|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
A hét szentjei December 11. Szent I. Damazusz pápa Hispániából származott, Liberius pápa diakónusa volt, akit 366-ban követett Szent Péter székében. Szakadárok és eretnekek ellen védelmezte az igaz tanítást. Az egyház egységéért sokat fáradozott, titkárát, Szent Jeromost bízta meg a Biblia fordításával. Megszervezte a vértanúk tiszteletét, összegyűjtötte életrajzi adataikat, és közel hatvan sírversben örökítette meg nevüket. Felkereste Philokalus kőfaragót, és e szavakkal fordult hozzá: "A márványod ragyogó, s a vésőd is úgy dolgozik, mint a legszebben író írnok tolla. Hirdesd velem együtt Isten csodálatos tetteit, amelyeket a vértanúkban keltett akkor, amikor legyőzhetetlen szeretetét a szívükbe véste. A kőtáblák majd a vértanúk sírját fogják ékesíteni, de arra kérjük Istent, hogy a mi nevünket is írja be az élet könyvébe!" 384-ben halt meg. December 12. A guadalupei Boldogságos Szűz Mária Szent Juan Diego látomásai alapján a Szűzanya megjelenésének helyén kicsi kápolna épült. 1709-ben készült el a régi bazilika, amely a háborús viszontagságok és földrengések miatt erősen megrongálódott. A mostani modern bazilika építését 1974-ben kezdeményezte a mexikói püspöki kar. A tizenkétezer hívőt befogadó bazilika kívülről egy óriási sátorhoz hasonlít, utalással Izrael vándor népére, az egyházra, melynek körében Isten egykor sátorban lakott a pusztai vándorlás idején. II. János Pál pápa már 1979-es, első útja alkalmával felkereste az új Mária-kegyhelyet, később pedig, 1990-ben több személyt itt avatott boldoggá. 2002. július 31-én itt avatta szentté a guadalupei látnokot, és ezekkel a szavakkal fejezte ki örömét: "Nagy örömmel jöttem e guadalupei bazilikába, Mexikó és Amerika mártír szívébe, hogy szentté avassam Juan Diegót, az egyszerű és alázatos bennszülöttet, aki megszemlélhette a tepeyaci Szent Szűz kedves arcát, amely annyira kedves Mexikó egész lakosságának." December 13. Szent Lúcia szűz és vértanú Európa-szerte, de Szicíliában különösen népszerű szent, Diocletianus császár idejében szenvedett vértanúságot. Szenvedéstörténetének számos részletét ismerjük. Tántoríthatatlan volt hitében, és ezért hosszú kínzások után karddal lefejezték. 1894-ben Syracusában tartott ásatások megerősítették, hogy már az V. század elején sírja közelében ismerték a sírfeliratát. Tiszteletének elterjedését igazolja az is, hogy Nagy Szent Gergely pápa ideje alatt a nevét bevették a Római kánonba (I. eucharisztikus ima), ahol ez ma is megtalálható.
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|