"Vaskefével" emlékezünk

Az 1956-os forradalom kezdetének ötvenedik évfordulója után már tudjuk, enyhén szólva nem sikerült azt minden részletében méltón megünnepelni. A kezdeti békés ünnepségek után az emlékezést felváltotta a harc, a vér és a könny. Évtizedekig lehet majd kutatni, keresni az okokat, a bűnösöket, hogy kik és milyen formában tették tönkre az ünnepet, kiknek állt érdekében, hogy a világ figyelme a rendőri akciók miatt forduljon Budapest felé.

Búza Barna emlékművének makettje

Botrányok - ha csendesebbek is - már előbb is voltak az évforduló, az ünnep körül. Például a központi emlékműre kiírt pályázat elbírálása után, melynek helyszínéül a Városliget szélét, a Regnum Marianum-emlékkereszt és az Időkerék közti területet határozták meg. Egykor itt állt Sztálin szobra, majd a nagy erődemonstrációk alkalmával az állami vezetők dísztribünje. Elkészítésére a kormány 900 millió forintot különített el. Az emlékmű kivitelezője a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában levő HM Ei Zrt. volt.

A megvalósult emlékmű: a "vaskefe"

A pályázat nyílt volt, műfaji megkötések nélkül. Amint azt Búza Barna, a művésztársadalom legidősebb tagja elmondta nekem - bár tudja, a döntés joga a zsűrié volt -, számtalan jogi, erkölcsi kérdést vetett fel a bírálóbizottság eljárása. Mint mondta, a Városliget széle Budapest egyik legszebb, legfontosabb közterülete lehetne, mely szinte Európában is párját ritkító. Azt csak parkolási céllal, a városrendezést figyelmen kívül hagyva, nem túl sikeres képzőművészeti alkotással elcsúfítani - esetleg évszázadokra - bűnös cselekedet. Keserűség helyett azonban inkább arról beszélt, milyen komolyan vette a szobrásztársadalom a kiírást, amit az is jelez, hogy közel nyolcvan pályaművet adtak be, az ország legjobb művészei, a legapróbb részletekig kidolgozva azokat.

Ő kavicsbetonból tervezte művét, melynek tetején a forradalmi ifjúságot szimbolizáló, a rácsokat szétfeszíteni akaró fiatal lány és fiú áll. Az emlékmű alsó részén pedig a lyukas zászló és a forradalmi láng lett volna. Tudomása szerint azonban a zsűri - a formai hibákon túl - a kiírással ellentétben azonnal elvetette a figurális alkotásokat, egy művészettörténész javaslatára. A hetvenkilenc pályamű java ilyen volt. Ezután választották ki a nyertest, az I-Y Alkotócsoport Kft.-t.

A nyertes mű azonnal hatalmas vitát váltott ki mind a művészek, mind az ‘56-os szervezetek körében. Előbbiek művészi színvonalát, utóbbiak 1956 eszméjének közvetítését kérdőjelezték meg. A 2006 vasoszlopból álló ék nyert, melynek legmagasabb oszlopa 8 méteres. A rozsdás, ritkás sorok az ék éle felé haladva egyre sűrűbbek és egyre fényesebbek. (Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a rozsdáról közelről látszik, hogy valójában festék, mely a kivitelező szempontjából minden bizonnyal magyarázható, egyébként pedig minden rusztikusságot nélkülöz. Nem véletlen, hogy a budapestiek már gúnynevet is adtak a központi emlékműnek: Vaskefe...)

Az eredményhirdetés után az ´56-os szervezetek a helyszínen tiltakoztak. Felolvasták a miniszterelnöknek címzett tiltakozó levelüket, melyben a többi közt kérték, hogy ne csúfolja meg 1956 emlékét. Balázs Piri László, az 1956 Alapítvány kurátora elmondta, hogy az ´56-os szervezetek, valamint műértők tiltakozása ellenére döntöttek az emlékműről, mely nem alkalmas arra a célra, melyre szánják. Mint mondta, e hivalkodó emlékmű nem fog sugározni semmit ‘56 szellemiségéből, nem fogja jelezni, mi is történt 1956-ban. A tiltakozások ellenére a képzőművészeti alkotást október 23-án felavatták. A sok ellenvetés után a kormány 150 millió forintot elkülönített, és a Műegyetemnél az ´56-os szervezetek által is támogatott Csíkszentmihályi Róbert szobrász, illetve Schilling Róbert építész tervei alapján készíttetett egy alternatív emlékművet.

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu