Zlinszky János

Van-e kiút az erkölcsi válságból?

Meg kell valósítani a jogállamot!

Hazánk közélete súlyos erkölcsi válságban van. Legfőbb közjogi méltóságunk, a köztársasági elnök állapította ezt meg néhány héttel ezelőtt. Azóta annyit ismételjük, hogy szinte közhellyé vált.

Az egyik oldal a vállát rántja: na és? Hiszen közerkölcs mint ilyen, általánosan kötelező, nincs is - vallják, hirdetik. Erkölcsi pluralizmus van, kinek-kinek a saját világnézete írja elő a számára érvényes, kötelező erkölcsöt. Hogy értsék hát ezt az "erkölcsi válságot", amit az ő lelkiismeretük nem mond annak, így, szerintük, számukra, nem létezik. Az állam pedig - mivel világnézetileg semleges - tartozik álláspontjukat tudomásul venni. A köztársaság elnöke ennek az államnak jelképe, legfőbb méltósága, hogy jön egyáltalán ahhoz, hogy ilyen, "nem értéksemleges" kifejezésekkel zavart keltsen?

A másik oldal háborog! Rendben, jó, hogy ez illetékes helyről elhangzott, eddig jószerivel nem is vettük észre, csak éreztük, hogy valami nincs rendben. De ha már megállapította, miért áll meg itt? Miért nem tesz róla, hogy ne legyen? Ha észlelte, hogy hazugság és megtévesztés meghamisíthatta a választások eredményét, ha tudja, hogy az állam polgárait az őáltaluk bizalomra méltatott vezetők nem esküjük szerint, a köz érdekében képviselik, ha megállapíthatja, hisz maga mondta, hogy a Parlament nem él a neki adott hatalommal, a válság leküzdésére, akkor miért nem veszi kézbe a dolgokat? Az államfő miért váltja le a kormányt, miért nem oszlatja fel az országgyűlést, miért nem ír ki új választást? Miért nem él tekintélyével, miért nem ragadja meg a hatalmat? Mit érünk az erkölcsi válság tényének puszta rögzítésével? És hamar kész az ítélet: érdemben az elnök is a válság fennmaradását segíti!

Pedig nagy kár ilyen elhamarkodva ítélni. A mindkét oldalról támadók mindegyike téved.

Először is: a lelkiismeret ugyan szabad, de az Alkotmánynak van - jogi formát öltött - erkölcsi tartalma, és arra a közélet szereplői kötelezték magukat, hogy alkotmányosan járnak el. Az Alkotmány értékrendje szerint: senki nem szerezhet meg neki nem törvény alapján járó hatalmat, hanem csak a rá ruházott hatalmat, és csak alkotmányos korlátai között, hatáskörében eljárva gyakorolhatja (2. § 3.). Az államhatalom alkotmányos gyakorlóit párt nem irányíthatja, nem utasíthatja, hatalmat rajtuk keresztül sem, közvetlenül sem gyakorolhat (3. § 3.). Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogainak védelme az állam (és az állam szervei) elsőrendű kötelessége (8. § 1.). Működéséért a kormány az Országgyűlésnek felelős (39. § 1.). S mindenekelőtt: A Magyar Köztársaság demokratikus jogállam (2. § 1.).

Ebben a jogállamiságban pedig benne rejlik, hogy az Alkotmányban alapvető jogok és kötelességek címen rögzített állampolgári szabadságok és jogok ellen nem cselekedhet állami szerv, velük szemben nem gyakorolható állami hatalom! Ezek között az alapvető szabadságok és jogok között pedig egész sor erkölcsi töltetű található! Ezek nélkül jogállam elképzelhetetlen, nem működik. Ilyenek a vélemény- és lelkiismereti szabadság, a szólás- és gyülekezési szabadság, az egyenlőként kezelés, és a hibájukon kívül hátrányos helyzetbe jutottak kötelező támogatása, az egészséghez, környezethez, otthonhoz, munkához való jog és ezek alakításának szabadsága, a fair eljáráshoz való jog, a fegyveres testületek pártatlansága, a tájékoztatás kiegyensúlyozottsága, a közterhek jövedelem- és vagyonarányai szerint megosztott viselése! A társadalmi szolidaritás a rászorulók iránt és a szociális biztonsághoz való jog! Ezek közt az értékek közt senki sem válogathat tetszése szerint. Ezek mindenkire kötelezők, és megvalósításuk a közjavakból minden más célt megelőz.

Az Alkotmány rendje először a legfőbb méltóságot kötelezi. A köztársaság elnöke nem teheti azon túl magát. Csak törvényes keretek közt mozoghat maga is, ha és miközben ezt mindenkitől megkívánhatja. Éppen azért van erkölcsi válság, mert ezen kötelező erkölcsi tételeken anyagi és hatalmi szempontok alapján azok tették túl magukat, akiknek elsődleges kötelessége lenne az erkölcs betartása és betartatása!

Van hát kiút? Hol a kiút?

A kiút a jogállam megvalósításában, megvalósulásában rejlik. Az őszi választások után erre váratlan esély kínálkozik. Hazánk települési, városi és megyei önkormányzatainak döntő többsége polgári, ellenzéki vezetés alá került. Az önkormányzatoknak is van, elvonhatatlan, alkotmányos hatalmi köre! Rajtuk a sor, megmutatni, hogy nemcsak csoportérdek van, szabad érvényesülés a barátoknak és semmi az ellenoldalnak, hanem lehet - a magunk érdekét visszafogva - a köz javán munkálkodni: hatalmi helyzetben, akár a másik oldallal együtt is! Lehet a pénzekkel takarékoskodni, okosan és közmegegyezéssel gazdálkodni, hosszú jövőre tervezni és dolgozni. És lehet megfelelő érvekkel, a különbeni együttműködés megtagadásával, a központi szerveket is ugyanerre szorítani! Nemcsak a forma szerint törvényesen, nem kerülgetve az alkotmányos értékeket, hanem tudatosan betartva, kibontva, megvalósítva és kiteljesítve azokat! Akkor talán az Országgyűlés is ráébred arra, honnét a meghatalmazása, mire kapta azt, és hogyan éljen vele.

Hogy ezen az úton éppen a képviselői juttatások felemelésének és a főpolgármester illetményei ismert emelésének kellene az első lépésnek lennie - amit koalíció és ellenzék teljes egyetértésben tudott elhatározni -, abban kétségeim vannak. Az önkormányzatoknak ennél céltudatosabban is lehet törekedniük arra, hogy kiutat találjanak az államfő jelezte erkölcsi válságból.

(A szerző jogászprofesszor, volt alkotmánybíró, a PPKE Jog- és Államtudományi Karának nyugalmazott dékánja.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu