Uj Ember

2006.12.10
LXII. évf. 50. (3043.)

A száz éve született
Mester Margit Máriát
köszönti
legújabb kiadványunk

Főoldal
Címlap
A testvériség és a kiengesztelődés jegyében...
A pápa Szent András apostol földjén
"Reményt és jövőt adok nektek!"
Az MKPK 2007. évi kommunikációs programja
Borús-derűs kép
A 2007-es év győri előhangjai
Lelkiség
Valami készül...
Szentírás-magyarázat
Készítsétek az ő útját!
Homíliavázlat
A szükséges szabadság
LITURGIA
Várjuk eljöveteled...
Az önmeggyőzés fontosságáról
A hét szentjei
December 11. Szent I. Damazusz pápa
A hét liturgiája
C év
Katolikus szemmel
A környezet védelme értékrendünk megújulását igényli
A társadalom, ahol otthon lehetünk...
Közösségekre és normákra van szükség
Sosem volt ilyen fontos a család
Nem feministákra, hanem "familistákra" van szükség
Élő egyház
Ferences jubileum a várakozás idején
Nyolcvan éve Zalaegerszegen
Adventi utak Krisztushoz
Magyar áldozatok emlékműve
Véradás a plébánián
Fórum
"A jóért, a boldogságért küzdeni kell"
Tisztikereszt Fésűs Éva kaposvári meseírónak
Múltidéző
Aki Istenről tanított
A civil szervezetek és az almaevők
Könyvespolcra
Köztünk élve, ismeretlenül
Az Olvasó írja
Hitoktatás
Fórum
A kereszt és a kard diadala
Emlékkiállítás Nándorfehérvárról
Akit a szekusok Magyarországon vertek agyon...
Pakocs Károly (1892-1966)
Fájdalmat okozó szavak
Magyar-szlovák terminológiai konferenciák az esztergomi Szent Adalbert Központban
Fórum
Jövőre is: hívom a családokat Szent Erzsébet követésére
A közönyösség mérgezett nyíl
Hetvenöt éves Budapest Belvárosában a Szent Család-templom
Ifjúság
Diákszavak ´56-ról
Középiskolás színjátszókörök találkozója Budapesten
Kicsiny lámpások
Kutató diákok konferenciája a Szent Margit gimnáziumban
Isteni logika
Egy rendhagyó lelkigyakorlat
Muzslyai fiatalokat láttak vendégül a szaléziak
REJTVÉNY
Kultúra
"Mintha mindig is itthon éltem volna..."
Beszélgetés Határ Győzővel
A Népopera balladája
Kilencvenöt éve nyílt meg az Erkel Színház
Ádvent gyertyája
Paletta
Fórum
Ötszáz éves tervek
Történetek a római Szent Péter-székesegyházról
Mozaik
"A test és a lélek mintagazdasága"
Kiállítás a bakonybéli bencés szerzetesközösség életéről
Van Gogh a Szépművészetiben
Egy apát, egy fráter, egy rom
Álmodik a múlt
A pesti Duna-parton

 

A Népopera balladája

Kilencvenöt éve nyílt meg az Erkel Színház


Kilencvenöt év - "kisjubileum", talán említést sem érdemelne... De ki tudja, lesz-e százesztendős a Népopera (a mai Erkel Színház), amely ez idő alatt annyi vita, dicsőség és bukás tanúja volt. A briliáns fantáziájú építész, Márkus Géza - aki Komor Marcell és Jakab Dezső társaságában tervezte az épületet - gigantikus álmait váltotta valóra utolsó munkájával. A Népopera a halálos betegségével s a tébollyal küszködő alkotó elvesztett realitásérzékét tükrözi. Márkus ugyanis már "nem törődött" azzal, hogy a megnyitása idején 3167 nézőre "méretezett" színházhoz célszerű kiszolgálóhelyiségeket is tervezzen. A hatalmas öszszegeket felemésztő építkezés eredményét, a felemásra sikerült "hodályt" durva támadások érték, melyek elől az építész végül az öngyilkosságba menekült.


1911. december 7-én Jean Nougués-nak a Sienkiewicz regényét feldolgozó Quo vadis? című operájával nyitotta meg kapuit a főváros és Közép-Európa legnagyobb befogadóképességű teátruma, amely később Városi Színház, Labriola Varieté, Magyar Művelődés Háza, majd 1953-tól Erkel Színház néven a fővárosi kulturális élet tán legnagyobb fellegvára - volt...

Vannak, akik közönséges szocreál monstrumként tekintenek az ötvenes évek közepén átalakított Köztársaság (korábban Tisza Kálmán) téri tömbre, amely mai viharvert homlokzata mögött azért itt-ott még felidézi hűvös szecessziós, art decós formáit, ahogy a félig nyitott legyezőre emlékeztető remek nézőtér is őrzi eredeti térszerkezetét. Az Erkel Színház nem pusztán egy a többi fővárosi színház között. Kevés fővárosi középület büszkélkedhet olyan történeti, kultúrtörténeti múlttal, mint e megnyitása óta többször is átszabott színház, amelynek falai között prózai, opera-, operett-, balett- és musical-előadások mellett nagyzenekari, kamara-, jazz- és könnyűzenei koncerteket, passiójátékokat, politikai gyűléseket, irodalmi és dalesteket, bokszmérkőzéseket, sportünnepélyeket, filmvetítéseket, divatbemutatókat, nóta- és néptáncműsorokat egyaránt tartottak.

Hosszan lehetne sorolni, miért kötelesség megőrizni, felújítani az Erkel Színházat. De védőbeszéd helyett álljon itt néhány érv, miért is érdemel "tiszteletet" ez az intézmény.

A Szergej Gyagilev vezette világhírű Orosz Balettnek 1912 márciusában itt volt az első magyarországi fellépése, olyan kiváló táncművészekkel, mint Vaclav Nizsinszkij, Mihail Fokin, Anna Pavlova és Ida Rubinstein. (Az Orosz Balett 1927-ben George Balanchine koreográfiáival tért vissza ide.)

Bayreuth után - a harmincéves előadási tilalom leteltével - 1914. január 1-jén a világon az elsők között (a fiatal Reiner Frigyes vezényletével) a Népoperában szólalt meg Wagner Parsifalja.

Világhírű prózai és operatársulatok, illetve táncegyüttesek vendégszerepeltek a színházban, így a milánói Scala, a Müncheni Udvari Opera, a bécsi Staatsoper, a Burghteater és a Theater an der Wien, Luigi Pirandello, Max Reinhardt és Emil Jannings társulata, a párizsi Opera Comique... Budapesten egyedül a Városi Színházban dirigált - több ízben is vendégzenekarokat - a karmesterfenomén, Arturo Toscanini.

A XX. századi magyar színjátszás szinte minden nagy egyénisége megfordult a "Városiban" - legyen szó drámáról, vígjátékról, népszínműről vagy operettről. Az akkor bordó függöny előtt fehér reverendában és kék cingulummal, valamint sötéten lobogó hajjal saját verseit szavaló Mécs László alakja is él még néhány idős szemtanú emlékezetében...

Az ország - máig - legnagyobb "koncerttermében" a világ valamennyi jelentős szimfonikus zenekara játszott, kiváló karmesterekkel, elég csak Bruno Walterre, Wilhelm Furtwänglerre, Hans Knappertsbuschra, Leopold Stokowskira, Claudio Abbadóra, Pierre Boulezre, Lorin Maazelre, Zubin Mehtára vagy Riccardo Mutira utalni. A legjelesebb hangszeres művészek közül pedig Jasha Heifetz, Pablo Casals, Artur Rubinstein, Szjatoszlav Richter, David Ojsztrah és Yehudi Menuhin neve érdemel mindenképpen említést.

Az 1940-es években Magyarországon először itt - a moziként is működő Magyar Művelődés Házában - vetítették a Gázlángot, a Casablancát és A dzsungel könyvét, és ki tudja még hány, azóta klasszikussá vált filmet...

A Népopera, illetve a Városi Színház előadásairól - megnyitásától - rendszeresen hírt adtak a hazai folyóiratok (köztük a Nyugat, később a Muzsika) és persze a napilapok... Számos kritika maradt fenn az ítészként is figyelemre méltó Csáth Géza tollából, de mások mellett Móricz Zsigmond, Füst Milán és Pilinszky János írásai, visszaemlékezései is megörökítettek egy-egy jelentős itteni színházi estét.

Különleges élmény lehetett Bartók Béla, Dohnányi Ernő és Edwin Fischer közös zongorakoncertje 1937-ben. A zeneszerzők közül karmesterként, hangszeres előadóként vagy műveik ősbemutatóján megjelent itt Oscar Strauss, Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Eugen d´Albert, Kodály Zoltán, Lajtha László és Benjamin Britten is...

A forradalom előestéjén, 1956. október 22-én az Erkel Színházban adta emigrálása előtti utolsó hangversenyét Cziffra György, aki szinte sorsszerűen Bartók nyugtalan és fájdalmas II. zongoraversenyét játszotta.

A Köztársaság tér, az Erkel Színház környéke ´56 eseményeinek egyik központi helyszíne volt. A pártház ostromakor egy kisfiú segítségére siető s az akkor halálosan megsebesített francia fotóriportert, Jean-Pierre Pedrazzinit az Erkel Színház árkádjai alá húzták be a forradalmárok...

De térjünk vissza a krónika derűsebb lapjaihoz! A Népoperában, megnyitásától egymásnak adták a kilincset a legnagyobb énekesek: Saljapin, Jeritza, Destinn, Galli-Curci, Cigna, Fleta, Gigli, Slezák, Kiepura, Lauri-Volpi, Schipa. Aztán a háború utáni kényszerű elzárkózást követően jöttek az újabb generáció fontos képviselői: di Stefano, Tucker, Christoff, Simionato, Cossotto, Scotto, Gedda, Cappuccilli, Rysanek, Varnay, Caballé, Pavarotti, Bergonzi, Carreras, Cura,Bocelli... A hazai operatörténet talán legnagyobb sikerét aratta itt Plácido Domingo 1973-ban, a Toscában, majd 1987-ben, az Aidában... De Ella Fitzgerald vagy Benny Goodman jazz- és Juliette Greco sanzonestje is az "aranykönyv" egy-egy fontos fejezete.

Nemcsak a színpadon, sokszor a nézőtéren is ismerős arcok bukkantak fel. A Napfény íze forgatására érkező Ralph Fiennes például Szabó István társaságában nézte meg Rost Andreát a Traviatában, Richard Wagner unokája, Wolfgang Wagner és felesége pedig lányuk, Katharina vihart kavart Lohengrin-rendezésének bemutatóján vettek részt nem is oly régen...

A 2006-2007-es szezonban még két premiert tartanak az ütött-kopott, jobb sorsára váró Erkel Színházban, ahol december közepén a Nabucco felújítására készülnek, májusra pedig egy modern koreográfiákból álló balettest bemutatását tervezik. Aztán, hogy lesz-e következő szezon...? Nem tudhatjuk. Csak remélhetjük: nem egy füvesített tér marad a Márkus Géza merész álmaiból született Népopera helyén.

Pallós

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu