Miért szép?

Mariasdorf temploma

Bár az egykor Magyarországhoz tartozó kis burgenlandi falunak magyar neve is van, Máriafalva, jogosnak tűnik inkább német nevén említeni, hiszen Mariasdorf lakói Trianon előtt is szinte kizárólag osztrákok voltak. Persze, magyar vonatkozása is van, nem is akármilyen! A Kismartont Felsőőrrel összekötő főútvonalról Bernstein (Borostyánkő) után jobbra letérve, egy-két kilométer megtétele után egy dombtetőn feltűnik a hatalmas késő gótikus templom, egyfajta "parasztkatedrálisként" méltóságteljesen uralva a kis falusi házakkal, erdővel-mezővel tarkított tájat.

A nyugati főbejárat

Történetét a XIV. század végétől tudjuk követni, mikor is a vasércben gazdag települést Zsigmond király odaadományozta a Kanizsai-családnak. Az egyhajós, gótikus templomot ekkor kezdték építeni, mely a későbbi felújítások, helyreállítások során barokk köntöst kapott. Mai formáját a Parlament, a városligeti Vajdahunyad vára, a Rózsák terén lévő Szent Erzsébet-templom alkotójának, Steindl Imrének köszönhetjük, aki új elemekkel gazdagítva teremtette újra az eredeti gótikus épületet. Trefort Ágoston kultuszminiszter 1877-ben a szomszádos Gyimótfalván (Jormennsdorf) meglátogatta Batthyány Ferenc grófhoz feleségül ment lányát. A kultuszminisztert itt kereste fel Mariasdorf akkori plébánosa, Alois Baumgartner, akinek kérésére a miniszter megígérte, hogy a Mária mennybemeneteléről nevezett középkori templomot stílushűen helyreállíttatja. Steindl Imre felmérése alapján 1880-ban a minisztertanács el is rendelte az újjáépítést. A felújítás 1882-től hét éven át tartott, abban a korszakban, amikor igen sok templomunk, az akkor tudatosan felvállalt műemlék-helyreállítási irányzatnak megfelelően, neogótikus elemekkel gazdagodva újult meg.

... ahogy először megpillantjuk

A nyugati homlokzat gótikus főbejárata fölötti ívmező reliefjén a még a középkorból fennmaradt néhány elem látható: a Vághy- és a Káldy-család egy-egy címere, egy kőből faragott rózsa s az építés idejére utaló 1409-es évszám. A főbejárat fölötti erkély, a Mária-szobor és a rózsaablak már neogótikus kiegészítések.

A főbejárat feletti Mária-szobor

Mivel a meredek nyugati domboldal felőli tér meglehetősen szűk, a látogatónak keresnie kell azt az alkalmas pontot, ahonnan e pompás homlokzat egyben látható. Annál hívogatóbb, méltóságteljesebb a falu főutcája felőli tágas déli front, elsősorban a természetességet és eredetiséget hangsúlyozó terméskő falba illesztett míves díszítésű oldalkapu: két oldalán vékony, már-már pálcaszerű oszlopköteg, fölötte az újraalkotott bájos szamárhátív. Mielőtt betérnénk, lépjünk vagy tíz lépést hátra, s úgy csodáljuk meg azt a látványt, melyet a két lendületes lépcsőtorony által közrefogott falfelület, a csúcsíves ablakok, és e díszes, mégis egyszerű oldalkapu összhangja tár elénk.

A templombelső stílusjegyei és a karzaton látható évszámok (1400, 1409, 1666, 1882 és 1899) a gyakori átalakításokra, helyreállításokra utalnak. A ma látható berendezés, illetve a belső díszítés lényegében a XIX. századi átépítéskor alakult ki: a színes majolika főoltárt, az apostolfejekkel díszített szószéket és a keresztelőmedencét a pécsi Zsolnay-gyárban készítették. Ugyanígy a neogótikus helyreállítás idejéből valók a magyar, illetve magyar vonatkozású szenteket (Szent Imre herceget, Szent Lászlót, Szent Margitot, Szent Adalbertet, Szent Istvánt és Szent Gellértet) megjelenítő színes üvegablakok is: adományozói - a rajtuk lévő felirat szerint - "Vas megye közönsége" és "Magyarhon hálás fiai".

Ma egy tiszta, virágos portákkal dicsekedhető kis falu plébániatemploma, Burgenland egyik kedvelt Mária-kegyhelye. Búcsújáró helye lehet tehát nemcsak a várvidékieknek és az őrségieknek, de a Kárpát-medence keresztény örökségéhez ragaszkodó minden nemzetnek, így természetesen nekünk, magyaroknak is.

Szöveg és kép:

Szende Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu