Holló a mezőn

Először csak mély "korr-korr" hangját hallottam, de néhány pillanat múlva már megpillantottam a fekete madarat. Lassan szárnyalt a mező felett, és maga alá kémlelt. Átrepült felettem, jól láttam ék alakú farkát, de néhány száz méterrel odébb hirtelen kört írt le, és ereszkedni kezdett. Észrevett valamit. Kicsit irigykedve figyeltem. A holló szeme hihetetlenül éles, a mezőn fekvő elpusztult pockot vagy egeret nagy magasságból is felfedezi. A fekete madár közben már egész alacsonyan járt, majd könnyed mozdulattal a földre ért, és azon nyomban felcsípett valamit. Távolabb álltam, nem láthattam, mi volt az, de nagy falat nem lehetett, mert a holló már vaskos csőrét törölte és repülni készült. De meg is merevedett nyomban, mert a kis nyárfaliget mögül héja bukkant elő, és alacsonyan suhanva egyenesen feléje közeledett. A holló nem menekült, talán már késő is lett volna, ehelyett a ragadozó felé fordult, és vaskos csőrét felfelé nyújtva várt. A héja, alsótestén hosszant csíkolt fiatalabb madár, talán nem volt éhes, vagy még nagyon tapasztalatlan, mert nem kockáztatott. Tízméternyire a földön álló fekete madár előtt oldalt tért, és csakhamar eltűnt a távolban. A holló utánanézett, lazított a tartásán, aztán meglibbentette a szárnyait és a levegőbe emelkedett. Nagy kört írt le a mező felett, majd távolodni kezdett, éppen ellenkező irányban, mint amerre a héja tűnt el az imént. Már alig láttam, amikor visszaszólt: "korr-korr".

Januárban, február elején a hollók még rendszerint párban járnak, ez az eset kivételnek számított. Csak jóval később, márciusban, néha február végén, amikor a tojó már a 4-6 kékeszöld alapon foltos tojást melengeti, látni egymagában a hím madarat. A kotlás idején ő gondoskodik a párjáról, szorgalmasan hordja számára a mezőn gyűjtött eleséget. A holló mindenevő, azaz növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Télen előszeretettel jár a dögre, ahol néha tucatnyian vagy még többen is összeverődnek. Okos madarak. Vadász barátom mesélte, hogy téli erdei hajtások idején már az első puskalövések hangjára megjelentek, és a magasban keringve várták, hogy az emberek eltávozzanak és ők a tisztáson hagyott zsigerekhez jussanak. A mezőkön pockokat, egereket, rovarokat, gyíkokat fognak, a kukoricatarlón az elhullott szemeket szedik össze, a tengerpartokon élők a sirálytelepeket fosztogatják, tojásokat, fiókákat rabolnak.

Magam eddig csak koromfekete példányokkal találkoztam, de nem mese a fehér holló sem. Az 1900-as évek elején például a Hódmezővásárhely határában lévő csomorkányi templomrom közelében álló terebélyes akácfán hosszú ideig költött egy pár, amelyik minden harmadik-negyedik évben albínókat nevelt. A hollók fákon és alkalmas sziklapárkányon költenek, gallyfészküket éveken át használják. Hazánkban egy korábbi mélypont után ma újra több száz pár él. Védett madár, természetvédelmi értéke ötvenezer forint.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu