 |
|
 |
 |
Véradás a plébánián

A Zoborhegy téri Regnum Marianum-plébánia mikulásváró, zenés véradásra hívta a környék híveit, a kerület lakosait december 4-én délutánra. Amikor három után nem sokkal a plébánia közösségi házához érkezem az ajtóban, mint mindenkit Hajnal György plébános fogad. Körülbelül a huszadik lettem a sorban, hiszen ha már véradásról tudósítok, adok is. Ez bizony részemről nem kis teljesítmény, mivel a vér látványától is rosszul leszek, de azt gondolom, adni jó és ezzel másokon segítek. Erről beszél a plébános is. Mint mondja, fontosnak érzi, hogy minden szép, jó és emberi cselekedet mellé odaálljon az egyház, ezért adott örömmel otthont az Országos Vérellátó Szolgálat és a Vöröskereszt munkatársainak is. Amíg várok a soromra, beszélgetek "véradó társaimmal". A munkából érkezők még nem jöttek meg. Többen vannak ezért, akik kisgyerekekkel érkeztek. Egy édesanya meg is indokolja jöttét: azért jár rendszeresen véradásra, mert nem tudhatja, másnap nem valamelyik gyerekének, esetleg férjének, vagy édesanyjának lesz-e szüksége az ő véréből előállított vérkészítményre. A gyerekeket azonban sehol nem látom. Mint kiderül, egy emelettel feljebb, szakképzett egészségügyi dolgozók játékosan a hallásukat, látásukat vizsgálják meg, míg édesanyjuk vért ad.
Sorra kerülök. Az ágyon fekve szomszédommal beszélgetek. Kiderül számomra, a plébánia egyik hívének volt ötlete a véradás megszervezése. Felkelek az ágyból. Az előtérben egyre többen vannak. Megjöttek a munkából érkezők is. Ők is tudják, jó dolog adni, mely nekünk nem kerül semmibe, másnak pedig az életét mentheti meg...
b.l.
|
 |
 |