Diákszavak ´56-ról

Középiskolás színjátszókörök találkozója Budapesten

A Diákszavak ´56-ról című pályázatot idén májusban hirdette meg a Fonó Budai Zeneház és az Országos Diákszínjátszó Egyesület közösen. A középiskolás korosztálynak szóló felhívásnak az volt a célja, hogy a diákok szembesüljenek az 1956-os forradalom szellemi örökségével, azzal az értékvilággal, ami a forradalom sajátja, és próbálják meg valamiképpen feldolgozni, a közönség elé tárni a tapasztalataikat, megvitatni a felmerülő gondolatokat. Véleményalkotásra is ösztökél egy ilyen vállalkozás, illetve arra, hogy a saját véleményt meg is kell jeleníteni, ez esetben a színpad kínálta eszközökkel, és persze tanári segítséggel.

Megbeszélték a látottakat

A színjátszókörök múlt hétvégi találkozóján sorra kerülő színdarabokat - legalább egyszer az ötvenéves jubileum alkalmával - már eljátszották a diákok a nagyközönség előtt, saját oktatási intézményükben.

Múlt és jelen együtt a színpadon

Tizenkilenc előadást tűztek műsorra a Fonó Budai Zeneházban, amelyen vidéki és fővárosi diák színjátszókörök egyaránt szerepeltek, többek között Pusztaszabolcs, Gödöllő, Pápa, Győr, Pásztó iskolái képviseltették magukat. A darabok mindegyikét végignézte egy háromfős szakmai zsűri, amelynek tagjai minden egyes előadás után beszélgetés keretében értékelték a látottakat: a darab, a szereplők, a rendezés, a forgatókönyv erősségeit és hibáit. Természetesen nem rangsorolásról volt szó. A színjátszókörök találkozóján mindenki nyertes volt, aki részt vett, egyúttal hozzájárult az ´56-ról szóló társadalmi szintű párbeszédhez. Az elemző beszélgetéseket vezető három szakember: Soltéczki Tibor dramaturg, Kaposi József történelem- és drámatanár, a Keleti István Művészeti Iskola igazgatója, valamint Papp Gábor rendező, zeneszerző, drámatanár.

Az emlékév kapcsán hirdették meg a pályázatot, de mivel a közös emlékezés hosszabb távon is feladat marad, és ´56 emlékének ápolása is maradandó kötelesség, elképzelhető, hogy a találkozó hagyománnyá válik, illetve - megfelelő anyagi támogatás esetén - talán más történelmi ünnepeinkre, például március 15-ére is ehhez hasonló rendezvénysorozatot hirdetnénk - tájékoztatott Telegdy Balázs, az esemény szervezője.

Általában azok tűntek a legjobb, legkitűnőbb és a közönség tapsviharát is elnyerő alkotásoknak, amelyeken legkevésbé látszott a tanári kéz. A "felülről irányított" előadás művi, hitelét vesztett, kilúgozott hatást kelthet, sokat elvehet a diákszíndarab lendületéből, egyediségéből, erejéből és őszinteségéből, ugyanakkor az "oktatói kéz" emelheti is a színvonalat, mederbe terelheti a széttartó erőket, formát adhat a felmerülő gondolatoknak.

A győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumból jött csapat a Nézőpontok ´56 című darabot adta elő, amely Mansfeld Péter életét dolgozta fel. Nagyon fegyelmezett, együttműködő játékot láthattunk. A résztvevők elmondása szerint a mű címét az ösztönözte, hogy a mai magyar társadalomban nagyon különböző értelmezései léteznek a forradalomnak. Érett rendezőket megszégyenítő bátorsággal - gyakran a mozgóképek látványnyelvéből és kifejezéskészletéből kölcsönzött eszközökkel - elérték a fiatalok azt, hogy mintegy a mozgókép nyelvén szólítsák meg a közönséget. A darabot követő elemző beszélgetésen azonban a jelen levő szakemberek nem mindegyike osztotta ezt a véleményt, mondván, a kísérlet azért is veszélyes, mert a színpadon nem lehet vágni, így adott esetben kínos szünetek keletkezhetnek. "A probléma kétségtelenül felmerülhet, a fiatalok azonban a jelenetekben végig tartani tudták a feszültséget, és a filmes jelleg még segíthet is 1956 történelmi jelentőségének, mítoszának megértésében" - tette hozzá az egyik értékelő.

A mai tizenévesek "szavai" talán nem a megszokott módon közlik a mondnivalót, mégis ugyanarra utalnak, saját történelmünkre, a múltunkra, ami nem feledhető - bár sokan felejtésre ítélnék -, sőt, máig ható, bennünk élő valóság.

Bánfalvi Tivadar

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu