Csak őszintén, csak hittel

Tanúságtételek a közép-európai katolikus találkozóról

A 2004-es mariazelli zarándoklaton részt vett nyolc közép-európai ország katolikus püspöki konferenciáinak egyeztetése alapján február 5. és 8. között római zarándoklat keretében a nyolc ország katolikus ifjúságának képviselői átadják XVI. Benedek pápának a mariazelli találkozón részt vevő országok fiataljainak írásos tanúságtételeit. Magyar fiatalok tanúságtételeiből idézünk az alábbiakban:

Tánc a mariazelli találkozón

Kati írja: Vallásos vidéki családban nőttem fel. Anyai nagyanyámnak, a "mamának" és édesanyámnak köszönhetően gyerekkoromtól kezdve közel érzem magamhoz Istent. Hittanra jártam, ifjúsági csoport tagja lettem a plébánián, de valahogy nem volt teljes a lelki életem. 1997-ben ifjúsági csoportvezetőnk buzdítására részt vettem egy taizéi találkozón Bécsben. Megérintett. Az 1999. és 2000. év fordulójával aztán az én életem is új irányt vett. Év végén ismét elmentem a legjobb barátnőmmel a taizéi találkozóra, amit akkor éppen Varsóban rendeztek. Ez az út valamit örökre megváltoztatott bennem. A vonaton kezdődött... Ismeretlen fiatalokból igazi lelki társakká értünk a hosszú úton. Mély, tiszta beszélgetések, őszinte kitárulkozások szőtték ennek szálait. Aztán Varsó. Csodálatos város, csodálatos emberekkel. Mindig is éreztem, hogy a lengyelekhez jobban kötődöm, mint más nemzetekhez. Az okát nem tudom, talán nem is kell keresni. Az emberek és vendéglátó családunk szeretete, istenkeresése megható volt. Mindig felemelő érzés kerít hatalmába, amikor közösségben imádkozhatok. De ott, Varsóban, a hatalmas csarnokokban leírhatatlan élmény részese lehettem. A sok ezer fiatal között tudtam, hogy egy vagyok a nyájból, Isten ott van velünk és rám is figyel, rám is vigyáz. Ott értettem és éreztem meg, hogy Isten szeret engem. Engem, személy szerint. Volt akkoriban egy problémám, amivel sokáig nem tudtam mit kezdeni. A taizéi keresztnél mindent az Úr lába elé tettem. Felajánlottam magam, életemet, tetteimet. És hihetetlen boldogság kerített hatalmába. Megkönnyebbültem, és őszintén tudtam imádkozni. Talán ez volt korábban a baj, ez az őszinteség hiányzott amúgy vallásos életemből. Azóta más ember vagyok. Mert tudom, hogy Isten mindig velem van, s én ővele."

Kornél egy vasárnap délelőtt stoppal indult Dömsödről Pestre, kérve az Urat, hogy az vegye fel, akinek szüksége van rá. Így ír a továbbiakról: "Felvett egy fiú és egy lány. A fiú hosszú hajat és napszemüveget viselt. Kiderült, hogy a Speed diszkóból jönnek egy egész éjszakai buli után. A srác régebben kábítószerezett. Most munkanélküliek, házasságban élnek a lány mamájánál. Egy gyermekük van. Mikor kiderült, hogy teológiát tanulok, élénken kezdtek érdeklődni, miután én is meghallgattam őket a diszkóban történtekről, a kábítószerről, razziákról stb.

Csak addig jutottam, hogy elmondtam: a mennyei Atya végtelenül szereti őket. Elmondták, hogy mindketten ateista családból származnak, a fiú zsidó származású, de hisznek Istenben. Ezt nagy ajándéknak tartják ilyen családi háttér mellett.

Megérkeztünk a Nyugati pályaudvarhoz, ahol laktak. Miután megálltunk, még egy órát beszélgettünk a kocsiban az egyházról, Istenről, Jézusról. Búcsúzás előtt megkérdeztem, hogy imádkozhatom-e értük. Összenéztek, és örömmel mondtak igent. Ott, a kocsiban hangosan hálát adtam értük Istennek, és imádkoztam értük. Búcsúzóul megadtam nekik a nevemet és címemet, ha szükségük lesz rá, vagy egyszerűen csak kedvük lenne beszélgetni. A többit Istenre bízom, megköszönve neki, hogy felhasznált eszközéül."

sy

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu