Sosem volt ilyen fontos a család

Nem feministákra, hanem "familistákra" van szükség

A demográfiai jelzőszámok jó ideje mutatják, hogy a termékenység csökken, a házasságkötési szándék lanyhul, nő a válások száma, egyre népszerűbb az élettársi életforma, és növekszik a házasságon kívüli születések száma.

Válságban a család?

A család ma is a magánélet centruma, amelynek szocializációs hatásai továbbra is maradandóbbak, kötelékei erősebbek, kapcsolatrendszere pedig fontosabb más intézményeknél. Nem alakult ki életképes alternatívája, tehát a család intézménye nincs válságban.

A család által képviselt szellemi, etikai, vallási, szociális értékek a társadalom fejlődésének alapját jelentik.

Soha nem volt olyan fontos a család és a házasság szerepe az egyén és a következő generációk életminősége, kiegyensúlyozottsága, valamint az elviselhető társadalmi légkör szempontjából, mint a modern társadalomban. A támogató család a lelki és testi egészség védője, az érett, kapcsolatokra képes személyiség kifejlődésének alapja.

A depresszió és a drogfüggőség a civilizált társadalmakban a legsúlyosabb egészségügyi és társadalmi problémává vált. Ezek a problémák nagyságrendekkel gyakoribbak az intézetben nevelkedő gyermekek között, az elvált szülők gyermekei pedig ugyancsak fokozottan veszélyeztetettek. A gyermeki személyiség fejlődéséhez szükség van a szerető környezetre, és a személyiség kiteljesedése szempontjából a legnagyobb védettséget a bizalomra épülő kölcsönös kapcsolat jelenti. Ép családokból álló közösségekre épülhet csak ép társadalom! Nem feministákra, hanem "familistákra" van szükség!

Ma a fiatal férfiak meghalnak, és a fiatal nők nem szülnek. Az európai átlagnál is kevesebb a gyermek, több az alkoholista, rövidebb az átlagos életkor. A társadalmat alkotó közösségépítés, társadalmi önazonosságunk megőrzése, a bizalom építése ma életvédő program

A kommunista rendszer alapvetően családellenes volt. Szét akarta zúzni a családot - mert az állami "mindenhatóság" legnagyobb riválisa a család volt. A család a vallásosság és a hazafiság "búvóhelye" - tartották akkoriban, ezért a hatalom a családokat ott igyekezett megtámadni, ahol azok a legsebezhetőbbek: az anyánál. A kommunisták ezért széles körű propagandát fejtettek ki a női munkavállalás "egyenjogúsító", "emancipáló" hatása mellett. Az édesanyákat rákényszerítették, hogy a családon kívül is munkát vállaljanak.

A liberálisok szemében a család idejétmúlt intézmény. Az erkölcs csak arra való, hogy boldogtalanná tegye az embert. Az élet célja - szerintük - az önmegvalósítás és a siker, a bármi áron való gazdagodás. Az ő szemükben az egyedülálló ember, a "szingli" az ideál - az ideális fogyasztó.

Az előző években szétverték a polgári kormány családpolitikáját. Megszüntették a családi adókedvezményt, fokozva a szegénységi csapdában élők segélyfüggő magatartását. Szándékosan szembeállították a munkajövedelemmel rendelkező családokat és a munkával nem rendelkezőket.

A jelenlegi kormányzat családpolitikája: mindössze segélyezés és szavazatvásárlás. A gazdaság- és szociálpolitikájuk eredménye a növekvő munkanélküliség és nyomor.

Ezért olyan új családpolitikára van szükség, amely intézmények, szolgáltatások és intézkedések rendszerén keresztül

- elősegíti a családok belső stabilitását, szociális biztonságát,

- védi függetlenségét, autonómiáját,

- növeli társadalmi megbecsülését,

- ösztönzi a gyermekvállalást,

- erősíti a kapcsolatot a munka világával.

A családok problémáiból következő társadalmi problémák megelőzésének első lépése az egészséges családok létesítése, illetve a családok bensőséges kapcsolatrendszerének megőrzése, sőt erősítése volna. A köz- és felsőoktatás minden szintjén be kell vezetni a családi életre nevelést. A médiában mindent el kell követni az erőszakos magatartásminták visszaszorítására. A közszolgálati televízióktól elvárható, hogy az ép, boldog és sokgyermekes családokat mutassa be.

Be kell vezetni a családi típusú adózást - mely az eltartottak között figyelembe veszi a munkanélküli szülőt is -, továbbá a főállású anyaság intézményét. Fokozatosan lehetővé kell tenni az édesanyák számára a részmunkaidős foglalkoztatást. A jövedelemmel rendelkező felnőttek adójának meghatározott részét az adóhatóságnak nyugdíj-kiegészítés formájában át kellene utalnia a nyugdíjas szülőknek.

A fiatalok és szegények számára szükséges volna szociális bérlakások és fecskeházak építése. Ki kell teljesíteni a családok átmeneti otthonának rendszerét és a speciális gyermekotthonokat. Minden iskolában szociálpedagógusra, hitoktatóra, a kórházakban szociális munkásra van szükség.

Mindezen (és egyéb) intézkedések annak elismerését jelentik, hogy az emberi közösségek legtermészetesebb alapformája a család, amely ezért minden társadalmi struktúra alapsejtje.

A család sajátos, eredeti és helyettesíthetetlen feladatokat tölt be a társadalomban, ezért jogait és zavartalan működését minden eszközzel biztosítani kell.

Farkas Péter

szociológus, PPKE Szociológia Intézet

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu