ÁLMODIK A MÚLT

Utolsó előtti ítélet

Lelesz ma a tőketerebesi járásban található község, Felső-Bodrogköz egyik legnagyobb települése. Sátoraljaújhelyről vagy Kassáról kelet felé kell utaznunk mintegy negyven kilométert, míg elérjük Királyhelmecet. Innen az északra vivő országútra kell rátérnünk, és néhány kilométer megtétele után jobbra már messziről látszik a leleszi templom és az - erődítményszerű - premontrei kolostor épülete.

II. András Halicsba indult seregével, amikor 1213. szeptember 28-án a pilisi erdőben végeztek a királynéval és kíséretének több tagjával. Leleszen érte II. Andrást felesége halálának híre. Egyes források szerint Gertrúd testének egy részét is elhozták ide - bizonyítandó a gyilkosságot. Van aki úgy emlékszik, hogy a király a templom főoltára alá temettette el a királyné szívét.

II. Andrásnak kedves tartózkodási helye volt ez a hely. Még apja, III. Béla alapította a rendházat. A Szent Kereszt tiszteletére szentelt monostort a Bihar és Zemplén megyében birtokos, főúri családból származó Boleszló (Bogyiszló) váci püspök (1188-1212) alapította, a keresztapjától III. Béla királytól (1172-1196) kapott zempléni várvidéken. Az alapítás éve ismeretlen, 1188-1196 közötti időre tehető.

"A kolostor a templom északi oldalán, egy téglalap alakú udvar körül helyezkedik el. A kolostor legérdekesebb részét a keleti oldal képezi. Itt közvetlenül a szentélyhez csatlakozik, de a kerengő folyosóról megközelíthető a sekrestye, amely eredetileg házi kápolna célját szolgálta volna. A sekrestye északi oldalához csatlakozik a két szintre terjedő Szent Mihály-kápolna." A kápolnát az 1400-as évekből származó freskók díszítették, de ezek ma - az újkori pusztításnak köszönhetően - alig láthatók.

Egy napot tölthettem a jászói apát vendégeként a kolostorban - amelynek számolatlanul sok helyisége közül csak a két toronyszoba lakható -, a kápolna freskóit pedig fél napig nézhettem és fényképezhettem. Ilyen szomorú, ennyire elhanyagolt és romos állapotban lévő gótikus kápolnát eddig keveset láttam.

A freskókon ott voltak velem szemben a Jók és a Roszszak: az elkárhozottak és a tiszta lelkek mérlegelését ábrázoló falképek. Ezeket csak nehezen tudtam lefényképezni, mert a boltozat számos helyen beszakadt, s alig volt hely, ahol biztonsággal lehetett megállni. Néha rossz álmomban elő is jön ez az emlék, s akkor alattam be is szakad a mennyezet - figyelmeztettek, hogy nagyon vigyázzak! -, s én zuhanok a mélybe. S azt is látom közben, hogy ezen jót nevetnek az elkárhozottak. De volt olyan álmom is, amikor még az üdvözültek is megmosolyogtak.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu