|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Portugáliai mozaik Lisszaboni impressziók Furcsa város: "dekoncentrált", széteső, körülhatárolhatatlan és áttekinthetetlen. A Tejo széles tölcsértorkolatának partján elterülő Lisszabon hol bosszantóan távolságtartó, hűvös tengeri kikötőváros, acélhidakkal, darukkal, modern lakó- és ipartelepekkel, hol pedig barátságos, hívogató, nagy "halászfalu", zegzugos, hepehupás, macskaköves utcákkal. Olykor egy elegáns, igazi európai metropolisz képét mutatja, ha sugárútjai, terei, főútjai beszorulnak is a "félsziget" dombjai közé... A közelben nyújtózó Szent Jeromos-kolostor valóban csábító műemlék. Iskolapélda: a portugál Mánuel-gótika - bocsánat a hasonlatért - "állatorvosi lova", amelyen e stílus minden jellegzetessége bemutatható. Felemelő érzés szédelegni a Szűz Máriának szentelt templom kőindákkal befuttatott barna falai, nyolcszögletű oszlopai, szertelen kőcsipkéi között. S az esztétikai élmény fokozható: körbe kell járni a kolostor csodálatos kerengőjében, amelyhez csupán batalhai "ikertestvére" hasonlítható.
Mégis, hiába a számtalan pozitív élmény, csak az erődítményszerűen masszív Sé, vagyis a katedrális és környéke, a dombtetőt koronázó Szent György-vár látványa és a hajmeresztő pályákat bejáró kedves villamosok tudják megértetni, sokaknak miért Lisszabon a kedvenc városa. A világ legszebb kolostorában Különös, hogy Lisszabon két emblematikus épülete mennyire távol esik az "igazi" központtól, a patinás óvárostól. A legtöbbször "félreérthetően" fényképezett, mokány Belém-toronyról csak a helyszínen derül ki, hogy valójában nem a szárazföldön, hanem a folyó türkiz vizében áll: dúsan faragott, későgót, vakító fehér "mészkőszikla", amely egykor a parti erőd és a világítótorony szerepét töltötte be. Szép, de valamiképp érthetetlen, mint minden "kötelező látnivaló".
Batalha városnak kicsi, falunak nagy. Egy bizonyos: kihagyhatatlan turistalátványosság. A település egyidős a központjában álló egyetlen igazi látnivalóval, a Győzelem Szüzének szentelt templommal és kolostorral, amely a győztes aljubarrotai csata emlékére épült 1388-tól. A hatalmas épületegyüttes egységét nem töri meg égbenyúló torony, ugyanis a dominikánusok szabályzata tiltotta harangtornyok emelését. A templom és kolostor minden szeglete tökéletes: magán viselik a burjánzó angol, a francia, a spanyol gótika jellegzetességeit, amit némi keleties ízzel fűszereztek. A templom főhajójából jobbra nyíló Alapítók kápolnájában nehéz betelni a kőfaragások - brüsszeli csipkék finomságát idéző - részleteivel. Ahogy rabul ejtő a Királyi kerengő lélegzetelállító gazdagsága, ötletessége is: nincs két egyforma ív, oszlop, kőrács, vízköpő... Az előbbi vibrálása után megnyugtató az V. Alfonz-kerengő nyugalma, egyszerűsége. Egy középkorban játszódó királydráma káprázatos díszletei közt járunk. A finálé helyszíne a Befejezetlen kápolna. Elgondolkodtató: ha torzóban ilyen megbabonázóan gyönyörű, milyen lehetne befejezve... Mintha elefántcsontba faragták volna az egymásra rétegződő kőcsipkéket, baldachinokat, félbemaradt ablakkereteket, amelyek magasba vonják a tekintetet a nem létező kupolára, a kék égre. A közeli tetszetős, de unalmas kisváros, Alcobaca éke a Szűz Máriának szentelt ciszterci templom és kolostor. Batalha után talán csalódást kelt az egyszerűbb, román stílust képviselő, a gótikába csak finoman áthajló épületegyüttes. A Csend- vagy más néven Dénes-kerengő, a belőle nyíló termek sora, a félhomályos templomhajó - amely a maga százhat méteres hoszszával a legnagyobb Portugáliában - szép, mégis könnyebben halványuló emlék. Az óceán partján: Nazaré
Festői környezetben lévő, ma már kevéssé festői halászfalu Nazaré, amely az utóbbi évtizedekben világhírű üdülő- és fürdővárossá alakult - mesterséges öböllel, kikötővel, szép időben hívogató, széles plázzsal. Az Atlanti-óceánra meredő hegyet és környékét elborítják a piros tetős, hivalkodó szállodák, a kisebb-nagyobb villák. Ami örök: a többméteres hullámok megunhatatlan moraja és a nagy víz látványa a hegytetőről. A szélmarta, vízbe hanyatló sziklafal tetejéről csodálatos a panoráma. A kis barokk templom egy XII. századi csodának állít emléket: a mórok felett győzelmet arató Fuas Roupinho szarvast űzött, nyilával meglőtte a vadat, amely a szirt széléről a mélységbe zuhant. A vágtató lovas csak Máriához fohászkodva kerülhette el a halálos zuhanást... A korona: Porto
Korona - egész Porugália egyetlen városba sűrítve. Folyópart, sűrűn teleépült hegyhát, hidak, meredek, szűk utcák, román-gót stílű katedrális, azulejókkal borított patinás barokk templomok, középkori városfalak, szökőkutas terek, hívogató sikátorok, elszürkült, felázott, ódon emeletes házak, kevély századfordulós paloták, nyüzsgés... Porto a portugáliai utazás végén olyan, mint egy nagy szimfónia utolsó tétele, ahol a korábbi motívumok, ritmusok, hangulatok ötvöződnek kiteljesedve, diadalmasan... Szöveg és fotó: Pallós
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|