A közönyösség mérgezett nyíl

Hetvenöt éves Budapest Belvárosában a Szent Család-templom

Banga Béla vetette föl 1917-ben azt a gondolatot, hogy Budapest néhány nagy plébániája mellett - az új lelkipásztori koncepció jegyében - kisegítő kápolnákat hozzanak létre. Mintegy húsz ilyen kápolna jött létre, amelyek a húszas évek végén, a harmincas évek elején sorra plébániákká alakultak. Ezek közé tartozik az 1931-ben fölszentelt, 1933-ban plébániatemplommá alakult Szondi utcai Szent Család-templom. A háborúban súlyos károkat szenvedett a templom. Mindszenty József bíboros szentelte újjá az 1947-ben ideiglenesen helyreállított istenházát. Gyulai Oszkár plébános harmincöt éve szolgál itt. A kétezres jubileumi évre teljesen megújult a templom, ahol kolumbáriumot alakítottak ki. Oszkár atya így emlékezik a kezdetekre:

- A Szent Család nevet azért kapta a kápolna, mert helyén korábban istálló volt. A telket egy magánadakozó ajánlotta föl, és Schioppa Lőrinc nuncius szentelte föl a kápolnát 1921-ben. Annak idején az első péntekeken - mert éppen ezen a napon beszélgetünk - három-négyszázan járultak szentáldozáshoz. Ma örülnénk a felének... Ennyire tönkretették - nemcsak az országot, hanem az emberek lelkét és vallási életét is.

A II. világháború előtt milyen társadalmi réteghez tartozók laktak errefelé?

- Általában középosztálybeliek, bár igen szegény népréteghez tartozók is előfordultak, s ennek nyomai máig megmaradtak. Ugyanakkor jelen voltak a mágnások: a Dreherek, a Weiss Manfréd-család és mások, akik az Andrássy úti, illetve a Bajza utcai palotákban laktak.

Ma milyen a lakosság összetétele a plébánia területén, ahol mintegy harmincezer lakos él?

- Közülük körülbelül tízezren katolikusok, s tíz százalékuk gyakorolja vallását. Igen sok nyugdíjas él itt, mert a fiatalabbak az utóbbi másfél évtizedben egyre nagyobb számban költöztek el. A pártállamhoz képest láthatóan csökkent a templomba járók száma, amihez hozzájárult, hogy a liberalizmus "rátett néhány lapáttal" a kommunista ideológiai rombolásra.

A mai közönyösség - talán különösnek tűnik - rosszabb a nyílt konfrontációnál. Mert amikor látni az ellenfelet, tudni lehet, hogy kicsoda ő, és mit akar. A közönyösség azonban - amely például olyan mondatokban nyilvánul meg, mint "a vallás magánügy" - mérgezett nyíl. Az iskolában ez azt jelenti, hogy a legutolsó helyre szorul a hittan. A hitoktató máig nem tagja a tantestületnek. Ez elfogadhatatlan, szélsőséges kirekesztés és megkülönböztetés!

A cigány lakosság mennyire van jelen a plébánián?

- Elszórtan fordulnak elő, különböző hatásokat váltva ki. Magam jóban vagyok velük, megkeresztelem a gyermekeiket, eltemetem a halottaikat, sőt, az egyik cigány párnak a házasságát is rendeztem, igaz, azóta sem láttam őket. A konfrontációt semmiképpen sem keresem senkivel, mindenkit szeretnék integrálni a plébánia közösségébe, de ez igen nehezen megy.

A templom felújított állapotában ma ismét gyönyörű. A hívektől tudom, az Ön harmincöt évnyi munkája kellett ehhez.

- 1931-es felszentelésétől 1945. január 1-jéig "élt" a templom, melyet Fábián Gáspár tervezett. 1945. január 1-jén, déli tizenkét óra tíz perckor egy szovjet gép láncos bombája - amelyet valószínűleg a közeli Nyugati pályaudvarnak szántak - becsapódott a templom szentélyi részén. A mennyezet fele beszakadt, a teljes berendezés elpusztult. Ekkor, kényszerből, a plébánia visszaköltözött a Székely Bertalan utcai kápolnába.

1971 óta a mai napig történik a templom újjáépítése. Anyagi erőnkhöz mérten minden évben felújítottunk valamit. (Templomfalak szigetelése, elektromos hálózat kicserélése, hittantermek és új lépcsőház építése, kolumbárium a kisudvaron és az altemplomban és ennek bevételéből, külföldi és belföldi segítséggel a templom teljes külső és belső felújítása.)

A bombázás után Kodály Zoltán, aki rendszeresen idejárt, segített a templom újjáépítésében. 2000-ben a felújításban pedig jelentős részt vállalt második felesége, Péczely Sarolta, aki itt esküdött örök hűséget férjének.

Mi a sorsa ma a kápolnának, amely egy Székely Bertalan utcai bérház belső udvarrészén található?

- Eddig kegyeletből őriztük, de nincs kihasználva, fenntartása pedig viszonylag sokba kerül. S miséző papot is nehezen találunk, ifjú káplánommal örülünk, ha a plébániai szolgálatot ellátjuk...

35 év alatt kiváló káplánjaim voltak, akik közül többen fizikai munkával is segítettek a felújításban. Mindig jó csapatom volt, civil munkatársaim segítettek a munkában. Jelenlegi káplánom, Kovács Zoltán, aki hét évet Rómában tanult, és nemsokára ugyanott mariológiából doktorál. Annál nagyobb öröm ez számomra, mert a Máriás Papi Mozgalom országos vezetője vagyok, és őt szemeltem ki utódomnak a mozgalom vezetésére.

Az Ön plébánossága ideje alatt szép számmal kerültek ki innen papi hivatások.

- A Mária-tisztelet a papi hivatás termőföldje. Az elmúlt húsz évben hét lelkipásztort és három szerzetesnőt adott a plébánia az egyháznak. Jelenleg minden szombaton esete 5-től 7-ig coenaculum van templomunkban: önmagunk, családjaink és nemzetünk felajánlása a Szűzanya Szeplőtelen Szívének menedékébe.

Huszonegy éve minden hónap 13-án déli 12 órakor Rosa Mystica mise és közös rózsafüzér van, amelyre zarándokok százai jönnek, nemcsak Budapestről, hanem az egész országból.

Milyen állapotban vette át Ön 1971-ben, negyvenhárom éves korában a templomot?

- Teljes elhanyagoltságban: körben omlott a fal, az oldalhajók és a sekrestye beázott, s hozzá negyvenezer forint adósság terhelte a számlánkat. Meszlényi Mihály korábbi plébánoshelyettes - a részletek mellőzésével - igen nehéz helyzetet teremtett. Az egyházközség hívei szétszóródtak. Első beszédemben kijelentettem: én itt egy nagy családot akarok, hogy ne csak a templom neve legyen Szent Család. S megkezdtük a lelki építkezést.

Plébániai munkájában mit tekint a legfontosabbnak?

- A gyermekek hitoktatását, a családok pasztorálását. S mivel a MÁV-kórház itt van a területünkön, a betegek látogatását. Másként fogalmazva: a fiatalok elindítását, a családok megőrzését és az öregek célba segítését a helyes úton.

A rendszerváltáskor óriási hibát követtek el: az iskolaigazgatók nagy részét le kellett volna váltani, s teljesen új alapon kellett volna folytatni. Ha a szülő azt látja, az osztályfőnök a hitoktatás, a vallás ellen van, gyermeke érdekeit szem előtt tartva inkább visszahúzódik. Az úgynevezett semleges iskolákban - tisztelet a kivételnek - ugyanaz az ateista nevelés folyik, mint a médiában és a politikában. Olyan világban élünk ma itt, ahol szinte minden hazugságra épül. Ezért különösen fontos Krisztus örömhírének hirdetése.

Szöveg és kép:

elmer

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu