|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Emléktábla az ´56-os szeminaristáknak Mialatt a közeli utcákban tombolt a rendőri erőszak, az Egyetemi templomban az október 23-i esti szentmisén Magyarországért mondtak imát a hívők. A Központi Szeminárium tanári karával, az ‘56-os szeminaristákkal s a kispapokkal együtt az ötven éve történt hősies napokra, az utána következő megtorlásra és az áldozatokra emlékeztek. A szentmise után Kuklay Antal körömi plébános a kortársak nevében leleplezte, Bíró László püspök pedig megáldotta azt az emléktáblát, melyet a Központi Papnevelő Intézet és a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány állított. Csak napokkal a forradalom kitörése után jutott a szeminaristák tudomására, hogy vér folyik a pesti utcán. A kispapok zárt ajtók mögött imádkoztak, lelkigyakorlatot tartottak. Az elöljárók sem adtak tájékoztatást a változásokról - emlékezett Varjú Imre, a Mátyás-templom plébánosa. Mikor már érkeztek az egyházi segélyek, azokat a szeminárium földszinti nagytermében gyűjtötték. A kispapok az élelmiszer-csomagok, a ruhaneműk szétosztásában segédkeztek, s a vöröskereszt számára írták össze a rászorulókat. A felszentelt hatodévesek a kórházakba mentek, s a sebesülteknek nyújtottak lelki vigaszt. Többen sokszorosították, terjesztették Mindszenty rádióbeszédét (lásd lapunk 8. oldalán - a szerk.), és egy beszámolót a budapesti eseményekről. Másokat a bíboros az Állami Egyházügyi Hivatalba küldött: nekik az volt a feladatuk, hogy őrizzék az ott tárolt aktákat. A gyászos novemberi nap után a templom kriptájának udvarra nyíló ajtaján át, reverendába öltöztetve menekítették a szomszédos jogi kar épületében rekedt szabadságharcosokat. A szovjet csapatok bevonulása után a megtorlás sötét évei következtek. Szinte hetente vittek el egy-egy kispapot... 1958-ban Kuklay Antal, Varjú Imre, Nagy Árpád, Zöldi Sándor, Tabódy István, Vígh Szabolcs, Iván László, Vénusz Gyula, Fábián István és a többi társuk került börtönbe. Kuklay Antal hangsúlyozta, hogy az "aki magyar, velünk tart!" jelszó igazi tartalma az autonómiát és a szolidaritást fejezi ki. A mai napok eseményei is azt bizonyítják, hogy a szolidaritás szellemében kell küzdenünk mindenkor a személy, a család, a kisközösségek s az eszmék autonómiájáért. Szöveg és kép: Cser István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|