LITURGIA

A szükséges szabadság

Legutóbb a liturgia rendjéről gondolkodtunk, ma pedig az ünneplés alakításában lehetséges és szükséges szabadságról ejtünk néhány szót.

A liturgia végzését a "rubrikák" (a szertartáskönyvben piros betűkkel szedett utasítások) megvalósításának tekinteni csupán minden rendszeresen liturgiát ünneplő hívő számára abszurd felvetés. Az ilyen gondolkodás nem csupán a liturgikus ünneplés lényegét értené félre, de azt is, hogy mi a rubrikák valódi célja.

Jézus az ószövetségi törvényt annak legkisebb betűjéig komolyan vette, ugyanakkor nyilvánvalóvá tette, hogy nem az ember van a törvényért, hanem a törvény az emberért. Ezért is helyezte minden más fölé a lélekben és igazságban végzett istentiszteletet.

A liturgikus ünneplésen minden kor rajta hagyja saját életszemléletének és ízlésének jegyeit, mivel a liturgiát minden század keresztényei sajátjuknak érezték, és ennek megfelelően alakították. A középkor például kivételes kísérletező kedvvel és kreativitással öltöztette saját lelkiségének megfelelő formába a néhány évszázaddal azelőtt még visszafogott és rómaiasan egyszerű eucharisztikus ünneplést.

A liturgia milyensége korról korra reformálható, ám a szakszerűség érdekében szükség van arra, hogy értő gondossággal megvizsgáljuk az áthagyományozott ünneplésformákat, és elválasszuk egymástól a hagyomány állandó elemeit a csak egyik vagy másik korra jellemző elképzelésektől. A jelentősebb reformok elvégzése ma természetesen az erre hivatott vatikáni kongregáció illetékességi körébe tartozik, ám ezzel együtt is minden egyes liturgikus ünneplésünk valamennyire eltér a többitől.

Istentiszteleti cselekményeinket meghatározza, hogy ünneplő közösségünk miként gondolkodik saját magáról, a világban és az egyházban elfoglalt helyéről, milyen a liturgikus kultúrája, és milyen kapcsolat van az egyes tagok között. Minden közösségnek megvannak a saját emlékünnepei, egyéni szándékai, közvetlen és hosszú távú céljai, s ezek összetéveszthetetlenül egyedivé teszik az egyes ünnepléseket. Olyannyira, hogy ha egy közösség semmi mást nem tesz, mint a jóváhagyott szövegek szerint és a hagyományos gesztusok kíséretében megünnepli az Eucharisztiát, akkor is nagyon sokat elárul magáról.

A hagyományos rendtartás és a kreatív szabadság igénye között valószínűleg mindig lesz egyfajta feszültség. Ahhoz azonban, hogy a liturgia ne fulladjon lélektelen ritualizmusba vagy kiszámíthatatlan happeningbe, képessé kell válnunk arra, hogy ezt a feszültséget gyümölcsözően integráljuk.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu