Uj Ember

2006.12.10
LXII. évf. 50. (3043.)

A száz éve született
Mester Margit Máriát
köszönti
legújabb kiadványunk

Főoldal
Címlap
A testvériség és a kiengesztelődés jegyében...
A pápa Szent András apostol földjén
"Reményt és jövőt adok nektek!"
Az MKPK 2007. évi kommunikációs programja
Borús-derűs kép
A 2007-es év győri előhangjai
Lelkiség
Valami készül...
Szentírás-magyarázat
Készítsétek az ő útját!
Homíliavázlat
A szükséges szabadság
LITURGIA
Várjuk eljöveteled...
Az önmeggyőzés fontosságáról
A hét szentjei
December 11. Szent I. Damazusz pápa
A hét liturgiája
C év
Katolikus szemmel
A környezet védelme értékrendünk megújulását igényli
A társadalom, ahol otthon lehetünk...
Közösségekre és normákra van szükség
Sosem volt ilyen fontos a család
Nem feministákra, hanem "familistákra" van szükség
Élő egyház
Ferences jubileum a várakozás idején
Nyolcvan éve Zalaegerszegen
Adventi utak Krisztushoz
Magyar áldozatok emlékműve
Véradás a plébánián
Fórum
"A jóért, a boldogságért küzdeni kell"
Tisztikereszt Fésűs Éva kaposvári meseírónak
Múltidéző
Aki Istenről tanított
A civil szervezetek és az almaevők
Könyvespolcra
Köztünk élve, ismeretlenül
Az Olvasó írja
Hitoktatás
Fórum
A kereszt és a kard diadala
Emlékkiállítás Nándorfehérvárról
Akit a szekusok Magyarországon vertek agyon...
Pakocs Károly (1892-1966)
Fájdalmat okozó szavak
Magyar-szlovák terminológiai konferenciák az esztergomi Szent Adalbert Központban
Fórum
Jövőre is: hívom a családokat Szent Erzsébet követésére
A közönyösség mérgezett nyíl
Hetvenöt éves Budapest Belvárosában a Szent Család-templom
Ifjúság
Diákszavak ´56-ról
Középiskolás színjátszókörök találkozója Budapesten
Kicsiny lámpások
Kutató diákok konferenciája a Szent Margit gimnáziumban
Isteni logika
Egy rendhagyó lelkigyakorlat
Muzslyai fiatalokat láttak vendégül a szaléziak
REJTVÉNY
Kultúra
"Mintha mindig is itthon éltem volna..."
Beszélgetés Határ Győzővel
A Népopera balladája
Kilencvenöt éve nyílt meg az Erkel Színház
Ádvent gyertyája
Paletta
Fórum
Ötszáz éves tervek
Történetek a római Szent Péter-székesegyházról
Mozaik
"A test és a lélek mintagazdasága"
Kiállítás a bakonybéli bencés szerzetesközösség életéről
Van Gogh a Szépművészetiben
Egy apát, egy fráter, egy rom
Álmodik a múlt
A pesti Duna-parton

 

Ötszáz éves tervek

Történetek a római Szent Péter-székesegyházról

Fél évezreddel ezelőtt, 1506-ban kezdődtek meg a mai Szent Péter-bazilika építési munkálatai. Néró császár cirkusza volt itt valamikor, ennek romjaira - kegyeletes emlékezésül Péter apostol vértanúságára - a IV. század elején öthajós, hatalmas ókeresztény bazilikát építettek, amely azonban az idők folyamán tönkrement és életveszélyessé vált, így le kellett bontani. Ezen a helyen áll a mai bazilika.


Angyalvár

Bramante már keresett művész volt, amikor 1502-ben Rómában megépítette a San Pietro in Montorio-kolostor udvarán a kör alaprajzú templomocskát, a "Tempiettót". Ez nagy hatással volt korára és a következő évtizedek-évszázadok építészetére: arányai, részletei olyan finomak, hogy még a kardinálisok is csodájára jártak, köztük Giuliano della Rovere, akit egy évvel később II. Gyula néven pápává választottak. Ez a művészetkedvelő, mecénási hajlamokkal és anyagiakkal bőven megáldott egyházfő 1505-ben megbízta Bramantét, hogy készítsen terveket a vatikáni Szent Péter-templom építéséhez. A XV. század közepén már elkezdtek építeni itt egy, a lebontott bazilikához hasonló templomot, de a munkálatok az akkori pápa, II. Pál halála miatt hosszabb időre megszakadtak. Bramante rábeszélte az egyházfőt a félbemaradt építmény elbontására, ami óriási felháborodást váltott ki, az új pápa azonban hajthatatlan maradt: kikötötte, hogy szakítsanak a régi, hosszhajós elrendezéssel: a reneszánsz kor felfogása szerint az új templom centrális elrendezésű legyen. Bramante több tervet is készített, sőt, 1506-ban ünnepélyesen letették az épület alapkövét is. Fokozatosan elkészültek a hatalmas kupolát tartó pillérek, és az azokat összekötő boltozatok. Az építkezés a pápa által jóváhagyott tervek alapján indult, de azután Bramante 1514-ben bekövetkezett halálával a munkálatok megakadtak.


Szent Péter tér

Michelangelo megbízása

VII. Kelemen pápa hívására 1534-ben Firenzéből Rómába érkezett a kor talán legnagyobb művésze, Michelangelo. Néhány nappal később a pápa meghalt, de utódja, III. Pál többféle munkával is megbízta a 71. életévében járó idős művészt, 1546-ban pedig felkérte a Szent Péter-bazilika tervezésére és építésére. Michelangelo mindenekelőtt átdolgozta elődei terveit, mert a kupolát tartó pilléreket gyengének találta. Megerősíttette azokat, s csigalépcsőt helyezett el bennük, lapos lépcsőfokokkal. A kupola építésének idejére a munkások részére lakóhelyet rendezett be a már meglévő építmény tetején, ahol a munkásszállás mellett söntés és bolt is volt, a munkásoknak nem kellett le-föl járkálniuk, így rengeteg időt takarítottak meg.

Michelangelo nem érte meg nagyszerű művének befejezését, sőt a hatalmas kupola beboltozását sem: azt Giacomo della Porta fejezte be.

A barokk kor bővíti a székesegyházat

Idővel a pápák nem tartották elég nagynak a templomot, mert egyre több hívő, zarándok érkezett Európa minden országából. Carlo Maderna kapott megbízást, hogy a meglévő építmény elé tervezzen hosszhajót. A bővítést az 1600-as évek táján el is kezdték. Az új épületrész tekintélyes méretei igen komoly alapozást igényeltek volna. Az altalaj (az előző épületek romjai, a feltöltések miatt) nem volt elég szilárd, Maderna mégsem fordított megfelelő gondot az alapozásra. A hosszhajó irányát sem jelölték ki elég gondosan, ami csak akkor derült ki, amikor elérték a talajszintet. Maderna nem akarta beismerni a hibát. Úgy segített magán, hogy a földszinti falakat - amennyire lehetséges volt - nem az alapok közepére, hanem a szélére állította, immár a helyes kitűzés szerint.

Bernini időszaka

Hatalmas iramban folytak a székesegyház építési munkálatai, s a pompás épület a művészek zarándokhelyévé vált. Egy elismert, Bernini nevű szobrász barátjával és Lorenzo nevű fiával járt ott. Amikor az építményből kiléptek, az apa barátja megjegyezte: "Nem kis vállalkozás lesz olyan főoltárt készíteni, amely méltó e fenséges műhöz!" Erre megszólalt a kis Lorenzo: "Bárcsak én tehetném meg! Meg is tudnám oldani!" És 28 éves korában valóban megkapta a megbízást.

1627-től 1633-ig készült a nagyszerű mű. Komoly gondot jelentett azonban a szükséges bronzanyag előteremtése, mert a 29 méter magas építményhez 186 ezer font (mintegy 95 tonna) bronzra volt szükség. Ennyi pedig nem állt rendelkezésre, a hiányzó mennyiséget az ókorban épült Panteon kupolájának és előcsarnokának kazettái szolgáltatták. Így lett ez a maga nemében tökéletes alkotás egyszersmind a művészet ellen elkövetett vandál rombolás okozója is. A római nép megbotránkozással vette tudomásul a bontásról szóló pápai döntést, és azonnal megszületett a híres gúnyvers: "Quod non fecerunt barbari, fecit Barberini", vagyis amit nem tettek meg a barbárok, megtette Barberini (ez volt VIII. Orbán pápa polgári neve).

A Szent Péter hiányzó tornyai

VIII. Orbán pápa 1644-ben megbízta kedvenc művészét, hogy most már a Szent Péter főhomlokzatára építsen két tornyot. Bernini nem bízott elődje alaposságában, ezért előkerített két öreg építőmestert, akik még a Maderna-féle hosszhajó alapozásnál dolgoztak. Amikor ezek megnyugtatták, hogy az alapok elég erősek, akkor kezdte csak el az északi torony építését. Két emeletet építettek meg kezdetben, s a tényleges látvány kipróbálására fából és vakolt zsákvászonból készítették el a toronyvégződéseket. Ekkor azonban máris repedések mutatkoztak a falakon. Bernini irigyei és ellenségei kaptak az alkalmon, és bevádolták őt a pápánál. Szakértőket hívtak, akik megállapították, hogy az alapok kellő megerősítésével a munkát folytatni lehetne. A pápa azonban meghalt, utóda, X. Ince pedig Bernini ellenfeleinek befolyása alá került. Elrendelte az addig megépült toronyrész lebontását, s a művész kegyvesztett lett. A Szent Péter-bazilikának azóta sincsenek tornyai.

Seidl Ambrus

Fotó: Bókay László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu