Nézőtér

Az elszánt diplomata és a hűséges kertész

Nemegyszer olvashatunk összeesküvés-elméletekről, aztán még többet azok ledorongolásáról, akik ilyen csúnya, oktalan elméleteket gyártanak. Fernando Meirelles 2005-ös angol filmje, Az elszánt diplomata nem az elméletről, inkább a gyakorlatról szól. Persze korábban is láthattunk már afrikai üzelmeket vagy gyógyszercégeket leleplező filmeket, amelyek végén vizuális úton beadott nyugtatóként elolvashatjuk: ha az imént látott bármely szereplő vagy jelenet valós személyekre, esetleg vállalatokra emlékeztet, az a véletlen, és csakis a véletlen műve... (Vagy ahogy Heinrich Böll írja a Katharina Blum elvesztett tisztessége című elbeszélésében: "...A hasonlóságok nem szándékosak, nem is véletlenek, hanem elkerülhetetlenek.") Azért a film alapjául szolgáló regény írója, John Le Carré vallomása is elhangzik: minél többet foglalkozott a gyógyszergyárak működésével, annál inkább ráébredt, regénye csupán képeslap az általa bemutatott világról.

A filmet - nyilván becsaliként - thrillernek hirdeti számos hazai filmes fórum. A magyar cím "elszánt diplomatája" is effélét sugall, szemben az eredeti címmel: The Constant Gardener - amely állhatatos, hűséges kertészt jelent. (Na, erre a zöldségre végképp nem ülne moziba a vérre váró s amúgy is egyre karcsúbb hazai nézősereg...)

Szóval adott egy diplomata (az eszköztelenül megrendítő Ralph Fiennes), aki egyáltalán nem elszánt, de összeakad egy emberjogi aktivista fiatal lánnyal (Rachel Weisz), akivel rövid úton összeházasodnak, s hamarosan a férfi állomáshelyére, Kenyába költöznek. A férj elegáns, visszafogott modorú angol úrként szabadidejében kertészkedik, a forrongóbb természetű fiatalasszony viszont egyre rémesebb összefüggéseket ismer fel a gyógyszergyártó cégek tevékenysége, a politika világa és kísérleti állatként kezelt afrikai őslakosok élete-halála között. A lányt megölik. Ez nem poéngyilkosság, innen indul a film, s a korábbi események mozaikként rajzolódnak ki előttünk. Ahogyan a férj is utólag fedezi fel egyre mélyebben felesége hivatását és szerelmét. S e tapasztalata fokozatosan növeli át állhatatosságát, hűségét a virágok világából az emberek közé.

A felelősség, a vétkesen cinkos némaság, a reménytelen remény, az emberi kapcsolatok nehezen megkerülhető, feszítő kérdései - válasz nélkül. Így, leírva erőtlen közhelyek. A filmet látva tovább élnek - bennünk.

Szigeti L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu