Homíliavázlat

Dávid csillaga: Jézus

Amióta elolvastam ezt az evangéliumi szakaszt, nem hagy nyugodni egy vízkereszti ének egyetlen sora. Tudván tudom, hogy messze van még vízkereszt, mégis leírom ezt a sort, hogy megszabaduljak tőle: "Csillag gyulladt a komor egen." Nem értem, hogy jön ez ide. A "komor", az világos, hiszen az evangéliumi történet Jézus nagyhetének harmadik napján történik. De a "csillag"?

Sűrűn gyülekeznek, csatarendbe fonódnak a komor, fekete viharfelhők Jézus körül, hogy a hatodik napra beálljon a nappali sötétség (Mk 13,24; 15,33).

Az írástudók már az ünnepélyes, messiási, jeruzsálemi bevonulás és a templom megtisztítása utáni másnap a főpapokkal együtt "azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el őt" (Mk 11,18). A harmadik napon elhangzik a gonosz szőlőművesekről szóló példabeszéd, melyet követően azonnal "el akarták őt fogni", csak taktikai okokból nem tették meg, mert "féltek a tömegtől" (Mk 12,12). Jézus a legrombolóbbnak tartotta az írástudók, a korabeli ideológusok testületét. Látta, amit a történelem aztán újra meg újra igazol, hogy minden tömeges gyilkolást, népirtást, a nép szellemi, lelki, anyagi kirablását ideológiák készítenek elő, mely ideológiák a gőgös, önistenítő ideológusok, írástudók agyában születnek meg, azokéban, akik úgy fáradoznak "a nép üdvén", hogy eközben "felélik az özvegyek házait", és akik "nagyokat" imádkozni is csak hazudozva, "színleg" tudnak (Mk 12,40).

Érthető, hogy az írástudók nem bírták elviselni Jézus tisztánlátását. Teljesedőben van Jézus jövendölése: "El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék" (Mk 8,31). De mielőtt ez bekövetkeznék, csoda történik. A komor viharfelhők között rés nyílik, fény támad, elővillannak a lenyugvó nap sugarai. Egy az írástudók közül ugyanis megérti, hogy Jézus annak a szeretetnek a valósága, mely Izrael kincse a világ számára: "Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet..." (Mk 12,39). Kettejük váratlan és meglepő találkozásában - Jézus minden találkozása váratlan és meglepő - nyilvánvaló lesz, hogy a Mesternek és az írástudónak ugyanaz a csillaga: a Dávid csillaga, mely egy lefelé mutató és egy fölfelé irányuló, egyazon központban találkozó, egyenlő oldalú háromszögből rajzolódik ki. A lefelé mutató háromszög az Örökkévaló jele, a fölfelé forduló az emberé, e kettő találkozásából születik a béke öröme, Isten országa, amely elközelgett Jézusban (Mk 1,15), s melyhez az írástudó közelít (Mk 12,34).

A Mester és az írástudó egymásra találása itt, Szent Márk evangéliumában, Jézus szenvedéshetének harmadik napján prófécia, az eljövendőben megvalósuló (Róm 11,25-36): "Ezer év a te szemedben annyi, mint egy nap, amely tovatűnt" (Zsolt 90,4). Lehet, hogy mégis értem, hogy miért ez a vízkereszti ének tört fel bennem leküzdhetetlenül: "Csillag gyulladt a komor egen", de folytatom a húsvéti öröménekkel: "Az örök hajnalcsillag, mely soha nem lát alkonyt, Jézus Krisztus."

Zatykó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu