|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Ötszáz éves tervek Történetek a római Szent Péter-székesegyházról Fél évezreddel ezelőtt, 1506-ban kezdődtek meg a mai Szent Péter-bazilika építési munkálatai. Néró császár cirkusza volt itt valamikor, ennek romjaira - kegyeletes emlékezésül Péter apostol vértanúságára - a IV. század elején öthajós, hatalmas ókeresztény bazilikát építettek, amely azonban az idők folyamán tönkrement és életveszélyessé vált, így le kellett bontani. Ezen a helyen áll a mai bazilika.
Bramante már keresett művész volt, amikor 1502-ben Rómában megépítette a San Pietro in Montorio-kolostor udvarán a kör alaprajzú templomocskát, a "Tempiettót". Ez nagy hatással volt korára és a következő évtizedek-évszázadok építészetére: arányai, részletei olyan finomak, hogy még a kardinálisok is csodájára jártak, köztük Giuliano della Rovere, akit egy évvel később II. Gyula néven pápává választottak. Ez a művészetkedvelő, mecénási hajlamokkal és anyagiakkal bőven megáldott egyházfő 1505-ben megbízta Bramantét, hogy készítsen terveket a vatikáni Szent Péter-templom építéséhez. A XV. század közepén már elkezdtek építeni itt egy, a lebontott bazilikához hasonló templomot, de a munkálatok az akkori pápa, II. Pál halála miatt hosszabb időre megszakadtak. Bramante rábeszélte az egyházfőt a félbemaradt építmény elbontására, ami óriási felháborodást váltott ki, az új pápa azonban hajthatatlan maradt: kikötötte, hogy szakítsanak a régi, hosszhajós elrendezéssel: a reneszánsz kor felfogása szerint az új templom centrális elrendezésű legyen. Bramante több tervet is készített, sőt, 1506-ban ünnepélyesen letették az épület alapkövét is. Fokozatosan elkészültek a hatalmas kupolát tartó pillérek, és az azokat összekötő boltozatok. Az építkezés a pápa által jóváhagyott tervek alapján indult, de azután Bramante 1514-ben bekövetkezett halálával a munkálatok megakadtak.
Michelangelo megbízása VII. Kelemen pápa hívására 1534-ben Firenzéből Rómába érkezett a kor talán legnagyobb művésze, Michelangelo. Néhány nappal később a pápa meghalt, de utódja, III. Pál többféle munkával is megbízta a 71. életévében járó idős művészt, 1546-ban pedig felkérte a Szent Péter-bazilika tervezésére és építésére. Michelangelo mindenekelőtt átdolgozta elődei terveit, mert a kupolát tartó pilléreket gyengének találta. Megerősíttette azokat, s csigalépcsőt helyezett el bennük, lapos lépcsőfokokkal. A kupola építésének idejére a munkások részére lakóhelyet rendezett be a már meglévő építmény tetején, ahol a munkásszállás mellett söntés és bolt is volt, a munkásoknak nem kellett le-föl járkálniuk, így rengeteg időt takarítottak meg. Michelangelo nem érte meg nagyszerű művének befejezését, sőt a hatalmas kupola beboltozását sem: azt Giacomo della Porta fejezte be. A barokk kor bővíti a székesegyházat Idővel a pápák nem tartották elég nagynak a templomot, mert egyre több hívő, zarándok érkezett Európa minden országából. Carlo Maderna kapott megbízást, hogy a meglévő építmény elé tervezzen hosszhajót. A bővítést az 1600-as évek táján el is kezdték. Az új épületrész tekintélyes méretei igen komoly alapozást igényeltek volna. Az altalaj (az előző épületek romjai, a feltöltések miatt) nem volt elég szilárd, Maderna mégsem fordított megfelelő gondot az alapozásra. A hosszhajó irányát sem jelölték ki elég gondosan, ami csak akkor derült ki, amikor elérték a talajszintet. Maderna nem akarta beismerni a hibát. Úgy segített magán, hogy a földszinti falakat - amennyire lehetséges volt - nem az alapok közepére, hanem a szélére állította, immár a helyes kitűzés szerint. Bernini időszaka Hatalmas iramban folytak a székesegyház építési munkálatai, s a pompás épület a művészek zarándokhelyévé vált. Egy elismert, Bernini nevű szobrász barátjával és Lorenzo nevű fiával járt ott. Amikor az építményből kiléptek, az apa barátja megjegyezte: "Nem kis vállalkozás lesz olyan főoltárt készíteni, amely méltó e fenséges műhöz!" Erre megszólalt a kis Lorenzo: "Bárcsak én tehetném meg! Meg is tudnám oldani!" És 28 éves korában valóban megkapta a megbízást. 1627-től 1633-ig készült a nagyszerű mű. Komoly gondot jelentett azonban a szükséges bronzanyag előteremtése, mert a 29 méter magas építményhez 186 ezer font (mintegy 95 tonna) bronzra volt szükség. Ennyi pedig nem állt rendelkezésre, a hiányzó mennyiséget az ókorban épült Panteon kupolájának és előcsarnokának kazettái szolgáltatták. Így lett ez a maga nemében tökéletes alkotás egyszersmind a művészet ellen elkövetett vandál rombolás okozója is. A római nép megbotránkozással vette tudomásul a bontásról szóló pápai döntést, és azonnal megszületett a híres gúnyvers: "Quod non fecerunt barbari, fecit Barberini", vagyis amit nem tettek meg a barbárok, megtette Barberini (ez volt VIII. Orbán pápa polgári neve). A Szent Péter hiányzó tornyai VIII. Orbán pápa 1644-ben megbízta kedvenc művészét, hogy most már a Szent Péter főhomlokzatára építsen két tornyot. Bernini nem bízott elődje alaposságában, ezért előkerített két öreg építőmestert, akik még a Maderna-féle hosszhajó alapozásnál dolgoztak. Amikor ezek megnyugtatták, hogy az alapok elég erősek, akkor kezdte csak el az északi torony építését. Két emeletet építettek meg kezdetben, s a tényleges látvány kipróbálására fából és vakolt zsákvászonból készítették el a toronyvégződéseket. Ekkor azonban máris repedések mutatkoztak a falakon. Bernini irigyei és ellenségei kaptak az alkalmon, és bevádolták őt a pápánál. Szakértőket hívtak, akik megállapították, hogy az alapok kellő megerősítésével a munkát folytatni lehetne. A pápa azonban meghalt, utóda, X. Ince pedig Bernini ellenfeleinek befolyása alá került. Elrendelte az addig megépült toronyrész lebontását, s a művész kegyvesztett lett. A Szent Péter-bazilikának azóta sincsenek tornyai. Seidl Ambrus Fotó: Bókay László
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|