"A jóért, a boldogságért küzdeni kell"

Tisztikereszt Fésűs Éva kaposvári meseírónak

Több évtizedes gyermekirodalmi munkássága elismeréséül a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki Fésűs Évát. A nyolcvanéves kaposvári meseíró a rangos kitüntetést a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal gobelintermében november 28-án vette át az önkormányzati és területfejlesztési minisztertől.

- Megkaptam én már mindent az élettől, úgy érzem, inkább én tartozom a sorsnak - mondta meghatottan lapunknak az IBBY-életműdíjas Fésűs Éva, Kaposvár díszpolgára. - Ilyen meglepetésről álmodni sem mertem. Úgy ért a híre, mintha egy szép nyári éjszakán kinn ültem volna a csillagos ég alatt, és az égből egyenesen a tenyerembe hullott volna egy csillag. Úgy vélem, ezzel a kitüntetéssel nemcsak meseírói érdemeimet ismerték el, hanem a mesét is.

Amelyben győzedelmeskedik a jó.

- Igen, de nem magától győzedelmeskedik, azért tenni kell. A boldogság nem röpül csak úgy a szívünkbe. Nem tétlenkedhetünk. A jóért való küzdelmünket nem adhatjuk fel.

A Palacsintás király,Tapsikáné fülönfüggője,Minibocs, Az ezüsthegedű - néhány korábbi kötetcím a gazdag életműből, de említhetném a két legújabbat, a Szeretném elmondani még és a Hamupipőke cipőjében című verseskönyveket is, amelyek hetek alatt elfogytak. Most min dolgozik?

- Egy új meseregényen, amely talán jövőre megjelenik. Nem árulom el a címét, csak annyit, hogy népmesei motívumokból építkező, királykisasszonyos mese lesz. Azért tartom rendkívül fontosnak a népmesei elemeket, mert szerintem a népmese a legigazibb mese. Mielőtt hozzáfogtam volna a meseregényhez, azon kezdtem el töprengeni: vajon kell-e még ilyen mese a gyerekeknek. De mindenki arra biztatott, üljek le öreg írógépem mellé, és lássak csak neki a munkához. Így aztán kezdeti bizonytalanságom szertefoszlott.

Irigylem a gyerekeit, s a tizenkét unokát, akik meseíró nagymamával büszkélkedhetnek, és a szép szó bűvkörében cseperedhettek...

- A szép magyar beszédet, az ízes magyar nyelvet mindenekfelettinek tekintem, ezért meséimbe rendre beleírok találó szólásokat, közmondásokat is, hiszen annyira elsilányosodott, idegen kifejezésekkel sűrűn teletűzdelt lett édes-ékes anyanyelvünk. A pedagógusokkal együtt nekünk is nagy a felelősségünk abban, hogy megőrizzük nyelvünket. Különben elveszik, s vele együtt elveszik a mese is.

S a hitünk?

- Ha nem őrizzük, s nem küzdünk meg érte nap mint nap, akkor az is veszélybe kerülhet. Nekem a hit élő valóság, kegyelmi állapot, amelyet mindenkinek ajándékul szán az Úr, legfeljebb nem mindenki veszi ezt észre. Ezért azonban nekünk kell imádkozni.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu