|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A békét adó lelkiismeret könyve Sass Sylvia évtizedekig az egyik legjelentősebb hazai szoprán énekesnő volt, külföldi operaházaknak is megbecsült vendége. Előadói pályáját súlyos betegsége vágta el, de a művészethez nem lett hűtlen: képeit számtalan nagyvárosban állította ki, tehetséges lírikus, prózaíró. Ez a könyve napló és önelemzés váltogató idejű megvalósulása. A jelen: Pézenas, ahová csalódásai és betegsége után feltöltődni ment, s "díszbe öltözött lélekkel készült arra, hogy Betlehem nála legyen, s a mágusok segítségével újra a Fény felé indulhasson". A múlt: életútjának meghatározó eseményei. A kettő elegyítése nyomán egy mélyen gondolkodó, hívő és szakmájának elkötelezett személyiséget ismerhetünk meg, aki olykor-olykor kicsit édeskésen, mégis vonzóan, az olvasó lelkében visszhangot és együttérzést keltve vall életéről és gondolatairól. Szabálytalan, őszinte vallomás és önéletírás - ismeretesek világirodalmi párhuzamai, közülük nem egy írója nagy fordulatait idézi, vagy azok nyomán született, Sass Sylvia művében viszont fontos a folyamatosság: ezt részben a szerepeiről szóló emlékezések, másrészt egyénisége biztosítja. Törékeny, sokszor megsebzett, ám erős lelkű asszony, aki a szépség megszállottja, és azért ütött rajta sebeket élete, mert hiába kereste környezetében az élet igazi értékeit, azokat csak a lelkében találta meg, s többnyire hiába sugározta ezeket, környezete ritkán igazolta vissza elképzeléseit. A könyv címében szereplő "belső hang" talán legfontosabb irányítója tetteinek: "Elhatároztam, ezentúl hallgatok arra a belső lélekhangra, mely mindig jelzett, figyelmeztetett arra, ha nem döntöttem helyesen... a magam álmait szeretném követni, legalább megpróbálni változtatni az életemen." A "belső lélekhang", azaz a lelkiismeret működése és a rá való hagyatkozás által születik meg a lélek kiharcolt egyensúlya és békéje, amely elsimítja a csalódásokat és szenvedéseket. Ez a belső béke vetül ki a vallomástevő környezetére is. Nagyon szép leírások, természeti képek színesítik az elmondottakat, érezni, hogy a művész tekintetét a békességét megtaláló ember irányítja, akit annyira megejt a természet harmóniája, hogy könnyezve köszöni meg a Teremtő kegyelmét. Nem messze tőle hullámzik a tenger, a végtelenség örömét sugallva, a kertben virágok illatoznak, s a szemlélő előtt felfénylik a meghaladott múlt s a jövő reménye. Bizonyára annak is része volt és van Sass Sylvia életszemléletének változásában, hogy hétköznapját és gondolkodását áthatja a tanítás öröme, s korán megismerhette a mestert és tanítványait egybefűző kölcsönös szeretetet. A hűség és szeretet maradandó érzelmek. A hírnév megkopik és elmúlik, a kegyetlen feledés homályba vonja. De a jó tanár élete végéig boldog lehet. Erről több bensőséges vallomás is olvasható a könyvben. Elgondolkodtató, akár mottóként is értelmezhető a Felhők című költemény. A "próbára tett hit súlyát" vivő néha elviselhetetlennek érzi terhét, de visszhangként újra cseng egy biztató mondat: Kapaszkodó hídként ível a végtelen és a földi lét fölött / Megnyugszom újra, a felhők már barátaim, / Álmaim ciprusai vesznek körül / S a temetői mókusoknak csak messziről köszönök. A hit optimizmusa nagy kincs. Ezt sugározza Sass Sylvia könyve. (Sass Sylvia: A belső hang - Kairosz Kiadó) Rónay László
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|