1848-1956-2006

A forradalmakat sosem meggondoltan, logikusan, ésszel "csinálják". A forradalom a szív, az érzelem műve. A forradalmat - szinte mindig - a fiatalok kezdik. Bennük ugyanis van még egy adag abból a túlvilági tisztaságból, amelyet magával hoz minden gyermek. Az ő világuk a szabadság, szerelem. Így volt ez 1848-ban és 1956-ban is. De ezt a gyönyörű pár sort - igen, Petőfi versét - szavalta az a kínai diák is, akit 1989-ben a Tienamnen téren eltapostak a tankok. Szabadság, szerelem, / E kettő kell nekem, / Szerelmemért feláldozom az életet, / Szabadságért feláldozom szerelmemet. S ettől a mindent vállaló bátorságtól 1848-ban a Helytartótanács reszketni méltóztatott, 1956-ban Hegedüs András miniszterelnök szovjet "flottademonstrációt" tartott szükségesnek az utca embereivel szemben. Csak éppen a pesti srácok nem húzódtak vissza, mint a berliniek 1953-ban, hanem az akkor vetített szovjet filmekből is példát véve, de legfőképp a magyar történelemből tanultak nyomán fegyvert ragadtak, és visszalőttek a tankokra. És feltámadott a tenger... Dávid és Góliát küzdelme az "első menetben" a parittyások győzelmével végződött.

A forradalmak idején a dolgok a helyükre kerülnek. Az eszmék irányítják a társadalmat, nem az érdekek. Bizonyos, hogy forradalom van, írta Széchenyi a naplójában, mert a tolvajok sem lopnak. S nem loptak Budapesten 1956-ban sem. A betört kirakatokban érintetlenül állt óra, ékszer. Az egyik üres kirakatban pedig ki volt írva: "Nincs kifosztva! Áru a hátsó raktárban!"

A forradalmak idején feltámad az emberekben a szolidaritás. 1848-49-ben a szegedi zsidó hitközség nagy összegekkel támogatta a forradalom ügyét. 1956-ban nyomorgó lengyel diákok pénzt, élelmet gyűjtöttek a magyaroknak, és vért adtak. A gyűjtés szimbóluma egy fehér galamb volt, egy könnycseppel a szemében. A magyar vidék lakossága élelmiszert gyűjtött és hozott a pestieknek, s ingyen osztogatta.

A forradalmárok arca ragyog. Gérecz Attila, az 1956-os mártír költő sorai éppúgy kifejezik ezt, mint a Corvin mozi előtt álló pesti srác szobra.

Így , bocskorosan, ugye megnevettek,

Hogy márványt törni hegynek indulok?

A számon pimasz mosolygás a jelszó,

füttyöm csibészes: én is feljutok!

A forradalmak második szakaszában azonban a vezető szerepet már a hivatásosok, a politikusok és a katonák veszik át. Akik kezdték, szinte háttérbe szorulnak. Felnőnek-e vajon az ész emberei a szív indította mozgalom nagyságához és méltóságához?

Felnőttek. Batthány Lajos miniszterelnök mártír lett, Nagy Imre miniszterelnök nem tagadta meg élete nagy pillanatát, a szabad, független, semleges Magyarország kikiáltását. Ez neki is az életébe került. Az aradi tábornokokat is kivégezték, Maléter Pálnak meg kellett emelni az akasztófát, mert olyan magas volt. Az elbukott forradalmak kivívói, közkatonái és a hivatásos vezetőik egygyé kovácsolódtak a szenvedésben. A nemzet egy maradt. És ezért tudott új élet sarjadni a vérből. Idővel beérett a meghozott áldozat: így vagy úgy, de lett szabad, független kormánya a hazának.

Hogy ezzel a szabadsággal hogyan élt a továbbiakban az ország, az már nem mindig fényes lapokon van írva. De a forradalmak emléke mind a mai napig megmelegíti a szíveket. Segít, hogy az érdek ne mint a gazda, úgy igazgasson - hogy József Attila szavával szóljunk -, hanem értékek mentén alakítsuk a hétköznapok politikáját. S ezeket az értékeket a negyvennyolcas tizenkét pont, az ötvenhatos tizenhat pont jól megfogalmazza. Szabadság, függetlenség és testvériség. S ez utóbbi akkor jön el,

Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet

Ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán...

Ezen kell munkálkodnunk.

Botos József, Botos Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu