Mondom nektek

Hattyúdal

Hat év után egy másik lelkipásztor mondja a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című, vasárnap reggeli műsorában az elmélkedéseket. Kerényi Lajos piarista szerzetes utolsó, a rádióban már el nem hangzott homíliáját lapunknak is megküldte, ezt adjuk közre az alábbiakban.

Igen nagy öröm látni, amikor egyének, családok, közösségek - a nemzet - bontakoznak az igazi értékek felé. Az első magyar király ezer éve szent és időálló modellt állított népe elé. Ezer év távlatából bizton állíthatjuk, hogy ez bevált. A bencés, mélyen keresztény koncepció jónak bizonyult... Szent István hozatta be őket először, Pannonhalmán telepítve le e nagyszerű szerzeteseket. Ők tanították a nomád, mégis lelkületben nagyon gazdag és tehetséges magyarokat szántani-vetni. Közben betűvetést, geometriát, minden szükséges tudományt oktattak, de főtantárgyként ott szerepelt a hittan. A nemzet igazi fejlődésének modellje felragyogott. A teljes lét és a teljes ember bontakozhatott, és kapott választ: boldogítót, előrevivőt.

A lét és az ember hihetetlen kérdésekkel találja magát szemben. Ezekre reményteljes választ csak Jézus Krisztus segítségével lehet adni. Az elmúlt század közepéig biztos, következetes bontakozás ívelt az igazi, krisztusi értékek felé. Igen sokadmagammal fejlődtünk egyházi iskolákban, én a piaristák tatai gimnáziumában. Drága népünk a megújuló egyház, remek papok és vezető réteg segítségével ismerhette meg Jézust, és a rendet biztosító erkölcsöket.

1950-től tragikus egyoldalúság kezdte tépázni a keresztény magyar lelkiséget. "...izmus" lépett a teljességet nyújtó világszemlélet helyébe. Félelemből, karriervágyból, istentelen politikai manipuláltság következtében olyan nevelés alakult ki, amely képtelen volt az ember lelkének legbelsőbb jogos és kiirthatatlan vágyait megválaszolni. Nem is akarta. Azzal a sátáni fondorlattal lépett fel - erőszakosan, tarkólövéseket, börtönt, kínzásokat alkalmazva -, amelynek legelső jellemvonása: a rosszat magáért a rosszért elkövetni... A sátán így fordítja meg a jézusi boldogság ígéretét: boldogok a kegyetlenek és irgalmatlanok, mert ők a velük szemben állók szenvedéseiben gyönyörködnek. Az ő hatalom- és érzékiség- meg pénzéhes lelkületük mindenre képes, csakhogy felőrölje a hitet, az erkölcsöket, a tiszta egyéni és családi életet. Tapasztaltuk immár ötvenöt éve, különösen mi, akik idősebbek lévén rengeteget szenvedtünk, véreztünk, megaláztatásban részesültünk, hogy az ő előretörésük szabálya így szól: szadizmus, kegyetlenkedés, másoknak testi és lelki fájdalmat okozni - kiszámított durvasággal, kegyetlenséggel. Mit értek el vele? Sokakból kiölték a hitet, kiölték az erkölcsöt. Ezért a sok hazug ember, a kizsákmányoló, az erkölcsi nulla. Ezért fogy az erkölcsi érzékkel rendelkező fiatal. Képtelen a hűségre, a stabil házasságra. Mindenütt korrupció, lopás, magzatgyilkosság. Rommá dűlőben a Messiás háza. (Ady)

Ez így nem mehet tovább. A nép is kezdi belátni - sok gyávaság és megalkuvás után. Nekünk, keresztényeknek elsőrendű kötelességünk megtalálni és megmutatni a kiutat. Talán legfontosabb: eszményekkel megszépíteni a sok torzulást a lelkekben, családokban, magyar társadalmunkban.

Henri Boulad jezsuita szerzetes Használd szabadságodat! című könyvében idéz egy kínai bölcsességet: "Az ember az akadály fia!" Majd így folytatja a szülőkhöz, nevelőkhöz fordulva: "Ne várjanak arra, hogy majd lecsiszolja őket a léttel való küzdelem. Ne bízzák őket a sorsra, önök állítsanak gátakat gyermekeik elé, és engedjék, hogy azoknak ütközzenek. Tanúi lesznek, hogy ha gyakorolhatják önmaguk legyőzését, akkor válnak szabaddá. Hiszen ezáltal a harc által kerekednek ösztöneik, rossz szokásaik fölé, és uralni tudják a nikotin, a szesz, a kábítószerek és a szexualitás káros csábításait. Növekedni azt jelenti, legyőzni az akadályokat, legyőzni saját magunkat. Kedves Barátaim! A legjobb tanács: kövess egy nagy és jó eszmét, állíts magad elé egy eszményképet, ami és aki pozitív cselekvésre indít!"

A szeretetnek és a szépnek eszménye valóban széppé tesz. Egy elzüllött, nyolcvannégy éves, amputált lábú ember azért tért meg, mert éjszakánként újra meg újra látta szegény, érte aggódó és imádkozó mosónő édesanyját, amint kérges, sebes kezén ott volt a rózsafüzér, valahányszor így várta részegen hazaérkező fiát. Az a "csúnya" kéz annyira megszépült, hogy fél század elteltével a fiú lelkét is széppé, tisztává varázsolta.

Lesz-e új korszak? Tudjuk-e biztosítani népünk számára a részükről jogosan elvárt teljességet, a külső és belső békét? Nekünk, felelősöknek, magyar keresztény szülőknek, nevelőknek, papoknak, kedvesnővéreknek kell a választ megadnunk. Csak nehogy csalódást okozzunk, nehogy botránykövek legyünk!

Kerényi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu