A többi ember elé éli

Ugyan mit jelentenek a szerzetesi élet alapját adó evangéliumi tanácsok?

A szegénység - s ezt jól kell értenünk - az ember viszonyát fejezi ki a teremtett világ anyagi javaihoz. A szegénység nem nyomor, nem szenvedés, a szegénység nem hiány. A szerzetes szegény, részben azért, mert azok az eszközök, melyeket használ, nem egyéni tulajdonát képezik, hanem a közösségé. S annyiban - és csak annyiban, tehát olyan mértékben - van szükségük a szerzeteseknek akár autóra, lakásra, számítógépre és minden másra, amennyiben hivatásuk ellátásához kell, azt szolgálják. Nem ők szolgái a tárgyaknak, hanem azok segítik lelki-szellemi, erkölcsi munkájukban.

Vajon nekünk, nem szerzeteseknek, nem hasonló meggondolással kellene viszonyulnunk az anyagi világhoz: annyiban használni és megbecsülni azokat, amennyiben magasabb céljainkat szolgálják? S akkor ezzel a szegénységgel - mondhatjuk, tisztes szegénységgel, aminek semmi fosztó értelme nincs - elérhetnénk, hogy a világban ne legyen nyomor: ami a szegénységgel ellentétben az embert méltóságában alázza meg.

A szerelem, a férfi és a nő kapcsolata az emberi létezés természetes velejárója. A testi szerelem két ember szeretetkapcsolatának része, annak ilyen módon - egymásnak testi örömök szerzésével is - a kifejeződése. Ám e nagy, e világi örömforrásnál létezik egy még nagyobb - immár transzcendens irányultságú - örömforrás, amikor az ember - aki erre hivatott! - lénye egészével az Isten-kapcsolat felé fordul, s a koncentrált lelki-szellemi örömért lemond a testi örömről. Nekünk, nem szerzeteseknek pedig mit mond ez? Ne legyünk kiszolgáltatottjai annak, ami adott pillanatban szeretet-örömforrásul szolgál.

Az engedelmesség pedig? A történelem, de elég a huszadik század sokunk által is megélt históriáját tekinteni, példázza, hogy a diktátorok, az egyeduralkodók, a hatalom habzsolói csak önmaguknak "engedelmeskednek". Ellenben ha az ember képes engedelmesnek lenni - ama két kőtábla szellemében, melyek minden időre és minden emberre nézve teljességgel összefoglalják részben az ember és Isten, illetve az ember és ember viszonyára vonatkozó erkölcsi szabályokat -, egyszeriben megérzi, hogyan növekedik a szabadsága.

A hármas szerzetesi fogadalom erre teszi készségessé az embert: a szabadságra, amire oly nagyon - gyakran azonban tévutakon bolyongva - vágyik. A szerzetes a többi ember elé éli, bizonyítottan, hogyan lehet megtalálni az utat.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu