló világ, amelyre nevelniük kell a nővéreknek a gondjaikra bízott fiatalokat? Mi vár manapság egy fiatal nőre? "Az bizony, amiről a média, az európai és a nemzeti parlament, a szakértők és a szakemberek folyamatosan vitatkoznak: a nőket hátrányos megkülönböztetés sújtja a munkaerőpiacon, elhelyezkedniük gyakran legfeljebb gyermektelenül lehet. A gyermekes édesanyák, ha netán munkát kapnak, legalább nyolc órán keresztül távol vannak otthonuktól, nem tudnak gyermekeikkel foglalkozni. Miközben rájuk hárul a család életének megszervezése, miközben különórára cipelik a gyereket, útközben a csekkeket is be kell fizetni - ha egyáltalán tudják a gyereket különórára járatni, mert futja még erre is. Mindeközben a világ a reklámokkal nem üzen mást, mint azt, hogy csak az a nő ér valamit, aki fiatal, erős, gazdag és makkegészséges, tehát csak ránctalanul, kisimult arccal és kisportolt alakkal ér annyit, hogy a férfi észrevegye." A szegény iskolanővérek rendje ebben a világban dolgozik, erre a világra neveli a fiatalokat, a korszellem csábításával - olykor kényszerével - szemben hitet, emberséget és tudást adva, amibe "egy életen keresztül lehet kapaszkodni". A nővérek gondolkodásának és tevékenységének középpontjában ezért szerepel a nevelés, a közösségi lét, az elkötelezettség: "Ma, amikor az emberek félnek elköteleződni, nagy ereje van annak, ha sok különböző ember együtt visz véghez valamit." Emellett nemzeti közösségként tartják magukat számon, akiknek iskoláiban nagy hangsúlyt kap "hazánk kultúrájának, történelmének, a magyarság hagyományainak ismerete, tisztelete és megőrzése". S mindezt azzal összegezve: "Talán még soha nem volt olyan mértékben szüksége a világnak a látható világon messze túlmutató, hitük szerint élő emberekre, mint napjainkban". Ezért választották az emlékév jelmondatául: A szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol. A jubileumi év első kiemelkedő eseményeként az iskolák zarándokai az alapítás helyszínéről, Temesvárról szimbólumokat hoznak: földet, követ, vizet és tüzet, s ezeket minden magyarországi házukban elhelyezik. Elmer István
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|