|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
A társadalom, ahol otthon lehetünk... Közösségekre és normákra van szükség Ne csak elfogadjuk, hanem igyekezzünk alakítani is a körülöttünk lévő világot - hallottam nemrégiben egy liberális politikustársamtól. Ebben a kérdésben egyetértünk. Fontos, hogy a politikus tisztázza maga és a társadalom előtt, hogy milyen módon és milyenné igyekszik alakítani maga körül a világot. Nem lehetséges hiteles politizálás egészséges társadalomkép, a realitásokon nyugvó, de azok fölé emelkedő "vízió" nélkül. A politikus minden javaslata, kezdeményezése, minden kritikai megjegyzése és - ha éppen hatalomban van - minden döntése ebből kell hogy kiinduljon. A magam társadalomképének két fontos vonását emelném ki: az egyik a közösségek szerepe - közösségekre épülő társadalomban gondolkodunk -, a másik a normák szerepe. Azokra a normákra gondolok, amelyek egyéni életünket rendezetté, talán boldoggá, társadalmi életünket pedig működőképessé teszik. Az első ilyen közösség a család. Ott nő fel az ember egészséges felnőtté. Milyen jó volna, ha a magyar társadalom minden tagja őszintén ki tudná ezt mondani: családban élni jó! Akkor is, amikor gyereket nevelünk (amikor kínlódunk vele, és amikor büszkék vagyunk rá), amikor leülünk a közös asztalhoz, amikor ünnepeljük egymást - és milyen jó dolog kibékülni a családon belül. De mindenképpen feladata van az államnak, a kormányzatnak a családokkal kapcsolatban: megfelelő családpolitikát kell kialakítani, amely nem csupán családtámogatási rendszer, hanem annál sokkal több: családbarát környezet kiépítése. A társadalmi tudatban meg kell jeleníteni azokat az értékeket, amelyek a család szempontjából fontosak. Kell, hogy legyen a kormányzatnak mondanivalója a családról! A másik közösség az egyházi közösség. A társadalom szempontjából az egyházi közösségek esetében nem az a legfontosabb, hogy az ember transzcendens igényeit kielégíti, hogy a bajában ott vigasztalást és segítséget talál. Az egész társadalom elsősorban azért lehet(ne) hálás az egyházi közösségeknek, hogy normákat adnak és közvetítenek. Ennek érdekében az egyházak szabad működését biztosítani, sőt támogatni kell, az egyházi intézmények diszkriminált helyzetét mindenképpen meg kell szüntetni. A harmadik nagy közösség a nemzet. Jó érzés tudni azt, hogy nemcsak az individuum és nemcsak az emberiség, hanem közötte egy közösség van, amelyhez tartozunk: függetlenül attól, hogy vissza tudjuk-e vezetni őseinket Árpádig vagy István királyig. A magyarsághoz tartozás tudata, a nemzetegyesítés nagy feladata, a határon kívüli magyarok segítése mind-mind beletartozik a nemzetpolitikába. És ne feledkezzünk meg még két kisebb közösségről: a civil szervezetekről - ezek a demokrácia biztosítékai, a civil szervezetek működését ezért is biztosítani kell, meglátásaikra a politikusoknak nemcsak szükséges, hanem érdemes is odafigyelniük - és a helyi lakóközösségekről. Egész Magyarországban kell gondolkodnunk, az egész országot kell építenünk: így például a vidéki iskolák nem csupán gazdaságossági szempontból ítélendők meg, hanem a közösségépítés szempontjából is. Ami pedig a normákat illeti: szólnunk kell arról, hogy az élet tisztelete, a másik ember tulajdonának tisztelete, az emberi kapcsolatok védelme, az igazmondás, a munka becsülete olyan normák, amelyek nélkül nem képzelhető el normális élet. És ezek közül is a legfontosabb az igazságosság: nemcsak az osztó igazságosság, a szegények védelme, hanem a részvételi igazságosság: ami a közjó előmozdításában való részvételt jelenti. Meg kell tehát erősíteni a társadalom közösségeit, és helyre kell állítani a normák érvényességét. Mert csak egy igazmondó, tisztességes, dolgozó és az igazságot megvalósító társadalom lehet igazán otthona az embernek. Harrach Péter
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|