Szent Márton napjára

Jót tehetek szenvedő embertársaimmal, jót özvegyekkel s árvákkal, jót betegekkel s éhezőkkel, s azt ajánlom föl kedves elhunytjaimért. Gondolom, hogy e jóval, amit a lelkek üdvéért másokkal teszek, úgy járok majd mint Szent Márton, ki, mikor annak a sokrétű nagy palástnak, melyet római szokás szerint a vállára vetve viselt, a felét a szegénynek adta...

(Prohászka Ottokár)

Összeszámolva a hazai patrociniumokat, arra az eredményre jutottak a kutatók, hogy a Boldogasszony (Szűz Mária) után a legtöbb templomunknak Szent Márton volt a névadója. Talán nem is kell ezen csodálkozni, hiszen ő a magyar földi szentek közé sorolandó: Pannóniában, a mai Szombathelyen született. Életéről, legendájáról kódexeinkben bőségesen olvashatunk. Természetesen oltárképeken és freskókon is számos helyen megfestették legendáját, életének egy-egy jellegzetes, fontos eseményét. Ezek közé tartozik a koldussal történt találkozás esete is. Mi a Legenda Aurea elbeszélését idézzük.

"Szent Márton Pannóniában, Sabaria városában született, de Itáliában, Paviában nevelkedett. Atyjával, aki a hadseregben tribunus volt, együtt harcolt Constantinus és Julianus császárok alatt. Nem saját jószántából ugyan, mert gyermekkorától fogva isteni kegyelem hatotta át, s amikor tizenkét éves lett, szülei akarata ellenére a templomba szökött, és kérte, hogy vegyék fel a hittanulók közé. Ettől kezdve remeteségben élt volna, ha testének gyengesége ebben meg nem akadályozza. Mikor pedig a császárok elrendelték, hogy a veteránok fiai harcoljanak az atyák helyett, hadba rendelték Mártont is, mihelyt tizenöt éves lett. Elég volt neki egyetlen szolga, azt is inkább ő szolgálta ki, még a lábbelijét is ő húzta le és ő tisztította.

Egyszer, télvíz idején, amikor éppen kilépett Amiens kapuján, egy mezítelen koldusba botlott, aki senkitől nem kapott alamizsnát. Márton megértette, hogy ez az ember miatta van ott. Kardot rántva, egyetlen megmaradt köpenyét kettévágta, és az egyik felét a koldusnak adta, maradék felét pedig magára kanyarította. A következő éjszakán meglátta Krisztust: köpenyének az a darabja volt rajta, amivel betakarta a koldust, és hallotta, amint ezt mondta a körötte álló angyaloknak: Márton, a hittanuló takart be engem ezzel a ruhával. A szent férfiú azonban sohasem kérkedett ezzel, hanem megismervén Isten jóságát, mihelyt tizennyolc éves lett, megkeresztelkedett. Tribunusa kérésére pedig, aki megígérte, hogy amint kitöltötte tribunusi szolgálatát visszavonul a világtól, még két évet katonáskodott."

Az itt látható kép Mártonhelyen készült, és most az idézett jelenetből csak a koldus alakja látszik. A közlő szándéka szerint azért, mert a koldusok (szegények, félve kérők, kiszolgáltatottak) sokan vannak. S hogy a Mártonhoz (kicsit) hasonlók (jóakarók, vagyonukat megfelezők, nincstelenekről, betegekről gondoskodók) hányan vannak, azt mindenki maga döntse el.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu