A "nagyságos fejedelem" hazatérése

Száz évvel ezelőtt "megpihent" a pesti bazilikában

A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugosznak idegen földben, s e hamvaknak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezi.

Rákóczi hamvait hozó kocsi a Kerepesi úton

Ferenc József király 1904. április 18-i uralkodói leiratában fogalmaz így, hálát adva az isteni Gondviselésnek, hogy "azok az ellentétek és félreértések, amelyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú századokon át, ma már egy végképp letűnt korszak történelmi emlékeit képezik". A kiegyezés után országos mozgalom indult az újratemetés érdekében. Elsőként Zemplén vármegye felirati javaslatában jelent meg a szándék, amelyhez rövid idő alatt ötvenkét törvényhatóság csatlakozott. Az újratemetés előfeltétele volt a bujdosók sírjainak törökországi felkutatása. Ezt a kutatómunkát Thaly Kálmán végezte el, aki az egész mozgalom élére állt. Rákóczi Ferenc és társai sírhelyét 1889-ben találta meg és azonosította Konstantinápoly Galata negyedében, a Szent Benedekről nevezett jezsuita, majd lazarista kezelésben álló templomban.

A "nagyságos fejedelem" az utolsó útra felkészítő szentségek vételét követően 1735 nagypéntekén hunyt el. Testét titokban vitték Rodostóból Isztambulba, ahol édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették. Sírkövére ez a felirat került: "Itt nyugszik II. Rákóczi Ferenc fejedelem, tizenkét éves korában édesanyjától elszakítva, az isteni Gondviselés csodás rendezéséből, börtönökön, számkivetéseken és az élet különféle viszontagságain keresztül vezetve, itt nyugvó anyjának a halál által visszaadva, a nyugalmat, melyet életében nem ismert, az Úrban megtalálta."

A Rákóczi-szabadságharc 1903. évi bicentenáriumát már szerte az országban megünnepelték, ez készítette elő a bujdosók hamvainak a hazatérését. Zarándokcsoportok indultak a törökországi sírokhoz. Kassán "ereklyekiállítás" nyílt a bujdosók tárgyi emlékeinek felkutatott és elsőként hazaszállított anyagából. A többi nemzeti ereklye négyéves munka eredményeként szintén Magyarországra került. Ezek jó része ma a Magyar Nemzeti Múzeum és a sárospataki vár kiállításain látható.

Hosszas előkészületek után 1906 októberében az Országgyűlés eltörölte a Rákóczit és társait száműző 1715-ös rendelkezést, és a "szent hamvakért" öttagú bizottság utazott a török fővárosba. Október 27-én Orsovánál érte el hazánkat a koporsókat szállító különvonat, éppen azon a helyen, ahol annyian kényszerültek elhagyni Magyarországot 1849-ben, és ahol akkor a Szent Korona elrejtésére is sor került. II. Rákóczi Ferenc földi maradványai mellett ekkor térhettek haza édesanyja, Zrínyi Ilona, fia, Rákóczi József, az egykori társak közül pedig gróf Bercsényi Miklós, Sibrik Miklós és gróf Esterházy Antal hamvai, valamint Nikodémiából gróf Thököly Imre koporsója is. Az országhatártól a fővárosig a különvonatot mindenütt lelkes, ünneplő tömeg fogadta. Országszerte, különösen a szabadságharchoz kötődő településeken emlékmáglyákat, úgynevezett Rákóczi-tüzeket gyújtottak.

A diadalmenet első nagy állomására a fővárosban került sor. A Keleti pályaudvaron a koporsókat gazdagon feldíszített hatlovas hintókra tették. Budapest polgármestere bordó bársonypárnán a hercegi jelvényeket vitte, aki ezeket később a fejedelem koporsójára helyezte. Zúgtak a fővárosi templomi harangok, köztük a nemrég felszentelt Szent István-bazilika harangjai. A díszmenetet egy tárogatós vezette, mögötte a rendőrfőkapitány. Főméltóságok, kürtösök, apródok, zászlóvivők, hajdúk, kurucok, huszárok XVII. századi ruhákban pompáztak. Az egész felvonulást egy történész álmodta meg. "Mintha Rákóczi serege támadt volna fel. Kurucok Rákóczi öreg, rongyos - árpádsávos - zászlaját vitték. Egyik oldalon Rákóczi címere, másik oldalon Szűz Mária képe. Utána más lovasok a fejedelem jelvényeit vitték. Jöttek a papság, a ciszterciták, premontreiek, ferencesek, előttük a kanonokok és püspökök teljes egyházi ornátusban. A koporsókat piros bársony borítja hermelinnel szegélyezve. Semmi gyászos a menetben, az utcák feldíszítve, mint valami nagy ünnepen, diadalkapuk egymás után, ez nem volt sem ünnep, sem gyász, hanem egy vallásos és nemzeti ceremónia. Néhány rendőr elég volt, hogy a korlátokat által ne törjék. Csendes menetben haladhatunk előre - olyan az egész, mint egy processzió."

A filmre vett körmenet végcélja a Szent István-bazilika közepén, a hatalmas kupola alatt felállított ravatal volt: "A katafalk inkább óriási baldachinhoz hasonlított, minden piros bársonnyal borítva; a végre hazatért száműzöttek hamvait köröskörül sok virágdísz vette körül, és díszmagyaros őrség kivont karddal." A bazilikai hálaadás a Te Deum éneklésével kezdődött, utána Samassa bíboros, egri érsek szentmisét mutatott be az elhunytak lelke üdvéért: minden szép és nagyszerű volt, fokozva a Szent István-bazilika szépsége és nagysága által. Zarándokok tömege érkezett ide az ország minden részéből. Még az ünnep napján, október 28-án bejelentették, hogy a belvárosi Kerepesi út nevét, ahol a díszmenet érkezett és visszatért a pályaudvarra, Rákóczi útra változtatják.

A bazilikában emléktáblát, a Rákóczi út 5. számú ház homlokzatán domborművet és díszfeliratot helyeztek el a történelmi esemény és a "nagyságos fejedelem" tiszteletére. A későbbiekben Rákóczi lovas szobrot kapott az Országház előtt, bronzalakja pedig bekerült a millenniumi hősi emlékmű oszlopsora közé. A Nemzeti Múzeum díszlépcsőházának Jelenkor című festményén még elrejtették arcmását a felszabadított jobbágyok csoportképén, de néhány év múltán ugyanide márvány mellszobrot állíttattak róla.

A legmagyarabb szabadságharcos városként végső nyughelyül kiválasztott Kassára másnap, október 29-én érkeztek meg a koporsók. Két diadalkaput állított a város, ezeken keresztül haladt a díszmenet a Szent Erzsébet-székesegyházba. A sírboltot a Szent István-kápolna alatti kriptából alakították ki. A kápolna külső falára itt kétnyelvű emléktábla és dombormű került.

Rákóczi Ferenc és társainak szarkofágjai máig tele vannak magyar nemzetiszínű szalagokkal. Amikor legutóbb ott jártam, néhány óra leforgása alatt több magyar iskolai csoport érkezett. Kifizették a belépődíjat, és megtartották a maguk egyszerű tiszteletadását. A kassai Rákóczi-házban lelkes magyar tárlatvezetést kaptunk, mellette megcsodáltuk az új Rákóczi-szobrot, fél évszázad óta az első magyar emlékművet Szlovákiában. Nemsokára talán a fejedelem nevét is eredeti formájában, magyarul lehet majd leírni a Felvidéken. Úgy, ahogyan ő maga használta, nem pedig szlovákosított változatban, "Rákoci", ahogy mindmáig az ottani törvények előírják. Az idei jubileum kapcsán erre tett ígéretet a Szlovák Kulturális Minisztérium egyik vezető tisztségviselője.

A "nagyságos fejedelem" hazatérésének centenáriuma szépen illeszkedik a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójához és az 1956-os szabadságharc aranyjubileumához, és rávilágít az évezredes magyar történelem kimeríthetetlenül gazdag örökségére.

Kovács Gergely

(Az idézetek egy külföldi szemtanú, M. F. X. Lobry, az isztambuli lazarista misszió főnökének a naplójából valók, amelyek a Szent István-bazilika Fény című lapjában jelentek meg 1996 októberében.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu