Uj Ember

2006.02.05
LXII. évf. 6. (2999.)

Ingyenes
műsormelléklet!

Főoldal
Címlap
"Szeretet az Isten"
XVI. Benedek első enciklikája
Felelős döntésre biztatnak
Egyházi vezetők a választásokról
Tanít - buzdít - misszionál
Hetvenöt éves a Vatikáni Rádió
Lelkiség
Isten szeretetének mércéjével
Szentírás-magyarázat
Élj értelmesen Jézussal!
Homíliavázlat
Szerető szívünk: a paténa
LITURGIA
A mustármag reménye
Országos Lelkipásztori Napok Egerben
A többi ember elé éli
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
A keresztényszociális eszme apostola
Giesswein Sándor emlékezete
Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben
A Hittani Kongregáció dokumentuma (2. rész)
Születése pillanatában megkésett
Tízéves a médiatörvény
Lapszél
Szolidaritás kell
Élő egyház
Püspöki körlevél a választásról
Országjárás a keresztény megújulásért
A KÉSZ és a KKA összefogásáról
Orsolyita növendékek a fiatalokért
Ha Isten nem volna
Szombathelyi konferencia az egyház társadalmi szerepvállalásáról
Újságírók kitüntetése Kecskeméten
Élő egyház
Felfedeztem Horst Köhlert
A lengyel kormány esélyei
Fórum
Napló Jancsó Adrienne-ről - Jancsó Adrienne-től
Múltidéző
Egy kis tudomány
Legendás tanár, történész
In memoriam Rajczi Péter Pál
Az Olvasó írja
Választásokra készülünk
Fórum
Segítő együttlét
Húszéves a magyarországi Hit és Fény mozgalom
A pilisszentkereszti Szentkút
SZENT HELYEK - CSODATEVŐ FORRÁSOK - III.
Fórum
Erőszakmentes ellenállás az erőszakkal szemben?
Korunk kihívása és Dietrich Bonhoeffer öröksége
Van-e a Vatikánnak drogpolitikája?
Egyház, kábítószer, drogfüggőség (3.)
Fórum
"Sosem szakadtam el a magyar valóságtól..."
Születésnapi beszélgetés Szabó Ferenc jezsuita szerzetessel
Ifjúság
Szólj hozzá!
Csak őszintén, csak hittel
Tanúságtételek a közép-európai katolikus találkozóról
Téged választottalak...
A Gável Testvérek húsvéti koncertje a Petőfi Csarnokban
Hangulatjelentés
Rejtvény
Személynevek
Kultúra
"...mindig gyönyörködtetnie kell"
Hangok Mozartról
Minőségi könyvekkel a nemzet szolgálatában
Püski Sándor köszöntése
Utolsó előtti ítélet
ÁLMODIK A MÚLT
Nézőtér
Paletta
Fórum
Mariasdorf temploma
Miért szép?
Öt évszázad spanyol remekművei
Újabb nagyszabású kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Mozaik
Újságírókat tüntetett ki a bíboros
Az én Bibliám
"Családi" ünnep
Hogy ki ne hűljenek az emberek...
Holló a mezőn

 

Szólj hozzá!

Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is.

Februári témánk: Élhetünk-e álarcok nélkül?

"Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan" - ezekkel a nehezen felejthető sorokkal kezdődik Gárdonyi GézaA láthatatlan ember című regénye.

Utazás közben fél füllel hallgattam a rádiót, amelyben éppen egy nagyon sokak által ismert és méltán kedvelt komikus színészünk beszélt szerepeiről és a mindennapi valóságról. Arra lettem figyelmes, hogy az általam sok filmből és televíziós felvételből mindig bohónak, vidámnak ismert színész hangja hirtelen megtörik, akadozottá válik, és az éter hullámain számomra "láthatatlan ember" már arról beszél, hogy amíg a színpadon határozott, energikus, vidám és céltudatos tud lenni, addig a mindennapi életben sokszor nagyon suta, sebezhető, hezitáló és szomorú. Döbbenettel vegyes csodálattal hallgattam, ahogy a színész bátran le tudja rántani magáról a komikus álarcát, és meg meri mutatni ország-világ előtt az álarc mögött húzódó érző emberi szívet.

Sokszor a mosoly álorcája mögé húzódunk mi is, hogy látszólag könnyebben és vidámabban el tudjuk viselni az élet megpróbáltatásait, lelki békénk megőrzése érdekében olykor túl nagy áldozatot hozunk, hogy elkerüljük a feszültség, viszály, konfrontáció lehetőségét, vagyis megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni az élet sötét oldalát. Az ilyen mosoly azonban csak a külvilágnak, a "nézőknek" szóló álarc, ami mögött belül szorong és sajog a szív, és a túl sok vagy túl hosszú ideig viselt álarc súlya alatt az ember összeroppanhat. Isten erejében és szeretetében bízva azonban megvan az a reményünk, hogy az álarcok mögött élő "láthatatlan ember" egyszer el meri dobni álarcát, mások számára is láthatóvá és csodálhatóvá tud válni.

Tóth Ildikó

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu