Tanúságtétel Krisztusról a nagyvárosban

Megkezdődött a brüsszeli városmisszió

Albert király és Paola királyné is jelen volt (Karl-Josef Rauber nuncius és De Kesel segédpüspök társaságában) a brüsszeli városmisszió megnyitóján (Fotó: Fábián Attila)

Ragyogó napsütés, kellemes idő, testvéries hangulat, rendkívül segítőkész szervezők várták október 28-án a brüsszeli evangelizációs kongresszusra és városmisszióra érkező fiatalokat. Fehér-lila-narancssárga egyentáska és sál jelezte a fővárosban, hogy éppen merre járnak a résztvevők, akik között mintegy százan képviselték hazánkat. "E napokra még szélesebbre tárjuk templomaink ajtaját. Kilépünk a világba, hogy bemutatkozzunk. Szeretnénk elmondani, mennyire együtt érzünk kortársaink örömeivel és gondjaival - olvashattuk a városmissziós hét főszervezője, De Kesel brüsszeli segédpüspök körlevelében. - Napjainkra privatizálták a vallást, és kiszorították Istent a közéletből, ezért fontosnak tartjuk elmondani, hogy templomainkban Istené a fő hely, ő megszólít mindnyájunkat, és szeret bennünket. Jöjjetek, lássátok! A találkozó mottója is ez a Szent János evangéliumából való két szó: Jöjjetek, lássátok! Így hívta Krisztus az első tanítványokat, akik szerettek volna többet tudni róla.

Akárcsak Bécsben, Párizsban és Liszszabonban, az evangelizációs hét a belga fővárosban is Lisieux-i Kis Szent Teréz ereklyéinek fogadásával kezdődött. A missziók védőszentjének földi maradványait tánclépéssel, kezükben fehér rózsával kísérték az Élet Igéje megújulási közösség hölgytagjai, Fabiola királyné térden állva fogadta.

Vasárnap este katartikus élményt adó koncerttel kezdődött az egyhetes program. André Gouze domonkos szerzetes, zeneszerző, Apokaliptikus kantáta című darabját élvezhették a Koekelberg-bazilikát megtöltő vendégek. Ezt követte a házigazda, Godfried Danneels bíboros köszöntője, aki a találkozó szerény célkitűzését így fogalmazta meg: "Tanúságot szeretnénk tenni Krisztusról a nagyvárosban."

Az Apokaliptikus kantáta előadása a Koekelberg-bazilikában

A kongresszus résztvevői minden napot közös reggeli imával kezdtek a hatalmas méretű Koekelberg-bazilikában. A délelőtt folyamán előadások és tanúságtételek hangzottak el, majd a jelen lévő bíborosok, püspökök, papok koncelebrált szentmiséje zárta a délelőtti programot. Délután műhelymunka és a kifejezett evangelizáció következett. Mindenszentek estéjén például a temetőket és a krematóriumokat keresték fel a kongresszus papjai, hogy a szeretteik sírjához látogató gyászolóknak felkínálják a közös imádság lehetőségét. Ezenkívül minden este, a város különböző pontjain, a brüsszeliek életterének szimbolikus helyszínein négy kerekasztal-beszélgetés folyt aktuális témákban: a bevándorlók beilleszkedése a munka világába; a szenvedés értelme; az igazságosabb és emberibb Európa felépítése; illetve, hogy a keresztények milyen orvosságot tudnak felkínálni a nagyvárosokban drámai módon felgyülemlő magány, szegénység és elszigeteltség problémájára.

Brüsszel az európai intézmények egyik központja, a találkozó szervezőinek azonban nemcsak az öreg kontinensen, hanem az egész világon tevékeny egyházat sikerült megjeleníteniük. Nagy szerepük volt ebben az előadóknak. Andrea Riccardi több mint negyven év erőfeszítésének gazdag tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Az általa alapított Szent Egyed közösség ma hetven országban - köztük hazánkban is - küzd a társadalom kirekesztettjeinek jogaiért, részt vesz a vallásközi párbeszédben, és síkraszáll a békéért. Timothy Radcliffe domonkos szerzetes, bibliakutató, éveken át rendje legfőbb elöljárójaként Ruandától az Egyesült Államokig járta a világot. A Szentlélekre figyelő hiteles szemtanú tapasztalatával tárta fel a mai világ és az egyház helyzetét.

Vallja, hogy a mai misszionáriusoknak nem kell hajóra, vonatra, repülőre szállniuk, hogy hirdessék az evangéliumot. Az embereket Istentől és egymástól elválasztó törésvonalak ugyanis elsősorban nem a kontinensek között, hanem közöttünk, olykor családjainkon belül húzódnak. Margarite Barankitse megható tanúságtétele is ezt támasztotta alá. Ez a tuszi etnikumhoz tartozó bátor burundi keresztény asszony, a polgárháború gyermekáldozatainak és az AIDS-es betegeknek szentelte életét. 1993-ban huszonöt hutu árva gyermekkel megalapította a Béke Házát, majd néhány évvel később a Béke Oázisát, ahol azóta mintegy tízezer gyermeket nevelt fel, és segített munkához, otthonhoz. Etnikai villongásoktól és tömegmészárlásoktól szomorúan megjelölt modern kultúránkban ez is a hit, az evangelizáció egyik megnyilatkozása.

Egy másik előadó, Enzo Bianchi ugyanakkor az elmélyült imádság forrásaihoz, a Bibliához és az egyházatyák írásaihoz vezette a résztvevőket. Imádság nélkül kiüresedik a missziós lendület - mondotta. A szervezőket is ez a lelkület motiválta, amikor a találkozó egész idejére örökimádást hirdettek az egyik brüsszeli templomba, ahol az elhangzott tanításokat, a személyes találkozásokat, az evangelizáció ügyét az Úrral beszélhették meg az odalátogatók.

A találékony szeretetnek hála, ez alatt az egy hét alatt nehéz lett volna Brüsszelben bárkinek is azt állítania, hogy nem találkozott az evangéliummal. Metróban, vásárcsarnokokban, utcákon, tereken, szociális otthonokban és ki tudná megmondani, hogy modern élettereink hányféle helyszínén hirdették Krisztus mai tanítványai az evangéliumot. Színielőadások, filmprodukciók, kiállítások, hajnalig tartó rock- és komolyzenei koncertek mind azt az egyetlen, egyszerű üzenetet próbálták kortársainkhoz közel vinni, hogy az Isten szereti és várja őket: Jöjjetek, lássátok!

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu